Matthew szemszöge:

Mikor elengedtem a fiú derekát és leváltam ajkairól senki nem szólt semmit. A teremben megdermedt a levegő, mindenki csak nézett minket, nem tudtam mit kéne most tennem, vagy hogy mire is várok, egyszerűen azt sem tudtam, hogy honnan jött, hogy megcsókoljam az asztalon, ezt a gyönyörű, jelenleg a zavartól vörös, kék hajú fiút.

Alexander csak állt, s nézett rám, kétszínű szemeivel. Nem tudtam eldönteni, hogy melyik is tetszik jobban, bár ezt nem ebben a pillanatban akartam átgondolni. A hirtelen csend váratlanul megszűnt, eltűnt, meghalt, köddé lett, elnyelte a világegyetem, és helyére tapsvihar költözött.

Közbe nézve a teremben, mindenhol állva tapsoló embereket lehetett látni, vagy párokat, melyek hozzánk hasonlón az asztalokon állva csókolóztak. Valahogy az egész olyan filmszerű volt, hihetetlen. Felkelést indítottam, egyetlen izgató, szexy meleg csókkal.

Hogy megtartsam törhetetlen önbizalmam látszatát úgy úgy tettem, mit egy színész a színpadon, meghajoltam, szórtam a csókokat a levegőbe, pózoltam, mintha pont az lett volna a tervem, hogy ez mindenkinek ennyire tetszeni fog. Mellettem a kék hajú szépség csak mereven állt, dermedten, és hitetlen kifejezés játszott az arcán.

Kézen fogtam, magam mellé húztam ő pedig zavartan pukedlizett, mint valami hercegnő. Leléptem az asztalról, majd megragadtam Alex lábait, leemeltem, és magammal szembe állítva nyomtam egy puszit az ajkaira, majd kézen fogva kisétáltunk az étkezőből.

- Ez... megőrültél ?! - Nézett rám még mindig vörös fejjel, ám inkább röhögve, mintsem idegesen.

- Miért, őfelségének nem tetszett ? Olyan szépen pukedlizel, csak nem szoktad gyakorolni ? - Kérdeztem vissza, nyelvemet kinyújtva, mire csak egy arcra puszit kaptam. Egészem a házukig fogta a kezemet, majd az ajtó előtt átölelt én pedig tovább mentem haza.

Az ágyamban fekve azon töprengtem, hogy nem kértem el a számát, így írtam neki:

- Mi a számod ?

Pár perc múlva érkezett a válasz:

- A szerencseszámomra gondolsz ?

- Nem, te butus ! A telefonszámodra !

Percekre rá már pötyögtem a gombokon, majd tárcsáztam és hallgattam, ahogy a hangszóró gépiesen pittyeg. Háromszor csöngött, majd felvette és beleszóltam:

- Üdv, Mrs. Paradicsomarc

- Üdvözlöm, Mr. Elmehetszapicsába - felelte, s hangjában hallani lehetett, ahogy elmosolyodik.

- Na, már férj és feleség vagyunk ?  Remélem nem zavartam meg a tükör előtti pukedli gyakorlásban.

- Igazából épp most fejeztem be, úgyhogy nem, nem zavartál meg benne, drága feleségem - Röhögött a vonal túlsó végén.

- Hehe.. Anyád a feleséged - Röhögtem a telefonba.

Egy ideig beszélgettünk, majd csend állt be. Kínos, mégis kellemes csend, ami nem tartott sokáig, mert Alexander megszakította:

- Öhm.. Matthew... M-mi van kettőnk közt ? - A kérdést kínosan járta át a zavartság, mely a fiú hangjából sugárzott.

- Nos... Egy fél háztömb, némi levegő és esetleg pár bogár - Feleltem poénkodva, csak hogy oldjam kicsit a feszültséget, ám a túlsó félről nem érkezett nevetés, így komoly hangra váltottam és folytattam - nem is tudom.. Mit szeretnél, mi legyen ?

- Akármi, amivel boldoggá tudlak tenni....

- Nekem már az is túlszárnyal minden kincset, hogy vagy nekem...

- Ezt vehetem úgy, hogy akkor ennyi pont elég, és nem akarsz mást ? - Kérdezte. Próbált komoly lenni, de hallottam, hogy csak poénkodik.

- Azt akarom, hogy minden részedben és teljes valódban az enyém légy...