A földön fekszem.... Ahogy felkelek, nem ismerem fel a köröttem lévő környezetet, melynek egy oka van: Hogy nincs környezetem....

Mintha egy fekete kockában feküdnék, csak fekete sötétség vesz körül. Ijesztő, ismeretlen feketeség. 

Lassan, bizonytalanul felállok, lábam roskadozik testem alatt, s remeg a félelemtől. Fehér bőröm az egyetlen fényforrás a légtérben, s magamon végignézve tudatosodik bennem, hogy csak egy, a combomig érő fehér vászoning van rajtam, semmi más. 

Zavartan kezdek lépkedni, megindulok előre, dőlöngélek, majd' elesek. Alig bírok járni. Magam megül furcsa hangokat hallok és érzem, ahogy a félelem úrrá lesz felettem, belülről emészt fel, akár egy parazita, csak eszik és eszik, míg nem marad semmi más, csak ő. 

Futni kezdek, ahogy csak bírok, ám megbotlok saját remegő lábamban, elesek, s előre csúszok pár métert a földön. Közeledő léptek zaja szűrődik ki a sötétségből és nem tudok mit tenni, csak ülök és várok. 

Kisvártatva halvány, homályos fény jelenik meg előttem: 

Matthew...

Nem értem, hogy hol vagyok, hogy mi történik, hogy hogyan kerültem oda, ahova, de örülök, hogy ő itt van velem. Bőre épp úgy világít, akárcsak enyém. Ahogy közeledik felém, észreveszem, hogy arca komor, merev, kifejezéstelen, majd ajka mozogni kezd, de nem ad ki hangot. Letérdel elém, átkarol, majd gyönyörű, csillogó üvegszerű szilánkok képében eltűnik, elszáll a légtelen térben.

Szemeim pattantak, zihálva, lihegve felültem az ágyon és szemüvegem után kezdtem kutatni. Ahogy oldalra nyúltam az éjjeliszekrény felé nem vettem észre, hogy már az ágy szélén vagyok, s a lendület lerántott az ágyról, magamra borítva a kis fiúkos szekrény tetején lévő holmikat, vele együtt fekete, vastag keretes szemüvegemet is. 

A földöv fekve felvettem azt, feltérdeltem és megpillantottam ágyamban Mattet, aki pont most ébredt fel és kérdő szemekkel nézett rám.

- Öhm... Jó reggelt. Kényelmes a padló ? - Kérdezte, s elnevette magát.

- Igen, lehet mostantól itt alszok. Így legalább majd nem nyomod a hátam. - Vágtam vissza, s kinyújtottam nyelvem. Matt vigyorogva ült fel az ágyon, egyedül egy feszes, fekete boxer volt rajta. Magamon végignézve vörös arccal állapítottam meg, hogy rajtam pedig az ő mellkasig kigombolt fehér inge van, akár álmomban. 

Huhh... az az álom... rémes volt...

Matt hirtelen felállt, s alsó teste vészesen közel került arcomhoz, mely most még az eddiginél is vörösebb színre váltott. 

- Kérsz enni, vöröske ? 

- Majd én megcsinálom, mert a végén még felgyújtod a házat.

A konyhában sütöttem rántottát, majd reggeli után visszafeküdtünk az ágyba. Egymással szemben feküdtünk, Matthew egyik kezével hajamat és arcomat simogatta, másikkal derekamat karolta át én pedig mellkasát simogattam, közben mélyen egymás szemébe néztünk. 

- Hogy aludtál ? - Törte meg a csendet a velem szemben fekvő.

- Rosszat álmodtam, de ezt leszámítva jól.

- Akkor azért fetrengtél a földön, mégsem miattam - Vigyorgott, majd keze lejjebb csúszott derekamról, majd belemarkolt fenekembe és visszatért előző helyére. 

- Seggfej - Mondtam röhögve, majd csókot nyomtam szájára.