Ahogy reggel felkeltem arra gondoltam, hogy majd csak holnap kell az iskolában szenvednem, majd arra, hogy majd csak holnap láthatom őt...

Kikeltem az ágyból, s ahogy belenéztem a tükörbe, furcsa dolgot vettem észre: Egész jól néz ki, hogy felemás a szemem. Eddig nem vettem észre, de most megtetszett.

Ez biztos miatta van... Mi volt az tegnap ?! Ő is... Nem, az nem... Basszus... El kell mondanom anyának, hogy a fiúkat szeretem...

Anya a konyhában sütögetett, a reggeli palacsintám már ott várt rám, egy bögre kávéval, tetején tejszínhabbal, mellette két kockacukorral.

- Jó reggelt... - Mondtam félig kómásan, majd csókot nyomtam az arcára.

- 'Reggelt, kicsim, hogy aludtál ? - Mosolygott, majd nekiláttam a reggelimnek.

- Jól... - Feleltem tétován, de tudtam, ha most nem hozom fel a témát, később már nem merem - Anya... Tudnánk beszélni egy kicsit ?

- Persze, aranyom - Mondta, majd leült velem szembe - Hallgatlak.

Kínos csend állt be, tekintetemet a bögrémet markoló kezemre szegeztem, mintha vele folytattam volna párbeszédet.  Éreztem a várakozó tekintetet lehajtott fejem búbján.

- Én... Tudod... Izé... Me....

- Igen ?

- Megyek a bálba majd holnap este.

Hát persze, hogy nem tudtam kimondani... Gratulálok...

- Rendben kicsim. Érezd majd jól magad - homlokon csókolt, majd elment.

Holnap estére rendeztek egy bált. Matt-et választották zenefelelősnek, én pedig felírtam pár számot. Az iskola tanulói külsős lányokat hívtak, vagy esetlegesen fiúkat, bár erre nem hinném, hogy volt példa.

Már nagyon vártam, főleg, hogy álarcosbál lesz. Már megvolt az öltözékem: Egy világosszürke öltöny, fehér inggel és még kell választanom egy maszkot. Ennek tudatában felöltöztem, majd elindultam, egy közeli antikváriumba, remélve, hogy találok egy maszkot.

A kis bolt alig pár háztömbnyire volt tőlünk. Egy pici, feketére festett üzlet, arany kilinccsel. Már a külseje is régiesen nézett ki. Benyitottam és egy kis, sötét Csodaországban találtam magam: Amerre néztem, mindenütt polcok, tele öregebbnél-öregebb holmikkal.

Régi tárcsás telefonok, ékszerek, vázák, tányérok, edények, képek... Majd megpillantottam egy maszkot.

Gyönyörű volt: Egy szürke alapú maszk, jobbról balra kacskaringós, töredezett kottavonalak futottak végig, rajta hangjegyekkel. Bal oldalt, mintha a vonalak elemelkednének az álarctól nagy, kékes-szürkés tollak álltak felfelé. Szeme körüli rész és szája ezüstös csillámmal volt kifestve. Valószínűleg egy női maszk lehetett, de nem érdekelt. Gyönyörű volt.

A pult mögött egy idős, görnyedt hátú néni állt. Odanyújtottam a maszkot, mire azt mondta:

- Vidd csak el, már régóta itt porosodik, nem kell senkinek.  Nem kerül semmibe, ajándékba adom - Mondta az idős asszony, majd rám mosolygott.

Megköszöntem az ajándékot, majd ahogy kiléptem az ajtón, Matt mellettem kezdett sétálni. Egy ideig így haladtunk néma csendben, figyelembe sem véve egymás létezését.

- Te követsz engem ? - Kérdeztem figyelemre se méltatva. Még mindig haragudtam a tegnapi miatt.

- Fogjuk rá. Mit vettél ?

- Semmi olyasmit, amihez bármi közöd lenne - Mondtam, majd összehúztam a zacskó száját, melyben a "régi új" maszkomat vittem. A fiú bosszúsan nézett rám.

- Már bocsánatot kértem, ne harag... - Kezdett bele, de  félbeszakítottam.

- Nem érdekel ! Nem a réten történtekért haragszom ! Az nem érdekel ! Leszarom ! Te érdekelsz, és összezavarsz és nem értem, hogy mi volt az tegnap az utcában, hogy mit akarsz, hogy mi volt az a megjegyzés a szememről ! - Kiabáltam, de ahogy kiejtettem a szavakat a számon megbántam azt is, hogy megszülettem. Teljesen zavarba jöttem. Nem érdekelt Matthew válasza, csak elrohantam, mintha üldöznének, egyenesen be a szobámba.

Barom !!!! Hogy tudtam ezt kimondani ?! Ahhhhwwjjwjajknsd !!!!!!!