Csak álltam, akár egy kőszobor. Ahogy megindult a zene, a tömeg úgy fogott táncba körülöttem. Elkezdtem átfúrni magam a táncoló hadon, próbáltam kijutni a mosdóba.

Amint beléptem az ajtón, berohantam egy fülkébe és magamra zártam azt. Hátamat az ajtónak támasztottam, majd elkezdtem csúszni lefelé. Levettem a maszkom, s félredobtam. Térdemet felhúztam, fejemet rádöntöttem és zokogtam. Igazából... Nem is tudtam miért. Csak ültem a hideg kövön és percekig áztattam a térdeimet.

Közel negyed óra után felálltam, kisétáltam a csaphoz és belebámultam a felette lógó tükörbe: Rémesen állt a fekete haj...

Fejemet a csap alá hajtottam, és elkezdtem kimosni a festéket. Súroltam, dörzsöltem, áztattam, majd nem kis fáradtság árán sikerült visszanyernem hajam kékségét. Kéztörlőt ragadtam, azzal töröltem meg, majd újra arcomra vettem a maszkot. Ismét a tükörbe nézve rájöttem, hogy hogy tudta meg Matt, hogy én én vagyok: Elfelejtettem a lencsét...

Eszembe jutott, amit mondott az igazgató: A tavalyi botrány miatt senki nem maradhat bent, miután vége a bálnak. Őröknek kinevezett diákok fognak járőrözni egész éjjel. 

Mikor kiléptem, minden sötét volt. A bálnak vége volt. Viszont még mindig szólt valami tompa zene. Szinte biztos voltam benne, hogy Matt lehet az, így elindultam vissza oda, ahol az előbb még a párok táncoltak.

Beérve a terembe csak a halk zene és sötétség fogadott.

- Ha akarsz valamit, most tedd meg ! - Félig kiabáltam, remélve, hogy a fiú tényleg ott van. A zene váltott és egy kórus kezdett énekelni, egy kissé sem kórikus dalt:

Lady Gaga - Love game

Hirtelen felkapcsolódott egyetlen kis lámpa, melynek fénye halványan omlott le a sötétbe, megvilágítva az alatta álló, fekete-fehér maszkos fiú alakját. Némán indultam el felé. A zene valahogy nagyon is illett a jelenlegi helyzetünkhöz:

Játszunk egy szerelmes játékot,
A szerelmem akarod ?
Vagy a hírnevet,
Mikor megnyered.
Benne vagy  a szerelmes játékban ?

Mikor elég közel értünk egymáshoz, a fiú átkarolta a derekam, ahogy a keringőben a nőknek szokták. Én ismét vállára tettem kezem, másikat oldalra emelve kulcsoltam össze az övével. Valahogy nem voltam zavarban. Eltökélt voltam, rá akartam jönni, hogy mit akar, hogy mit érez.

Elindult a refrén és a kórus harsogva kezdett énekelni, ezzel egyidejűleg Matt elkezdte vezetni a táncunkat: Megtette jobb lábával az első lépést, én ugyan így hátra.

Ahogy egyre erőteljesebb lett a zene, úgy kezdtünk mi is egyre gyorsabban, nagyobb ívekben, vadabbul forogni körbe, kihasználva az egész termet. Matt hirtelen elengedte a kezem, és derekamnál fogva felemet, fordult velem egyet, majd lerakott.

Jó erőben van...

Csak forogtunk, ugrottunk, csúsztunk, kúsztunk és minden lehetséges mozdulatot megtettünk, csak épp nem táncoltunk, de nem érdekelt. Tetszett, hogy ilyen közel vagyunk egymáshoz.

Egész végig szemeimet az övéibe fúrtam, és próbáltam olyan baljós, komoly tekintettel nézni rá, ahogy csak bírtam, de mikor ezt észrevette mindig húzott egy féloldalas mosolyt, melytől teljesen elvörösödtem, ami nem látszott az álarc alatt.

Vége lett a zenének, és ezzel együtt mi is megálltunk. Egymással szemben, várva, hogy mit mond majd a másik, mire Matthew szépen, lassan elkezdte felemelni a maszkom. Mikor teljes arcomról leemelte, megfogta és félredobta. Én is hasonló módon tettem az övével. Ott állt velem szemben, és ismét azt kívántam, bár megcsókolna.

Mintha olvasott volna gondolataim között, lehunyt szemmel kezdett közelíteni felém ajkaival, egyértelműsítve szándékát. Már csak centik választottak el minket, mire felemeltem jobb kezem és ajkaink közé préseltem, még mielőtt azok összeérhettek volna. A fiú elhúzódott és értetlenül nézett rám.

- Mégis mi a fene folyik itt ? Mit akarsz.. Ezzel az egésszel ? Mit akarsz tőlem ?! - Kérdeztem, egyre hangosabban, mire észrevettem, hogy apró, csillagszerű könnyek kezdtek fényleni szememben.

- Téged...- Felelte Matt, majd megcsókolt. Csodálatos érzés volt:
Puha ajkai finoman simultak az enyémre, nyelve játékosan ismerkedett az enyémmel. Leírhatatlan érzés volt.

Hirtelen oldalról fény világított szemembe. Egyre erősebb. Oda kaptam fejemet és megpillantottam a fényforrást: Három fiú állt tőlünk alig tíz méterre , zseblámpával a kezükben és egyenesen ránk világítottak...