Matthew szemszöge:

Az ágyból kikászálódva fáradtan húztam el szekrénye ajtaját. Fehér inget, fekete nadrágot és az iskolai zakót vettem elő, a hozzá tartozó nyakkendővel.

A tükör előtt belebújtam a nadrágba, vállaimon átvetve lassan gombolni kezdtem az inget, majd egy egyszerű csomóval megkötöttem a kék-piros csíkos kendőt a nyakam körül, mintha akasztásra készülnék. Amint az ajtó előtt megállva kezemet a kilincsre emelte, gyomrom bukfencet vetett és kezem remegni kezdett.

 Mint minden egyes alkalommal, mikor kimegyek a szobámból...

Elforgattam a kis fém gömböt, kattant a zár, nyílt az ajtó én pedig reszketve indultam el a folyosón. Kiérve a nappaliba a szokásos látvány fogadott:

Ül a kanapéban, pontosabban fekszik, körülötte üres övegek hegye, kezében egy félig teli, arca és orra rózsás a piától és össze-vissza hadovál, miközben dühösen hadonászik üveggel a kezében, s kiabál a tévével... A mostohaapám... 

Ahogy beléptem a konyhába, elvettem reggeli gyanánt egy almát, felvettem tegnap óta ott heverő táskám és elindultam az ajtó felé, ám egy kéz hátulról elkapta grabancom, megállított, majd egy erőteljes rántással a földre vetett.

Tüdőm beremegett, a levegőm beszorult, nem bírtam lélegezni, fejem sajgott a koppanástól, látásom egyre homályosodott, dobhártyámat belülről nyomta a lüktető érzés, melyet az ájulás előtt szokott érezni az ember, ám így is tökéletesen tudtam, hogy mi történik, hisz minden nap ez van...

Éles, bénító fájdalom rohamozott meg a combomon a lábszáramon,  a bordáimon, a hátamon, a hasamon, a gyomorszájamnál. Fred minden egyes rúgása megszégyenítő volt és  ha ez nem lett volna elég, fájdalmas is. Miután abbahagyta, egyetlen kegyelemdöfésszerű nyálfolttal jutalmazta arcomat, majd visszaült a fotelba.

Óvatosan fordultam oldalra fájó tagjaimmal, letöröltem arcomról a vér és nyál keveredett tócsáját, megigazítottam ruhámat és a tükörben megnéztem, lett-e arcomon lila, kék, vagy zöld folt. Egyik sincs.

A házból kilépve Alexanderék felé vettem az irányt. Kopogtam, majd kis idő után nyílt az ajtó és a kék hajú fiú mosolyogva karolta át nyakamat.

- Szia 

- Szia

Anyukája a konyhában ügyködött, kiintegetett, mi pedig megszokottan Alex szobája felé vettük az irányt. 

Az ágyon ülve néztem, ahogy a fiú felveszi egyenruháját, majd a lencséjével kezdett szerencsétlenkedni, mire hátulról finoman elkaptam kezét és átöletem.

- Hagyd azt, nem kell. Én szeretem a szemed. - Súgtam hátulról a fülébe, ő pedig vörös arccal bólogatott. -  És ez sem kell . - Tettem hozzá, majd lekaptam fejéről fekete sapkáját és leültem vele az ágyra, mire a Alex utána kapott, de már elkésett. Megindult felém és letepert az ágyon, ő felettem támaszkodott én pedig alatta feküdtem, mire egy forgással szerepet cseréltem vele.

- Elgomboltad az inged. - Mosolygott, majd nyakamtól egész mellkasomig kigombolta a fehér textilt. - Ez meg mi ? - Kérdezte kikerekedett szemekkel, mire lenéztem és hirtelen ráeszméltem:

Figyelmetlen voltam.

A fiú kerek felemás szemei egyenesen kulcscsontomra irányultak, ahol egy hatalmas lila-kék folt éktelenkedett.

- Csak... - Kezdtem bele, ám nem jutott eszembe semmi, túl sokáig hallgattam és nem lett volna hiteles, akárhogy is folytatom.

- Hallgatom...

- A mostohaapám... Kissé homofób... Ez a napi reggeli rutinja. Iszik elver és iszik tovább. Anyám nem tudja, nincs otthon olyankor, én pedig nem mondom neki, szükségtelennek látom...

A fiú egy ideig csak nézett, majd átkarolta nyakam és szorosan megölelt, valami olyasmit suttogott, hogy megoldjuk és hogy ennek véget fog vetni.

Kíváncsian várom....