A bál napján, egy unalmas irodalomórán megfogant bennem egy terv, amit a nőnek köszönhettem, aki férfinek öltözött, hogy induljon az olimpián. Valami hasonlót terveztem én is : Matthew volt az olimpia, én pedig  a nő.

Iskola után betértem a "100-as boltba", vettem két doboz hajspray-t és haza indultam, a megoldáson gondolkozva: A hajam színét megváltoztatva, a maszkban bemegyek a bálra, és megtudom, hogy mit akar Matt. Egyszerű... Nek hangzott...

Mikor haza értem anya nem volt otthon, így el is kezdtem a készülődést: Fekete inget és nadrágot vettem egy fehér nyakkendővel, nem pedig az eredetileg előkészített ruhát. Hajamat feketére fújtam, mindenhol, ahol csak tudtam.

Vacsoráztam, felöltöztem és elindultam, egy kis táskával a vállamon, melyben a maszkot vittem.

Ahogy beértem az iskolába, a hatalmas tornaterem felé vettem az irányt, ahol a bál volt.
Az ajtón belépve rengeteg embert találtam magammal szemben, fekete-fehér vagy épp színes ruhákban, a legkülönfélébb maszkokban. Alig égett pár lámpa, így a termet félhomály borította, melyben épphogy látni lehetett.  Felvettem az álarcot, beléptem a tömege, majd eszembe jutott, hogy nincs párom.

Amint végignéztem az emberek sokaságán, megpillantottam Matte-et, akin még nem volt maszk. Ő maga egy fekete szmokingot viselt, fehér inggel és nyakkendővel. Két lány állt az oldalán: Egy fonott hajú, karcsú, szőke és egy felkontyolt hajú, szintén vékony barna. Odaléptem a barna hajúhoz és egy finom meghajlás kíséretében megkérdeztem:

- Megtisztelnél azzal, hogy a partnerem leszel ?

A lány rám nézett, pukedlizett és azt mondta, igen. Mellettem Matt felvette a maszkját: Fekete volt, fehér jellegtelen mintával és csak a két szemét és a fél arcát takarta el. Illett hozzá. Egyszerű, mégis elegáns. Pont mint ő

Igyekeztem úgy beállni, hogy a szőke és Matt közelében tudjak maradni. Elindult egy szép, lassú zongoradarab, majd vonósok és fúvósok kapcsolódtak hozzá. A teremben lévő párok egymással szembe álltak, majd megindultak. Gyönyörű, lassú mozgással keringtek körbe, forogtak, párt cseréltek, ha úgy tartotta kedvük.

Egy másik zenével egy másik tánc vette kezdetét, melynek lényege az volt, hogy mindig az épp melletted állóval kellett cserélned. Matt és a szőke beszélgetni kezdtek mellettünk én pedig észrevehetetlenül hallgatóztam.

- Esetleg, ha ennek a baromságnak vége, nem lenne kedved feljönni hozzám, csinálni valami izgalmasabbat ? - Kérdezte a szőke. Matt nevetett, majd válaszolt:

- Ohh, sajnálom, de én a másik csapatban játszom - A lány csalódottnak tűnt, majd mosolyogva folytatta.

- És tetszik valaki ?

- Ami azt illeti, igen.. Egy kék hajú fiú. De ahogy elnézem ő nem jött ma el sajnos.... - Felelte Matt, majd arcán szomorú kifejezés terült szét.

Ezeket a szavakat hallva éreztem, ahogy egy könnycsepp szökött ki a szememből, de az álarcnak hála nem jutott messzire.

Nem... Az... lehetetlen, hogy én... Ez... Te szentséges ég.... Ő is meleg... És én tetszem neki !?

Ez után nem tudtam tovább a táncra figyelni. Sorra tapostam le az emberek sarkát, majd csak hátra nézve szabadkoztam: - Sajnálom - Ne haragudj - Véletlen volt - Elnézést-

Mikor sokadszorra fordultam vissza, eljött a párcsere ideje, de ahogy meg akartam fordulni, megbotlottam valamiben, majd dőlni kezdtem hátra, mire valaki hátulról elkapott. Felnézve megpillantottam egy fekete maszkot, jellegtelen fehér mintával.

Mire észbe kaptam már Matthew karjai közt táncoltam tovább, ő fogta a derekam én pedig a vállát. Alighogy megtettünk két lépést, a zene elhallgatott, jelezvén a tánc végét.

- A kék hajad jobban tetszik. - Ezután eltűnt a tömegben. Én csak álltam ott a tömegben, tátott szájjal és nem értettem semmit.

Hogy jött rá ? Mi van ?!