Ahogy berontottam a szobámba hatalmas csattanással csaptam be magam mögött az ajtót, minek következtében a falamról leesett egy kép, ám a szőnyegnek hála egyben maradt, nem tört szét. Messziről ugrottam az ágyamba, bebújtam a takaró alá és sírtam. 

  Csak sírtam, ahogy könnycsatornáim engedték, mire hangokra lettem figyelmes:

Nyílik és záródik az ajtó. Tompa léptek zaja. Recseg a matracom. Valaki átkarol a takarón keresztül.

   Lassan lehúztam fejemről a textil leplet és tátott szájjal láttam meg, hogy Matthew fekszik velem szemben. Hirtelen elálltak a könnyeim, kikerekedtek a szemeim, lélegzetem megszakadt.

- Te meg mi a fenét csinálsz itt ?! - Kiáltottam, ám épp hogy befejeztem elcsuklott a hangom. 

- Utánad jöttem. - Jelentette ki olyan egyszerűséggel, mintha teljesen természetes volna, hogy csak úgy utánam jön nem hogy a házamba, a szobámba és ennek tetejébe az ágyamba...

- Te megőrültél ? Egy másik lánnyal csókolózol és most itt fekszel mellettem ?! Undorító féreg ! Nem akarlak látni !! - Kiabáltam tovább, majd egy erőteljesnek szánt mozdulattal ellöktem magamtól.

- Nyugodj már meg ! Kussolj és hallgass végig ! - Koholt rám Matt, mire meglepődötten fogtam be a számat - Ez csak az unokahúgom, nem a csajom.. Nálunk a családban szájra puszival szokás köszönni, elköszönni. Már nagyon rég nem láttam és most jött haza egy napra. 

   Ahogy tudatosodott bennem, hogy mit is mond teljesen elvesztettem önmagam. Csak reszkettem, dadogtam és bocsánatkérő szemekkel néztem a fiúra.

- A..az u-unoka...húgod...?

- Igen, te kis bolond. - Mondta, majd újra átkarolt. Fejemet mellkasába fúrva, pólójába törölve könnyes szemem szuszogtam. 

- Ne haragudj... - Törtem meg a csendet.

- Semm- Még mielőtt végigmondhatta volna az ajtó újra nyílt:

   Anya rohant be rajta.

- Kisfiam, baj van ? Kiabálást hall....  Alexander... Ez ki ? - Hangjából nem tudtam leszűrni, hogy hogyan reagált.

   Matthew hirtelen megfordult, majd kikelt az ágyból és kezet nyújtott anyának.

- Jó napot. A nevem Matthew és a fia pasija vagyok. - Mondta, majd szája széles mosolyra húzódott.

   Anya csak meredt a vele szemben állú fiú kezére, akár egy sóbálvány, majd zokogni kezdett és átkarolta. Nem értettem, hogy most mi van.

- Anya... Most te... Miért sírsz ? - Tettem fel a sokat mondó kérdést.

- Csak boldog vagyok kicsim ! El sem tudod hinni mennyire ! - Mondta könnyeitől fuldokolva. 

   Amint elengedte Mattet az én nyakamba borult. Nem pont erre a reakcióra számítottam. És nem pont erre a coming out-ra sem. Miután mindenki kisírta magát lementünk enni, mindent elmeséltünk anyának, majd Matthew és én visszamentünk a szobámba. 

   Az ágyon fekve beszélgettünk. Fejem Matt mellkasára hajtottam, ami egyenletesen mozgott fel-le, ahogy a fiú lélegzett. Ő derekamat karolta át, másik kezével arcomat simogatta. Sokáig feküdtünk így, mire az alattam fekvő fiú keze derekamról lentebb csúszott, megmarkolt, erősen, kicsit fájdalmasan, majd oldalra fordulva maga alá tepert. 

- Annyira akarlak most téged, drága Alexanderem... - Mondta, szinte lehelve a szavakat, majd megcsókolt. A finom nyelvcsatát gyengéd harapásai váltották fel, az alsó ajkamon. Hasamon éreztem, hogy mennyire be van indulva. 

   Egy ideig csak így voltunk, majd elkezdett haladni lefelé. Le a nyakamon, felhúzva pólómat tovább haladt mellkasomon, egész át a hasamon, míg nadrágom szárához ért. Lassan megragadt azt, ám mikor le akarta rántani, elkaptam kezét.

- Ne.... Kérlek... Még ne... 

   Matt kissé csalódottan nézett rám, majd mosolygott és gyengéden megcsókolt.

- Nem tudod mit halasztasz el, de renden. Várok, amíg csak nem szeretnéd. 

   Hálásan néztem rá, majd visszavéve előző pozíciónkat hallgattam Matthew lélegzeteit, míg szemhéjam elnehezedett, és elnyomott az álom...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Sziasztok ! 

Ne haragudjatok,hogy ilyen sokáig nem töltöttem fel új részt, de higgyétek el, próbálkoztam. Sokat ! De nem tudtam úgy megírni, hogy az vállalható legyen. Nos mindegy, most itt van az új rész, remélem tetszeni fog :D