- YoonGi szemszöge -

A rádiót bekapcsolva a kocsiban tartottam a dorm felé, sokszor átgondolva, hogy mégis mivel magyarázzam az eltűnésemet szinte az egész délutánra. Ha Jinnek csak egyszer is megemlítettem volna, hogy Choával voltam, szerintem már az esküvőnket tervezgette volna. Onnantól kezdve már tényleg nem tudtam volna semmivel se leállítani a fantáziáját. Bár az igaz, hogy egy olyan dolog is történt, amit nem láttam előre, így eléggé meglepett, mikor pont azzal a lánnyal kötöttem ki egy olyan szituációban. Mostanában így is furcsa volt a közelében lennem, ez csak még inkább összezavart. Azok után, hogy bejött hozzám Kumamonként, hogy megpróbált kihozni és tényleg aggódott értem, nem kicsit változtatta meg az eddigi véleményemet róla. Eddig csak azt hittem, hogy szimplán őrült, de úgy tűnt, hogy emellett meg rengeteget törődött a mellette lévő emberekkel, még ha nem is annyira kedvelte őket. Utáltam, hogy akárhányszor közelebb volt hozzám, mint egy méter csak rá tudtam koncentrálni. Tényleg kezdtem teljesen megőrülni. Ráadásul amikor ma rám esett és olyan közel került hozzám az arca...

- Aish - álltam félre pár percre és nagyot sóhajtva nekidöntöttem a fejemet a kormánynak. - És még az öccse is szimpatikus volt. Miért érzem magamat ennyire jól a helyzettől ? Idegesítő az a lány. Teljes szívemből ezt érzem, mégis... Mostanában teljesen megőrjít - vertem bele a fejemet a kormányba és véletlenül megnyomtam a dudát is. - Mindegy, mindegy, inkább érjünk haza, alszom és holnapra már jobban is leszek - emelkedtem fel lassan és szememet megdörzsölve indultam ismét el. A rádiót olyan hangosra vettem, hogy ne halljam a saját idegesítő gondolataimat és elvétve Jin önelégült hangját. Nem akartam arra a lányra gondolni.

Ráérősen írtam be a bejárati ajtó kódját és miután csipogva jelezte, hogy benyithatok, fáradtan betoltam az ajtót. A nappaliból már most láttam, hogy kiszűrődött a fény és az egész lakásban hallottam innen onnan beszélgetésfoszlányokat. Magamban miközben a szobák felé tartottam, már elmormoltam párszor a fedősztorimat, csakhogy a legkisebb félreértés nélkül tudjak mindent elmesélni nekik.

Ahogy beléptem a nappaliba, megpillantottam Jimint és Taehyungot, akik valamilyen konzolos játékkal játszottak éppen. A konyhából nem csak éreztem a finom illatokat terjengeni, hanem hallottam Jin és Lusi hangját is, akik éppen valamelyik étel receptjéről diskuráltak, hogy miként lenne finomabb. Megnyugodva fújtam ki a levegőmet, ugyanis Jin így semmiféleképpen nem tudott elkapni engem. Már épp settenkedtem volna el a szobám felé, amikor is szembe jött velem NamJoon és Hobi, akik elmosolyodva köszöntek nekem egyáltalán nem halkan. Persze, csakhogy Jin biztos rám szálljon.

- Hát megjöttél, hyung ? - kérdezte HoSeok, mire fejemet fogva bólintottam és azonnal összerezzentem, ahogy megéreztem Jin karját a vállamon. Iszonyat gyors tudott lenni, ha arról volt szó. Egyébként meg egyáltalán nem siette el a dolgokat.

- Merre jártál ? - kíváncsiskodott azonnal, mire lefejtettem a vállamról a karját és az éppen csámcsogó NamJoonra pillantottam, aki mellett Lusi is érdeklődve nézett rám. Remélem nem voltak nagyon a stúdióm előtt.

- Kicsit tovább bent maradtam a stúdiómban.

- NamJoon szerint egeret mentél venni Choával - vágta rá azonnal a fiú sejtelmesen, minek következtében gyilkos tekintettel bámultam az említett személyre, aki emiatt hirtelen le se merte nyelni a falatot a szájában. Most erre igazából fogalmam sem volt, hogy mit reagáljak, de muszáj volt minél hamarabb kiböknöm valamit, ugyanis a hallgatásomat csak egyetértésként fogta volna fel.

- De onnan elég hamar visszajöttek. Láttam Choát az ügynökségen - húzott ki a csávából Lusi, mire ledermedve néztem felé, majd látva, hogy nekem is kellett volna reagálnom, egyetértően bólintottam.

- Igen, igen, az hamar meg volt, úgyhogy utána mindketten mentünk a dolgunkra.

- Értem - szomorodott el egy pillanatra Jin, majd hátamat megveregetve ment el a konyha felé. Én gyorsan tátogtam egy köszönömöt az előttem álló lánynak, majd mindenkit kikerülve elmentem végre a szobámba. Ahogy becsuktam magam mögött az ajtót, sóhajtva eldőltem az ágyamon és jó pár percig nem is mozdultam. Örültem, hogy NamJoon barátnője ilyen jó fej volt velem, de fogalmam sem volt, hogy mit reagáltam volna, hogyha Jin ismét felhozta volna a témát.

Nem tudom, hogy mennyit aludhattam, de egyszer csak arra riadtam fel, hogy valaki benyitott a szobámba és felkapcsolta a villanyt. Morcosan az ajtóban álló személy felé fordítottam a fejemet és ahogy megpillantottam Jint, egyből visszafeküdtem.

- Gyere enni - sétált közelebb hozzám.

- Már ettem...

- Mégis kivel ? Áh, csak nem... - találgatott volna ismét, mire idegesen felültem és hangomat felemelve válaszoltam neki. Már komolyan kezdett felhúzni, még ha hülyéskedett is. Ugyanis jelen pillanatban minden bajom volt azzal a lánnyal, így nem volt szükségem még Jin állandó spekulizációira is.

- Mondom, hogy nem Choával voltam !

- Én nem is őt akartam mondani - szeppent meg egy pillanatra a fiú és ledöbbent arcomat látva azonnal átváltott mindentudó mosolygásba. - Szóval tényleg vele voltál.

- Kérlek Jin, hagyj békén. Nélküled is épp elég gáz helyzetben vagyok, nem kell még az is, hogy a shippeléseddel fárassz engem - temettem arcomat tenyerembe, majd hajamba túrva egyenesedtem ki és hőköltem hátra Jin ijesztő mosolygásától.

- Mégis milyen gáz helyzetről beszélsz ? - vonogatta szemöldökét, mire elkeseredve nevettem fel és szívtam be mélyen a levegőmet. Nem akartam kimondani, gondolni se akartam rá, így még csak létezni se akartam a Földön, de reménykedtem benne, hogyha egyszer megszabadulok ezektől a terhes szavaktól, akkor majd Jin végre leszáll rólam. Vagy legalábbis mérsékli saját magát.

- Gáz helyzet egyenlő - kezdtem el mutogatni - azzal, hogy kezdem megkedvelni azt a lányt - sóhajtottam fel, mire Jin azonnal összecsapta a tenyerét és egy "én előre tudtam" fejjel bólogatni kezdett.

- Nem értem, hogy miért nem nyertem még lottót ekkora jövőbelátással - értetlenkedett a fiú, aminek következtében hozzávágtam a párnámat.

- Többet viszont nem szándékozok kommunikálni ma veletek, úgyhogy húzz ki légyszíves a szobámból. Köszönöm - szűkítettem össze a szememet és a kölcsönbe kapott pólót levéve magamról átvettem a pizsamaként funkcionált ruháimat. Majd mivel Jin csak mosolyogva figyelt engem, de nem szándékozott lelépni, így megfordítottam és kilöktem az ajtómon, majd becsaptam utána és elfordítottam a zárat.

Végre bedőltem az ágyamba és ahogy beállítottam az ébresztőmet másnapra, felugrott egy kis ikon, ami jelezte, hogy Choa üzent nekem. Felvont szemöldökkel megnyitottam az üzenetét, amiben csak annyi állt, hogy megérkeztem-e, mégis mosolyt váltott ki belőlem. Azért nem kicsit jól esett, hogy érdekelte a hogylétem. Miután válaszoltam neki egy mozgó matricával, leraktam a telefont az éjjelimre és szememet lehunyva fordultam az oldalamra. Egy darabig még a telefont bámultam, míg sikerült lehunynom a szememet és elaludnom.

Az elkövetkezendő napokban Jin nemhogy leszállt volna a témáról, csak még inkább próbált belemászni az életembe. Szerettem, jó hyung volt, de már kezdett igazán sok lenni. Kénytelen voltam a lehető legmesszebb ülni tőle a furgonban, különben Choáról kérdezgetett. Táncolás közben, ha éppen a közelembe került, sejtelmes mosolygással figyelt, hisz az a lány gyakran a közelünkben volt, tekintve, hogy JungKook személyi menedzsere. Esténként segítettem neki dalt írni, miközben én magam a sajátjainkon dolgoztam. Már egész jól tudta kezelni a keverőgépet és majdnem minden megragadt neki a dalszerzés alapjairól. Jelenleg azzal volt megbízva, hogy próbáljon meg írni egy szöveget, utána pedig közösen megcsináltuk volna rá a zenei alapot. Ilyenkor általában én fülemre tett fejhallgatóval dolgoztam, míg a háttérben Choa próbált alkotni valamit. Ha épp végeztem egy résszel, oldalra fordultam és úgy figyeltem a lányt. Ő észre sem vett, csak elmerülve irkált a füzetébe, néha megdörzsölve szemeit. A haja egyre kócosabb lett, egyáltalán nem volt olyan ruhában, ami bármijét kiemelte volna, én mégis úgy gondoltam, hogy szép. Oké, kezdtem megőrülni, ez onnan is látszott, hogy milyen dalok jutottak eszembe. Love love így, love love úgy, én meg egyre közelebb kerültem a kiégéshez.

- Kimegyek valami kajáért. Neked kell valami ? - néztem a lányra, aki hangomra azonnal felkapta a fejét és elgondolkozva hunyorítani kezdett.

- Igen, de akkor már megyek én is veled. Kell egy kis mozgás, kezdek elgémberedni - szedte le lábáról a fekete, vékony takarót és haját újra felkötve egy kontyba elindult előttem. Magamhoz vettem a pénztárcámat és a maszkomat, így követtem a lányt. Egyáltalán nem változtam meg a közelében, ugyanúgy viselkedtem, mint eddig, ő mégis kezdett megenyhülni. Mintha csak rájött volna, hogy nem vagyok én mindig házsártos. Bevallom elég gyakran az voltam, de emellett a munka mellett elég nehéz volt mindig csak jókedvűnek lenni. A kamerák előtt az voltam, az armyk előtt az voltam, majdnem mindenki előtt kénytelen voltam jó pofát vágni, legalább a négy fal között ki akartam engedni egy kicsit a gőzt.

Ahogy haladtunk a kijárat felé, feltűnt az egyik sarkon Kook ismerős alakja és arca azonnal felragyogott, ahogy megpillantotta Choát mellettem. Na igen, voltaképp több oka is volt, amiért annyira próbáltam nem mutatni, hogy kezdtem megkedvelni a lányt. Az egyik alapból az volt, hogy esélytelennek láttam a dolgot, ráadásul attól még, mert tetszett, nem voltam belezúgva, nálam meg az ilyen elég hamar el tudott múlni. A másik meg tulajdonképpen egy személy volt, akit úgy szerettem, mint nem létező öcsémet, ergo nem akartam fájdalmat okozni neki. Ez a személy pedig nem más volt, mint JungKook. Nem is tudom mikor volt először, amikor felfigyeltem a viselkedésére, már nem is lényeges, mindenesetre észrevettem, hogy fülig belezúgott Choába. Amit egyébként nem értettem, hogy miért, de lényegtelen. Állandóan róla beszélt, segítette ott, ahol tudta és próbált a lehető legtöbbször a közelében lenni. Ő biztos, hogy nem vette észre, ez bizony nem szimpla hála vagy ragaszkodás a lány felé. Én viszont igen. Mindig is az a csendes megfigyelő típus voltam, úgyhogy nem volt nehéz. Az pedig, hogy most még a boltba is csatlakozott hozzánk, csak még érdekesebb volt. Bár lehet ezt csak én reagáltam túl. Általában együtt jártunk ki, ha kellett valakinek valami. Ő meg, mint mindig még gyakorolt ilyenkor is, úgyhogy természetes, hogy megéhezett. Igen, ebbe nem kellett többet beleképzelnem.

Én csöndben sétáltam Lilácska és Kook mellett, akik valamilyen filmről kezdtek el beszélni. Tippelnem sem kellett ahhoz, hogy tudjam, valamelyik Marvel film volt a téma. Choa öccse mesélte, hogy a lány mennyire oda volt vele együtt azokért a filmekért, JungKookot meg már több éve ismertem és láttam miket nézett a dormban is. Egy részem egyébként nagyon szívesen beleszólt volna a beszélgetésbe, de halvány lila gőzöm se volt, hogy egyáltalán melyik filmről diskuráltak. Na meg ha tudtam volna, se hiszem, hogy bármi érdemlegeset hozzá tettem volna a beszélgetéshez. Másik részem viszont az egész csevejüket gyerekesnek tartotta és legszívesebben minél hamarabb vett volna valamit, hogy aztán visszatérjen a jó öreg szintetizátorához és alkosson.

- Szerintetek melyik fagyit válasszam ? - morfondírozott Choa, miközben a boltban megállt az egyik hűtő előtt és állát simogatva törte nagyon erősen a fejét.

- Nekem mindegy, csak az út alatt edd meg, mert a stúdióba biztos nem hozod be... - válaszoltam, mire a lány megforgatta a szemét és bosszúsan kivett találomra egy ízt és eltrappolt a kassza felé. Én közben sóhajtva beraktam a kosaramba két doboz ramyont, meg valamilyen üdítőt és én is követtem a lányt. Kook rögtön utánam vásárolt magának jégrémet és velem együtt kilépett a boltból. Addigra már Choa izgatottan bontotta ki az édességét és a zacskót kidobva kóstolta meg a pálcikás jégrémet. Viszont minden öröm eltűnt az arcáról, ahogy megérezte az ízét.

- Ugh... Azt hiszem véletlenül ananászos ízesítésűt vettem ki - húzta el a száját Choa és dühösen felnézett rám. - Ez is miattad van - morogta, bár mielőtt még bármit is tudtam volna erre válaszolni, JungKook jelent meg a lány jégkréme közelében és nemes egyszerűséggel leharapta a tetejét, majd ízlelgetve egy darabig ráncolta a homlokát.

- Szerintem finom - magyarázta, de Choa még egyenlőre ledermedve bámulta a maradék fagyiját. Ez a gyerek nagyobb playboy, mint gondoltam... Most vagy nem tud róla, vagy csak nagyon jól tetteti az ártatlant.

- Öhm... Nem azzal van a gond, csak nem szeretem az ananászt - nyögte ki nagy nehezen a lány, majd rácsapott a kisebbik fejére. Ezt mind Kook, mind pedig én is nagyra nyitott szemekkel figyeltük. - És ne lopkodd az én fagyimat - húzta össze résnyire a szemét és még egyszer megnyalta a jégkrémet, habár továbbra is fintorgó arcot vágott.

- Cseréljünk ? - dörzsölgette JungKook az előbb megtámadott pontot és a lány felé nyújtotta még ki nem bontott édességét.

- Nem bánod ? Az enyémnek már csak a fele van meg... - mutatott rá a kész tényekre, de a maknae csak mosolyogva megrázta a fejét és a jégrémért nyúlt volna, csakhogy én megelőztem. Nem, nem azt mondom, hogy zavart volna, de mégis valami arra vitt rá, hogy ne engedjem át az édességet Kooknak. Ilyet még szerintem egyáltalán nem csináltam, bár nem mintha zavarba jöttem volna egy pillanatra is. Én olyat szinte soha nem tettem. Tehát mielőtt a fagyi átkerült volna JungKookhoz, odahajoltam a lány kezéhez és a maradék jégkrémet mind leharaptam. Mindketten döbbenten néztek rám, miközben én úgy tettem mintha semmi sem történt volna és próbáltam a lehető leglazábban lenyelni a jeges izét, ami sokkal hidegebb volt, mint amire számítottam. Szerintem kisebb agyfagyást kaptam a művelet közben, de megpróbáltam még arcomat sem mozdítani miatta. Ha most lefagy az agyam, az is Lilácska miatt lesz... - Yah ! - kiáltott rám a lány, mire befogtam a fülemet és úgy néztem le rá. Ő nem tétovázva emelte fel öklét ütésre, mire azonnal arrébb léptem, így majdnem orra esett. JungKook nyúlt utána és húzta vissza, majd nyomta kezébe a jégkrémét és ingatta meg fejét mosolyogva.

- Mindegy, úgy sem voltam annyira éhes. Majd máskor veszek még - magyarázta, mire hitetlenkedve pislogtam rá és nevettem el magamat. - Most meg mi van ? - vonta fel fél szemöldökét, mire csak megvontam a vállamat és eléjük kerülve mentem tovább az ügynökség felé.

- Ugyan semmi...

Igazából magam sem tudom miért, de sokkal távolságtartóbbá váltam ezt követően Choával, mint eddig, így a lány egy idő után látszólag megunta ezt és inkább magamra hagyott. Azt mondta legközelebb akkor hívjam, ha már nem leszek megkergülve. Addig ő egyedül dolgozik a számon. Nem válaszoltam semmit, csak tovább csináltam a saját dalunkat, de egy idő után már ez sem ment. Sóhajtva levettem magamról a fülest és lassan körbe-körbe forogtam a székemmel.

Miért vagyok ilyen ? Miért viselkedek ennyire gyerekesen ? Miért... Miért nem tudok most másra gondolni, csak arra a lányra ?

- Aish... Fancba az érzelmekkel, irány a munka ! - csapkodtam meg arcomat és kiűzve minden fölösleges gondolatot a fejemből visszafordultam a gépemhez és a további éjszakát a stúdióban töltöttem. Legalább addig se gondoltam semmi másra, csak a zenére és a szövegekre, amiket meg akartam valósítani.

Teljesen kiment a fejemből, hogy a reggeli edzésünket másnap NaRinál kezdtük, így elaludt nyakamat masszírozva siettem ki a menedzserhez, aki nem túl boldogan, de azért elvitt az edzőterembe. Sapkámat szemembe húzva, maszkomat le nem véve, zsebre dugott kezekkel haladtam a VIP vendégeknek fenntartott öltöző felé és ahogy beléptem, megkönnyebbülten sóhajtottam fel látva, hogy még mindenki öltözött.

- Hát veled meg mi volt ? - veregette meg hátamat HoSeok, mire fáradtan felé pislogtam, amiről azonnal rájött, hogy egész éjszaka dolgoztam. - Mi jött rád ? Megtalált az ihlet ?

- Valami olyasmi - válaszoltam és kinyitva szekrényemet néztem egy ideig a tartalmát. Tulajdonképpen egész éjszaka azon voltam, hogy minél kevésbé gondoljak felesleges dolgokra, ami sikerült is, habár csak rosszabbul éreztem magamat tőle. Még annyira sem voltam kipihent állapotban, mint bármelyik nap, pedig elég sok minden járt a fejemben ahhoz, hogy nehezen aludjak el.

Lassan átvettem a melegítőmet és leülve a padra nem sok lelkesedéssel kötni kezdtem a cipőfűzőmet. Közvetlenül mellettem Kook ugyanezt tette, csak belőle áramlott az energia. Rajtunk kívül már senki sem volt az öltözőben, így kicsit sietősebbre vettem én is a tempót. Ahogy félig figyelemmel kísértem a fiút, elgondolkoztam valamin. Vajon, ha megkérdezem tőle, igazat fog mondani ? Vagy esetleg térít ? Lehet még nincs is tisztában saját magával...

- Khm... - köszörültem meg torkomat és felegyenesedve fordultam félig JungKook felé, aki szintén akkor végzett a cipőjével és a kintijét berakta a szekrényébe.

- Igen hyung ? - mosolygott rám, ugyanis belekezdtem a mondandómba, de nem fejeztem be.

- Öhm... Igazából nem akarom kerülni a dolgot, úgyhogy kerek-perec rákérdezek; neked tetszik Choa ? - kérdeztem rezzenéstelen arccal és teljesen semleges kifejezéssel vártam a válaszát. Most derült ki vajon tévedtem e vagy nem, bár ezt nem igazán hittem volna. A kisebb meglepett arcát látva pedig bizonyosságot kaptam arról is, hogy ő nem számított arra, ez ennyire látható. Arca kicsit bepirosodott és tarkóját masszírozva nézett el rólam.

- Nem tudom... Igazából nem vagyok benne biztos... - magyarázkodott, mire sóhajtva felálltam és becsukva saját szekrényemet sétáltam az ajtó felé. - Szerinted lenne bármennyi esélyem ? - szólalt meg hirtelen, mire megfagytam a kilincs megfogása közben és lehunyt szemekkel próbáltam megfogalmazni egy olyan választ, ami semmilyen formában sem bántó.

- Te vagy a mi golden maknaenk, szerintem minden épeszű embernél van esélyed - mondtam végül és hátranézve azonnal megpillantottam Kook felvirult arcát.

- Igazad van, nem szabad már most feladnom - emelte fel kezeit és biztatóan meglengetve őket még előttem kilépett az ajtón és előre sietett.

- Hah... Legalább ő boldog - néztem utána hitetlenkedve és én magam is elmentem, hogy végre neki kezdhessünk az edzésnek.

NaRi már a külön teremben nyújtott a fiúkkal és mesélte, hogy kinek min kell javítania, illetve, hogy egyesek kicsit vegyenek vissza a diétából, mert nem lesz jó vége. Amikor engem is kiszúrt, elmosolyodva biccentett, amit viszonoztam is, majd tapsolva magára vonta a többiek figyelmét is.

- Tehát, mint mondtam, ma mindenkivel külön fogok foglalkozni. Megadom a feladatokat és egyesével rátok nézek - magyarázta és lassan körbe is ment mindenkin. Én előre sejtettem, hogy mit fogok csinálni, így már nyújtáshoz készen vártam a lányt. Nem kellett csalódnom, ugyanis valóban a hajlékonyságomon kellett dolgoznom. Bár nem hittem, hogy egy fánál nagyobb eredményt tudok produkálni. Emiatt az edzés nagyobb részében csak rágörnyedtem a nyújtott lábamra és szememet lehunyva aludtam el félig. A teremben mindenki diskurált valakivel, így ezekre a hangokra csak még könnyebben álmosodtam el. Így észre sem vettem, hogy NaRi elért hozzám is és hirtelen lenyomta a hátamat, ami miatt fájdalmasan kiáltottam fel.

- Meg halok, meg halok ! Hallod, ez rohadtul fáj !

- Nem fájna ennyire, hogyha alvás helyett valóban nyújtottál volna - tolt még egyszer le, majd mivel a parkettát kezdtem el csapkodni jelezve, hogy feladtam, lassan leszállt rólam és leült elém a földre. Hátamat tapogatva egyenesedtem ki és fájdalmas tekintettel néztem a komoly tekintetű lányra. Esküszöm, ez a csaj egy szadista... - Add a kezed, segítek - nyújtotta felém a kezét, mire sóhajtva kinyújtottam a sajátomat és engedtem, hogy megfogja, majd lassan húzni kezdjen előre. Mikor már nem bírtam, én húztam magam felé és a különbség eléggé szembe tűnő volt. - Choával megint veszekedtetek ? - kérdezte meg, mikor rajtam volt a sor a húzásban, mire egy pillanatra ledermedtem, csak azután válaszoltam.

- Csak a szokásos. Nálunk nincs olyan, hogy ne kapnánk össze...

- De most nagyon kiakadt, mert azt gondolta, hogy kezdesz megnyílni neki.

- Inkább úgy fogalmaznék, hogy kezdem elfogadni a jelenlétét, így már kevésbé vagyok feszült.

- Tehát nincs olyasmiről szó, hogy kedvelnéd a társaságát ?

- Miért kérdez tőlem mindenki ilyen dolgokat ? - morogtam és lassan előre dőltem. NaRi felvont szemöldökkel reagált válaszomra, majd elgondolkozva ráncolta a szemöldökét.

- Már bocsi, de a helyedben nem csodálkoznék azok után, hogy egy sima vágás miatt annyira kiakadtál, vagy hogy ilyen jót beszélgettél az öccsével, vagy amiért megengedted, hogy melletted legyen. Hm... Valóban nincs mi miatt furcsállni a dolgot - túlozta el a dolgokat a lány, mire azonnal elengedtem és hátra dőlve hunytam le a szememet. - Figyelj... Én a helyedben lemondanék a dologról. Choa egy egészen más világ - szólalt meg hirtelen, mire azonnal felnyitottam a szemeimet és csodálkozva néztem a lányra. Normál esetben egy barátnő nem inkább azt mondaná, hogy a srác tartson távolságot a lánytól ? NaRi mégis engem kér arra, hogy inkább ne képzeljek bele többet ?

- Miért ? - kérdeztem nemtörődöm hangnemben, holott eléggé érdekelt az a bizonyos ok, még ha eszem ágában sem volt összejönni Lilácskával.

- Mert soha nem fog kedvelni.

Akkoriban egy kicsit nehezteltem NaRira, hisz talán miatta, de több idő kellett, mire tényleg együtt lehettem Choával. Még ha ő csak jót is akart. Most viszont egy kicsit hálás vagyok, hogy neki köszönhetően nem kell annyival több emlékre keserűen visszaemlékeznem. 

♡♡♡

Sziasztok^^

Hoztam egy részt végre YoonGi szemszögéből is. Úgy érzem, hogy vannak, akik választ kaptak a kérdésükre XD Remélem tetszett nektek :3 Mindenkinek szép jövőhetet <3