Vacogva szálltunk ki a szökőkútból, ugyanis testünkre rátapadt a ruha és az eleinte oly erősen sütő Nap, most kezdett a felhők mögé bújni. Ezek a felhők pedig nem sejtettek túl sok jót.

- És most ? - rázta ki a hajából nagyjából a vizet a fiú, mire elgondolkozva néztem kettőnkre.

- Hát... Mire visszaérünk a kocsiba, nem száradunk meg. Vizesen meg gondolom nem akarsz beülni, úgyhogy... Mehetünk hozzám - dobtam fel ezt az ötletet, ugyanis mi tizenöt percnyire laktunk ettől a parktól. - Adok száraz ruhát és ha akarsz le is fürödhetsz. Utána majd visszamehetünk az ügynökséghez. Kicsit ott is furán néznének ránk, ha így jelennénk meg.

- És ez vajon kinek a hibája - forgatta meg a fiú a szemét, majd sóhajtva elindult egy irányba.

- Öhm... A másik irány - mutattam és megpróbáltam nem kinevetni YoonGit, aki ha kicsit is, de próbált menőnek és igazi áldozatnak tűnni a helyzetet érintően. Morogva felém fordult, majd ismét elém menve kezdett el sétálni. Nem mentünk túl lassan, ugyanis a szél is kezdett felerősödni, ami egyre jobban sejtette, hogy itt bizony eső lesz.

Kemény tizenöt perc kínos csönd után megérkeztünk a házunkhoz. Itt már kénytelen volt YoonGi előre engedni, ugyanis én tudtam beengedni mindenhova. Ahogy beléptünk az épületbe, pár másodperc múlva leszakadt az ég, belőlünk pedig egyszerre szakadt fel egy megkönnyebbült sóhaj. Mr. Seggfej egyébként nagyon aranyosan nézett ki, ahogy karjával ölelte saját magát és vacogott meg néha-néha a foga. Ugyan néha tényleg ijesztőnek tűnt, de most sikerült ezt az imidzsét teljesen lerombolnia előttem.

- Üdvözöllek szerény hajlékunkban - nyitottam be a kis lakásba és a villanyt felkapcsolva elő is hívtam MinMint. - Szia kicsike - guggoltam le hozzá és nevetve hagytam, hogy teljesen hozzám dörgölőzzön, majd hirtelen elhúzódjon, megérezve a nedves és hideg ruháimat. Ekkor azonnal ki is került és elhagyott. - Így már nem is kellek ? Hát szép - álltam fel és elmosolyodva figyeltem, ahogy odafutott az igen megilletődött fiúhoz és szagolgatni kezdte. YoonGi kérdőn tekintett fel rám, mire bólintottam, hogy nyugodtan megsimogathatja, ha nagyon akarja. Nem is kellett több a fiú szélesen mosolyogva leguggolt és dögönyözni kezdte MinMint. Természetesen kutyánk ezt nagyon élvezte, ami fájt, hisz tőlem olyan gyorsan elment a kis gombóc. Aki egyébként kezdett egyre nagyobbra nőni. Na meg hízni...

Miután kibújtam a cipőmből - amiből egyébként szó szerint önteni lehetett a vizet - elindultam a szobánk felé, hogy gyorsan keressek magamnak valami száraz ruhát és elmenjek a fiú előtt fürödni.

- Nyugodtan nézz körbe, víz a hűtőben van. Mindjárt lefürdök, aztán te is jöhetsz - magyaráztam és fejemet ingatva figyeltem, hogy MinMin mennyi helyre is követte a hallgatag fiút. Mindent tüzetesen szemügyre vett és a képeknél egy kicsit tovább is elidőzött. Így hát magára hagytam a fiút, hogy végre megszabadulhassak a vizes gönceimtől és valami szárazabbat vehessek fel. Milyen érdekes, hogy tegnap a saját levemben fürödtem meg és amiatt vártam, hogy minél előbb érjék a hűvös cseppek a bőrömet, most pedig ismételten az elázás miatt kerültem ide. Viszont a tegnappal ellentétben most langyos vízzel áztattam magamat. Nem akartam megfázni.

Miután belebújtam egy szürke rövidnadrágomba, valamint egy egyszerű fehér pólóba, hajamat törölgetve ki is léptem YoonGihoz, aki a kedvenc fotelemben ücsörgött szemeit lehunyva, ölében MinMinnel. Ugyan nem tetszett, hogy a kicsikémet összevizezte, de mivel maga a látvány igazán érdekes volt, így előkerestem a telefonomat és készítettem róla egy képet. Ezek után mellé léptem és megrugdostam a térdét.

- Yah ! Mozdulj és fürödj le. Még a végén megfázol, aztán azért is én leszek a hibás - keltegettem, mire nagy nehezen felnyitotta szemeit és rám nézett.

- Mert te lennél a hibás. Minden ma történt dologért te vagy az.

- Nem mintha én akartam volna elmenni egeret venni...

- Jó, részben NamJoon a hibás, de te is eléggé sokat tettél azért, hogy így végezzük - kelt fel lassan a fotelből és MinMint lerakva a földre elindult a fürdő felé. Karba tett kézzel követtem és megtámaszkodva az ajtófélfában érdeklődve néztem, ahogy kezdte volna levenni a pólóját. - Még perverz is vagy ? - tette mellkasához kezét, mire kényszeredetten felnevettem.

- Nem, csak gondoltam kellene törölköző is - löktem el magamat az ajtóból és a szobánkba lépve kerestem neki egyet, majd visszaérve hozzávágtam. - Tessék, a ruhádat majd benyújtom a résen - tájékoztattam és becsuktam rá az ajtót. - Még hogy perverz... Haha, jó vicc. Mit nézzek rajta, a hófehér gyerektestét ?

- Hallottam ! - jött a válasz bentről, mire kínosan elhúztam a számat és inkább elmentem keresni neki valami ruhát. Csak reméltem, hogy JuWon dolgai között akad valami kisebb is. Annyira sokáig keresgéltem valami gönc után, hogy közben YoonGi is végzett a fürdőben és türelmetlenül kiabált utánam. Végül megfogtam az eddig talált legkisebb dolgokat és visszamentem a fiúhoz.

- Itt vagyok már - morogtam és hirtelen visszahőköltem, ahogy megpillantottam YoonGit. A megbeszéltekkel ellentétben egyáltalán nem csak résnyire nyitotta ki az ajtót. Úgy tűnt annyira türelmetlen volt, hogy már meg akart keresni, vagy csak szimplán be akarta bizonyítani, hogy nem volt a legutóbbi kijelentésemmel igazam. Nem azt mondom, hogy annyira elájultam tőle, de azért jócskán meglátszott, hogy elég sokat táncolt. Viszont abban nem tévedtem, hogy mennyire is fehér volt a bőre.

- Abbahagytad a stírölésemet ? - döntötte félre a fejét elmosolyodva, mire felhorkantam és bemenve hozzá a mellkasához nyomtam a cuccait.

- Abba, *Nauszika - vigyorodtam el és ellépve tőle már mentem volna ki, csakhogy ő annyira felháborodott a kijelentésemen, hogy már lépett volna utánam, de azzal nem számolt, hogy kicsit óvatosabban kellett volna, ugyanis csúszott a kő. Már láttam lelki szemeim előtt, ahogy hanyatt vágódik, viszont... Képes volt és kapaszkodót keresve pont az én karomat találta meg. Nem tudom mit gondolt, de annyira meglepett, hogy ha akartam volna se tudtam volna visszahúzni mindkettőnket. Így nem meglepő módon nem csak, hogy elesett, de még én is ráestem plusz súlyként. - Auch... - motyogtam és egyre jobban kezdtem realizálni ezt az abszurd helyzetet. Ami viszont jobban meglepett, hogy YoonGi megvédett. De komolyan. Karjával még az utolsó pillanatban közrefogott, míg másikkal fejemet védte. Nagyokat pislogva toltam fel magamat egy kicsit feljebb, hogy megnézzem a fiú jól volt e. Attól eltekintve, hogy rövidesen szitkozódni kezdett, meg volt.

- Jól vagy ? - kérdezte felnézve rám, majd azonnal elhallgatott, mikor észrevette, hogy milyen közel volt hozzá az arcom. Engem nem ez hozott zavarba, jóval inkább az, hogy egyetlen törölközőt leszámítva semmi nem volt rajta. Lányból voltam, természetesen azért ezek a dolgok engem is zavarba tudtak hozni.

- Aham... - bólintottam, mire lehunyta a szemét és halkan folytatta.

- Akkor le tudnál szállni rólam ? Azt leszámítva, hogy nem vagy könnyű, kicsit kényelmetlen ez a... Öhm... Helyzet - kereste a megfelelő szót és továbbra sem nyitotta fel inkább a szemét.

- Oh, bocsi - húztam el a számat zavartan és már épp keltem volna fel róla, csakhogy hirtelen megszólalt az ajtóból valaki, ezzel a szívinfarktust hozva rám. Reménykedtem benne, hogy MinMin tanult meg beszélni, de oldalra pillantva rá kellett jönnöm, hogy erről szó sem volt.

- No...noona ? - dadogta holtra vált arccal JuWon, mellette NaRi pedig szintén meglepetten bámult minket, majd lassan eltakarta az öcsém szemét. Na jó, ilyen kínos helyzetbe még egyszer sem kerültem. Mégis miért történik velem mindig ilyen ? Ezek után természetesen tízszer gyorsabban álltam fel, mint azt valószínűleg tettem volna és YoonGira inkább nem is nézve kiléptem a két lesokkolt ember mellett az ajtón, majd becsuktam magam mögött, hogy legalább Suga valamit fel tudjon venni magára.

- Mielőtt még félreértenétek, ez nem az, aminek látszik - kezdtem azonnal, habár úgy tűnt WonWon menten elájul, úgyhogy inkább leültettük a kanapéra.

- Pedig érdekes lett volna, ha az, aminek látszik - jegyezte meg NaRi, mire idegesen megcsaptam a karját, ami után természetesen azonnal felnevetett.

- Figyelj JuWon - próbáltam megkeresni vele a szemkontaktust, bár igen nehezen ment, így két kezem közé fogtam az arcát, úgy néztem a szemeibe. - Baleset volt, tényleg. YoonGi elesett és véletlenül magával rántott. Ennyi, se kevesebb, se pedig több.

- Mit keres egyáltalán a lakásotokban ? - kérdezte NaRi, mire röviden elmeséltem nekik a mai napunkat, ami alatt legalább az öcsém valamennyire kezdte visszanyerni rendes színét és már kevésbé tűnt úgy, hogy bármelyik percben elájul. Ezalatt az idő alatt YoonGi is végzett az öltözéssel és haját törölgetve jött mellém.

- Nagyon sajnálom az előbbit, tényleg egy baleset volt - hajolt meg lassan, mire JuWon felé pillantott és sóhajtva lehunyta a szemét.

- Jó, jó, értem, csak... Azért meglepett - tette hozzá és megkönnyebbülten megsimogattam a kezét. Érdekes ember volt az öcsém, ugyanis olyan szende szűznek tűnt, de régebben, a sötét korszakában csinált ezerszer rosszabb dolgokat is. Néha meglepett, hogy ennyire erősen próbálta elfelejteni az akkori dolgait. A helyében mondjuk én is erre törekedtem volna.

- Azt hiszem én megyek is, köszönöm, hogy feljöhettem - nézett felém YoonGi, majd már indult volna a kijárat felé velem a nyomában, csakhogy JuWon hirtelen utánunk szólt, nem kis döbbenetet hagyva bennem azzal, amit mondott.

- Várj ! Nincs kedved maradni vacsorára ? Egy kicsit több húst vettünk, mint ami hármunknak kellene - sétált utánunk, és ajánlatát hallva azonnal megfordultam, majd értetlenül vontam fel fél szemöldökömet. WonWon csak mosolyogva nézett vissza rám, ami annyira nem nyugtatott meg, ugyanis nekem semmi kedvem nem volt ezután a nap után még YoonGival együtt is enni. Épp elég sok időt töltöttünk így is együtt. Már épp próbáltam feltűnésmentesen mutogatni a kezemmel, hogy ezt nem kéne, amikor is mögöttem YoonGi megszólalt.

- Ha nem zavarok, akkor szívesen maradok - válaszolta udvariasan, mire nekem azonnal kifutott minden vér az arcomból és lesokkolódva néztem magam elé.

-Mégis mi a fenéért marad... - akadtam el hirtelen a kifakadásomban, ugyanis mind JuWon, mind pedig NaRi értetlenül nézte, hogy én miért is lettem ilyen heves hirtelen. Ááá, csak éppen azért, mert nem akarok többszörös kirohanást kapni Mr. Seggfej miatt, de egyébként nincs semmi gondom az ötlettel. - Aish... Mindegy - legyintettem és YoonGi felé lövellve egy gyilkos pillantást elindultam a konyhába. Tuti csak azért maradt, hogy engem az őrületbe kergessen. Annyira biztos vagyok benne.

Sóhajtva megmostam a kezemet a konyhában és el kezdtem kicsomagolni a vásárolt ételeket. Eközben NaRi is mellém jött, aki elővett pár tálat a szekrényből és lerakta mellém a pultra. Miközben én idegbeteg módjára dobáltam ki a zacskókat a szemetesbe, barátnőm mosolyogva figyelte, hogy mégis mi lett velem. Eközben a két fiú fogalmam sem volt, hogy hová tűnt, de annyira nem is érdekelt. Reméltem nem jönnek elő túl hamar. Össze kellett szednem magamat.

- Most meg mi bajod ? - vette ki a kést óvatosan a kezemből NaRi, mire idegesen felé fordítottam a fejemet, ami miatt egy pillanatra hátrahőkölt.

- Szerinted ? Ezek után mit gondolsz mennyi kedvem volt még vele együtt vacsorázni ? JuWon egyáltalán miért ajánlotta fel ezt az egészet ? - hadonásztam kezemmel, ami következtében levertem az egyik tálat a helyéről.

- Te komolyan azért viselkedsz így, mert zavarban vagy ? - tátotta résnyire a száját a lány, mire azonnal leguggoltam a földre és arcomat kezembe temetve ráztam meg a fejemet.

- Nem erről van szó...

- Akkor ? - guggolt le mellém a lány és óvatosan lefeszítette az ujjaimat, ami miatt megpillantotta a fejemet amit egészen eddig takartam előle. - Úristen, de piros az arcod... Én még soha nem láttalak elpirulni.

- Hagyjál - fordultam el tőle, mire azonnal felnevetett és szórakozottan figyelte, ahogy egyre jobban jöttem zavarba. Oké, tény, nem voltam olyan jóban a fiúval, de azért eléggé zavarba jöttem ahányszor csak felrémlett előttem a fürdőszobai jelenet. Bárkivel kerültem volna ilyen helyzetbe, az is ugyanilyen reakciót váltott volna ki belőlem. Ehhez semmi köze nem volt a fiúnak.

Morogva megütögettem az arcomat és egy nagy levegőt véve felálltam, hogy tovább folytassam a főzés előkészítését. Ahogy így talpra álltam, azonnal megpillantottam YoonGit, aki épp lépett volna hozzánk, de amint rá tévedt a tekintete az én arcomra, tekintete zavarodottá vált. Nem akartam, hogy összerakja miatta voltam ilyen, így azonnal a pult felé fordultam, csakhogy szerencsésen belenyúltam az azon heverő késbe. Halkan felszisszentem és már emeltem volna a számhoz az ujjamat, csakhogy valaki hirtelen elkapta a csuklómat és magához húzta. Meglepetten pillantottam YoonGira, aki sóhajtva vette szemügyre a vérző ujjamat és fáradt tekintettel felém nézett.

- Hogy tudsz ennyire szerencsétlen lenni ? - kérdezte felvont szemöldökkel, mire zavartan elmosolyodtam és próbáltam elhúzni kezemet a fiú szorításából, de nem jártam sok sikerrel. - Le kéne ragasztani - magyarázta, mire a mellettünk meredten bámuló NaRi azonnal észbe kapott és elment a fürdőbe kihozni az elsősegélydobozt.

- Ember, ez csak egy kis vágás - néztem rá értetlenül.

- Ember - utánozta a hangomat, ami miatt idegesen lehunytam a szememet -, én meg nem akarok olyan kaját enni, amit össze-vissza vérezel.

- Minek maradtál egyáltalán ? - jutott hirtelen eszembe, ugyanis emiatt mindenféleképpen le akartam cseszni. Semmi oka nem lett volna, hogy velünk vacsorázzon. Az öcsémmel is valószínűleg soha többé nem találkozott volna, úgyhogy nem értettem mégis hogyan jutottunk idáig.

- Bunkóságnak éreztem volna, ha nemet mondok. Na meg érdekes volt a te reakciód is - mosolyodott el gúnyosan, mire csak megforgattam a szememet.

- Bezzeg az nem zavar, ha velem vagy paraszt...

- Most szerinted az vagyok ? - vonta fel fél szemöldökét, mire meglepetten néztem vissza rá, majd a kezemre, amit még mindig nem engedett el. Tény és való, ebben a helyzetben egyáltalán nem viselkedett úgy, mint eddig. Sőt, láttam valamit a jó fej oldalából is, amit ma már párszor megmutatott nekem.

- Nem... - motyogtam és megkönnyebbülten fújtam ki a levegőmet, mikor NaRi visszaért az elsősegélydobozzal.

Ezek után YoonGi ellátta a kis sebemet és miután megkapta azt, amiért eredetileg idejött - vagyis a pohár vizét - már ment is vissza az öcsémhez a nappaliba. NaRi biztos sok mindent kérdezett volna tőlem, de mivel látszólag nem voltam beszélgetős kedvemben, így inkább csak elfojtott mosollyal segédkezett tovább a vacsora készítésben. Azt hittem, hogy majd JuWon is csatlakozik hozzánk, de legnagyobb meglepetésemre YoonGival beszélgetett valamiről nagy érdeklődéssel. Nem hittem volna, hogy WonWon ennyire jó kedvvel társalog majd azok után a fiúval, miután látott minket olyan hülye helyzetben. Viszont látszólag nagyon is élvezte a vele való beszélgetést. YoonGi pedig szintén el-el mosolyodva hallgatta az öcsémet vagy éppen válaszolt valamit. Oké, garantáltan nem hittem volna, hogy ilyen jól ki fognak jönni. Szerintem talán az egyetlen ember, akit nem utáltál meg a hazugságom miatt, az JuWon volt.

Egy óra főzőcskézés után végre elkészültünk az ételekkel, amiket ki is vittünk a nappali asztalára. A két fiú éppen egy filmet nézett, amit valószínűleg már mindketten láttak, ugyanis nagy vitát folytattak éppen egy jelenetéről. Lehet fura volt, hogy pont Mr. Seggfejjel kapcsolatban éreztem ilyet, de nagyon jól esett látni, hogy az öcsém ilyen jókedvűen és élvezettel beszélgetett el vele. Mindezt pedig úgy, hogy YoonGi tisztában volt WonWon betegségével. Értékeltem, hogy egyszer fel nem hozta, valamint, hogy egyáltalán nem is érdekelte. Legalább ha már velem nem, azért mással tudott normális lenni a kezdetektől.

- Hm... Nagyon finom illata van - szagolt bele a levegőbe JuWon és leült a földre az egyik tányér elé. Na most nem tudom, hogy véletlenül történt e, de természetesen pont YoonGi mellett maradt már csak hely, miután visszatértem a fürdőszobából. Szerintem ebben nagyon benne volt a keze két lakótársamnak is, de fogamat összeszorítva inkább csak leültem a párnámra és én is szedtem magamnak a levesből. Az asztal nem volt túl nagy, így természetesen mindig hozzáért a könyököm YoonGi karjához, ami miatt nem egyszer majdnem kiöntöttem a levesemet. Nem tudtam, hogy direkt csinálta e a fiú, de mindenesetre már nagyon kezdett irritálni.

Ilyen kellemetlen vacsorám se volt még, így eldöntöttem, hogy amint kipateroltam YoonGit, magamhoz veszem az egyik fagyis dobozt és megeszem a felét. Ezután a nap után igazán rám fért volna már. Túl sok energiámat szívta le a fiú.

- Köszönöm a vacsorát. Egészen jó volt - hajolt meg YoonGi, mikor már az ajtóban állt, hogy elindulhasson az én legnagyobb örömömre.

- Gyere máskor is. Arról a kiállításról meg majd még beszélünk. Nagyon szívesen elmennék veled - magyarázta JuWon, mire értetlenül néztem felé. Komolyan együtt akart vele tölteni időt a saját akaratából ? Csak nálam voltak akkora nagy hangulatingadozásai a fiúnak ? Mert ezeket leszámítva bevallom igazán jó fej lett volna, de amiket előttem csinált...

- Rendben - mosolyodott el a fiú és látva, hogy már tényleg indulni készült, én is belebújtam a tornacipőmbe és kiléptem utána az ajtón. - Te meg mégis mit...

- Elkísérlek - vágtam rá, ugyanis a fiú nem igazán ismerte a környéket így magától tuti, hogy eltévedt volna. Na meg azért egy kicsit hibásnak éreztem magamat, amiatt, hogy végül itt kötött ki nálam és így nem tudott dolgozni.

- Mégis mi van veled ? - lépdelt mellettem, mire csak megvontam a vállamat, de nem válaszoltam.

- A ruhádat holnap beviszem. Az egérnek remélem nem lett semmi baja és... Köszönöm, hogy így viselkedtél az öcsémmel - böktem ki zavartan, mire felvont szemöldökkel nézett le rám.

- Mit köszönsz rajta ?

- Csak tudod... Sokan, akik megtudták a betegségét, mindig megváltoztak vele szemben. Tartózkodóak voltak és gyakran barátságtalanok is. Ez nagyon fáj WonWonnak, még ha nem is mondja.

- Hm... Jó látni, hogy legalább az öcséddel normális tudsz lenni.

- Veled is az lennék, hogyha nem kötnél állandóan belém. Valamint, ha nem vitáznánk állandóan - néztem rá jelentőségteljesen, mire csak apró mosolyra húzta a száját és vállát megvonva fordította előre a fejét.

- Bevallom néha tényleg paraszt vagyok, de jócskán benne van a te kezed is. Majd, ha egyszer képes leszel normálisan viselkedni, akkor lehet még meggondolom, hogy esetleg kedvesebb legyek.

- Így is szoktál az lenni...

- Az véletlen. Olyankor elfelejtem, hogy veled vagyok - vágta rá azonnal, mire halkan felnevettem.

- Jin erre azt mondaná, hogy kezdesz megkedvelni - röhögtem tovább, ugyanis maga a gondolat is elég abszurd volt. Bár amin jobban csodálkoztam, hogy YoonGi nem válaszolt semmit, csak elővéve a kocsi kulcsát kinyitotta a zárat, ugyanis időközben megérkeztünk a kocsijához.

- Holnap találkozunk - intett felém a fiú és beszállva a kocsiba lassan elindult vele ki a parkolóból. Egy darabig néztem, ahogy elhajt, majd fejemet rázva megindultam vissza a házunkhoz. Bevallom nagyon furának tartottam, hogy nem válaszolt, bár nem aggódtam amiatt, hogy talán igaz lett volna Jin feltételezése. Az utolsó ember, akibe YoonGi beleszeretett volna, az én voltam.

- Milyen fagyit is egyek ? - dudorásztam visszafelé menet és közben elvarázsolva néztem a csillagokat, tudva, hogy a szüleink onnan figyeltek minket és vigyáztak ránk. Nekem ennél több nem is kellett. A szerelemre, mint olyanra, nem volt most szükségem.

♡♡♡

Sziasztok^^

Remélem vártátok ezt a részt, ami egyébként igen érdekes lett XD Láthattátok, hogy JuWon és YoonGi milyen helyzetben is találkoztak először egymással... Őszintén én JuWon helyében kicsit jobban kiakadtam volna XD A következő résszel megpróbálok sietni, valamint ha unatkoznátok, akkor olvassatok bele az Age of youth című munkámba :3 Egy sulis sztori, de nem átlagos. 

*Nauszika a görög mitológiából lehet ismert, (ha az) tulajdonképpen az Odüsszeiából XD A lényeg annyi, hogy nagyon fehér bőrű volt (hófehér karú Nauszika), innen jött Choa megszólalása.