Leváltottam NaRit és hazaküldtem kicsit pihenni, hisz az egész napos stressz megtette a hatását. A lány nem igazán volt önmaga, olyannak láttam, mint barátságunk alatt talán egyszer és akkor sem tudtam meg kiborulásának okát. Mindig racionálisan gondolkozott, nem sírt sok dolog miatt, hisz kevés minden tudta úgy igazán elkeseríteni, most mégis sikerült és ez jócskán látszott is rajta. Taxiba tettem, majd visszamentem még mindig alvó öcsém mellé. Az ápolók haza akartak küldeni, de addig veszekedtem velük, hogy végül rájöttek én bizony egy tapodtat sem fogok az öcsém mellől mozdulni, így ugyan nem túl nagy örömmel, de engedélyt adtak, hogy maradjak. Más választásuk nem is lett volna, hisz akkor a kórház bejárata előtt sátoroztam volna, vagy odakötöztem volna magamat a székemhez, hogy biztosan ne tudjanak kivonszolni. Ebben a helyzetben nem az orvosokra, vagy nővérekre volt a legnagyobb szüksége JuWonnak, hanem rám; a nővérére.

Egy igen kényelmetlen széken aludtam végül el, WonWon kezét szorongatva, fejemet a takarójára téve. Kimerültem a mai nap miatt, túl sok minden történt egyszerre. Talán egyetlen pozitívuma ennek az egész utazásnak az volt, hogy elértem, YoonGi maga mellé fogadjon. Nem tudtam végül mi vette rá erre, talán megsajnált - amit mondjuk nagyon nem szerettem az emberektől, de most kapóra jött, bármennyire is voltam közben egy szörnyű alak.

Éreztem, hogy valaki gyengéden simogatta a kézfejemet, így azonnal kipattantak szemeim és reménykedve kaptam fel fejemet és pillantottam meg azonnal az ágyban ülő öcsémet. Mosolygott ugyan szája és szeme is, de látszott arcán, hogy nem kicsit viselték meg a tegnapiak. Még mindig kissé sápadt volt és szemei alatt olyan karikák éktelenkedtek, ami valószínűleg most nekem is volt a kevés alvás hatására.

- Jól vagy ? Már nem fáj semmid ? Mégis hogy csinálhattál ilyen őrültséget ? Tudod mennyire aggódtunk érted ? - soroztam meg kérdések hadával, hisz hiába aggódtam úgy érte, dühös is voltam, nem kicsit, amikor az állapotával igenis tudatában léve ilyet csinált. Sok őrültséget művelt, de eddig mindközül ez volt a legveszélyesebb.

- Már jobban vagyok, kicsit még nehéz lélegeznem, de jól vagyok - simogatta meg kezemet, bár dühös tekintetem miatt azonnal lehajtotta a fejét, mint aki nagyon is tisztában volt azzal, hogy rosszat tett. - Sajnálom, meggondolatlan voltam...

- Az nem is kifejezés - sóhajtottam fel, de bűnbánó arcát látva felemeltem a kezemet és megenyhülve simogattam a fejét. - Nyugi, nem haragszom annyira nagyon, de azért jócskán a frászt hoztad ránk - mondtam és bár elgondolkoztam azon, hogy mesélek NaRiról is, de inkább nem folytattam, hisz tudtam, hogy barátnőm nem örült volna neki. Na meg csak JuWon is rosszabbul érezte volna magát.

- Tényleg sajnálom, csak... - akadt el hirtelen és fejét felemelve nézett szemeimbe elgondolkozva. Már megint olyan embernek tűnt, mint aki titkolt előlem valamit. Már egy ideje ezt éreztem, de nem kérdeztem eddig rá. Vártam, hogy beavasson a titkába. Hisz én sem voltam szent. Bőven voltak előtte titkaim. Nem akartam, hogy tudjon róluk, hisz csak bajba sodortam volna velük.

- Felejtsük el - mosolyogtam rá és felállva elsétáltam a táskámig, amiből kivettem a telefonomat. Lehalkítottam az éjszaka, hisz nem akartam, hogy bárki is zavarjon minket. Mai napra úgy sem kellett bemennem még a szerkesztőséghez, hisz szabadnapot kaptam. A munkámat elvégeztem HonKongban, átküldtem mindent, így a lappal egyenlőre bajom nem volt. Viszont ahogy megnéztem az üzeneteimet, egy temérdek jött JungKooktól. Nem kicsit lepődtem meg rajta, így azonnal írtam neki, hogy szerencsésen megérkeztem és nem volt semmi bajom. Azon viszont meglepődtem, hogy a fiú WonWonnal kapcsolatban is kérdezett, mégpedig, hogy hogy volt. Pedig én eddig nem igazán említettem neki, hogy miatta jöttem vissza. Kíváncsi lettem volna, hogy honnan tudta. Sejin biztos nem mondta el, hisz ő hallgatott, mint a sír. Rajta kívül pedig senki sem tudta... Hacsak nem... Nem. YoonGi lehet hallotta, de nem hiszem, hogy bárkinek mondta volna. Őt nem érdekelték ennyire az emberek problémái. De akkor mégis honnan tudhatott róla JungKook ?

- Hoztál nekem valamit ? - kíváncsiskodott JuWon, ami miatt azonnal elküldtem a rövid választ és felé fordultam.

- Igen, képeket. Sokat fényképeztem, hátha lesz tőle ihleted valamilyen festményhez - magyaráztam, miközben visszamentem hozzá és ágyára felülve mutogattam neki meg az összes képet. Vigyáztam, hogy a fiukról még véletlenül se lásson meg egyet sem, így azokat a képeket, amiken esetleg szerepeltek feltűnésmentesen átugrottam arra fogva, hogy rossz minőségű lett. Pont akkorra végeztünk a képekkel, mire megjött JuWon reggelije. Miközben evett, részletesen beszámoltam az útról, azért elég sok mindent kihagyva.

- Kedvem támadt valami Kínával kapcsolatosat festeni - kanalazta a kásáját boldogan és újra meg újra végig hallgatta a Disneylandes mesémet, ahol elmondásom szerint egyedül voltam csak miatta. Lehet gyanakodott, de nem kellett mindent tudnia.

- Fess egy sárkányt. Az menő - ajánlottam, miközben megettem a kapott joghurtomat. - Vagy egy pagodát. Uuu, vagy lótuszvirágot, esetleg a Nagy falat - gondolkoztam el tovább és már említettem volna még a lámpásokat, de nem tudtam megtenni, ugyanis WonWon már rég nevetett rajtam. Mondjuk nem értettem mi volt olyan vicces. - Most meg mi van ? Csak ötleteket mondtam...

- Semmi csak... Hiányoztál - vallotta be, mire először döbbenten néztem rá, de aztán szép fokozatosan mosoly költözött ajkaimra és válaszul csak szorosan magamhoz húztam, vigyázva, hogy ne nyúljak az infúziójához.

- Hoztam neked egyébként mást is - húzódtam el tőle és meglátva felragyogott szemeit hangosan felnevettem gyerekességén, de közben a bőröndömet kinyitva csak mosolyogva kerestem a plüsst, amit még Disneylandben vettem neki. Végül meg is találtam, így felegyenesedtem és hátam mögé rejtve álltam meg öcsém ágya mellett. - Találd ki mi is lapul a hátam mögött.

- Iron Man ! - vágta rá azonnal izgatottan, mire tátott szájjal bámultam rá és húztam elő a plüsst magam mögül.

- Honnan tudtad ? - nyújtottam felé és a boldogság az arcán, ahogy megpillantotta a kis plüsst, felejthetetlen volt. A mosolyáért valóban megérte nekem ez az egész.

- Tipp volt - nézegette meg centiről centire. - Csak reméltem, hogy ezt hoztad, így erre is tippeltem - magyarázta tovább, habár már annyira lekötötte a figyelmét a plüss, hogy tulajdonképpen az se érdekelte volna, hogyha én nem vagyok itt. Teljesen elámulva és elvarázsolva forgatta kezei között Iron Mant. Pedig ez csak egy plüss volt...

Fejemet rázva bámultam JuWont, majd zsebemhez kaptam, ugyanis valaki annyira hiányolt, hogy kedve támadt hívni engem. Homlokomat ráncolva vettem elő telefonomat és meglepetten bámultam az ismeretlen számra, így WonWont kicsit magára hagyva mentem ki a szobából és vettem fel, miközben behúztam magam mögött az ajtót.

- Igen ? - szóltam bele kíváncsian, hisz fogalmam sem volt, ki hívogatott engem ismeretlen számról.

- Hozz kávét - szólalt meg egy ismerős hang és kérése hallatán szemöldököm az egekig ugrott.

- Tessék ?

- Hozz kávét és utána nekikezdhetünk az alapoknak. Sok dolgunk lesz, hogyha egy jó számot akarunk összehozni neked, így jó lenne időben elkezdenünk. Ma szabad vagyok - már amennyire -, így gyere az ügynökséghez. Tudod, melyik emeleten van a stúdióm. Kicsit változtattam rajta, mióta nem jártál itt. Meg fogsz lepődni... - vált titokzatossá a hangja, habár még mindig nem volt számomra tiszta, hogy miért is kellett volna ugranom a hívó szavára pont most, amikor JuWonnak szüksége lett volna rám.

- Sajnálom, de a mai nap nekem nem éppen alkal...

- Ez az első napunk, ha nem jössz, bele sem vágok - szakított félbe, azzal kinyomott. Meredten bámultam magam elé, miközben egy ideges grimasz költözött az arcomra, szinte rángott az idegességtől.

- Az a seggfej! Komolyan, mi a frászt gondol magáról az a megátalkodott, idióta... - hallgattam el fokozatosan, ugyanis egy épp előttem elhaladt nővér igen érdekesen kezdett méregetni. Szemeivel csöndre intett, hisz ez egy kórház volt. Számat elhúzva bocsánatkérően meghajoltam, majd nagy levegőt véve megfordultam és az ajtót elhúzva visszamentem az öcsémhez.

- Nem tudom ki hívhatott, de még itt is hallottam a szitkozódásodat - nézett rám JuWon nevetve és bár örültem, hogy jobban volt, de most nem igazán volt kedvem a viccekhez. Az sem nyugtatott meg, hogy az öcsémet egyedül kellett volna hagynom, hisz NaRit hiába hívtam ma többször is, nem tudtam utolérni. Aggódtam is miatta, hisz fogalmam sem volt, hogy hazaért e vagy sem.

- Egy... Munkatársam - böktem ki elgondolkozva YoonGi megnevezését, habár a Mr.Seggfej jelen esetben sokkal jobban illett volna hozzá. Valami diktátor lehetett előző életében, hogy most ilyenekre volt képes minden rossz érzet nélkül. Komolyan, lehetne a róla szóló cikk címe, hogy a diktátor cukorka... - Figyelj, az a helyzet, hogy jött egy sürgős ügy, így be kéne mennem dolgozni, de nem akarlak egyedül hagyni, NaRit meg még mindig nem érem utol, így...

- Menj nyugodtan - szorongatta a plüsst, miközben megértően nézett a szemeimbe. - Már jól vagyok, holnap lehet ki is engednek, így nem kell ma is bent maradnod velem. Majd nézek filmet a mobilomon, meg olvasok. NaRi mikor hazament a cuccaimért, behozta az egyik művészeti könyvemet - mutatott a kis asztalka felé, de hiába próbálta elhitetni velem, hogy egyedül is meglesz, túlságosan aggódtam érte. Viszont azt sem hagyhattam, hogy az egyetlen esélyem elússzon YoonGit illetően. Aish... Mit tegyek ? - Hívlak, hogyha nem érzem jól magamat, mit szólsz ?

- Tudom, hogy úgy sem tennéd - sóhajtottam fel hisz ismertem, olyan volt, mint én.

- Figyelj noona, egy csomó nővér van itt a kórházban. Eddig is vigyáztak rám, higgy nekem, hogy nem lesz semmi bajom, hogyha rövid ideig nélküled maradok. Tudod, hogy egyedül is meg vagyok. Meg lehet bejön az egyik barátom...

- Melyik ? - vontam fel fél szemöldökömet nem túl boldogan. - A nagy szöszke, vagy az alacsony, fekete hajú, szemüveges ?

- SungHoon - válaszolta, mire megnyugodva sóhajtottam fel és mentem a táskámért.

- A szemüvegesre rábízlak. Őt bírom, a másik kicsit hiperaktív, meg szeret hülyeségeket csinálni.

- Ne szóld le a barátaimat - kelt azonnal védelmükre, mire nevetve nyomtam egy puszit az arcára és komolyabbra véve a szót néztem a szemeibe.

- Ha bármi van, hívj - szorítottam meg a kezét, mire csak ciccegve az ajtó felé hessegetett mondván már kezdem idegesíteni. Bár szerintem érthető volt, hogy az ő állapotát figyelembe véve ennyire aggódtam érte.

Trappolva haladtam az utcán, miközben körülöttem mindenkire dühös szemekkel bámultam, ugyanis abban a pillanatban az egész világot utáltam, de főleg egy személyt. Nem volt elég, hogy ilyenkor hívott be magához, még vihettem neki a kávéját is. Üzenetben még el is küldte, hogy melyik helyről akarta. Az eszemet eldobtam már a végére. Kiálltam egy tök hosszú sort, azért az idióta kávéért, magamra már inkább nem költöttem, hisz muszáj volt most már jobban spórolnom. Ennek az árát is terveztem visszakérni, habár miközben a kezemben szorongatva haladtam az ügynökség felé, elég sokszor megfordult a fejemben, hogy beleköpök az italába. Iszonyatosan megérdemelte volna. Helyette inkább ragasztottam rá egy cetlit, amire az "őfelsége diktátor cukorkának" szöveget írtam. Ha egyébként ábrázatomon és kedvemen nem látszott volna, akkor erről garantáltan tudhatta, hogy nem sok kedvvel jöttem hozzá. Viszont nem panaszkodhattam, én kértem erre a hülyeségre. Muszáj is volt elviselnem a következményeit.

Megérkezve a BigHithez, köszöntem a recepciósnak és elindultam a liftek felé. Még mindig lett volna időm beleköpni a kávéjába, de mivel volt körülöttem pár kamera, így nem kockáztattam. Simán el tudtam képzelni, hogy a semmiből megjelenik majd valaki és kiveri a kezemből a kávét.

Ahogy felértem a stúdiók szintjére, elindultam a világos szőnyegen azon a folyosón, ami végén Suga stúdiója volt. Ahogy így mentem, egyszer csak megpillantottam egy fekete, hosszú hajú lányt, aki épp bement NamJoon stúdiójába. Kóddal volt ellátva és nagyon úgy tűnt, hogy az a lány tudta a kódot, de különösképpen nem foglalkoztam vele, hisz biztos egy staffos lehetett. Inkább azon gondolkoztam vajon miként értette a fiú, hogy megváltozott a stúdiója. Ezt viszont pár perc múlva meg is tudtam, mikor betoltam az üvegajtót, így szemem elé tárult YoonGi ajtaja, amin...amin egy felírat szerepelt. Nem tudtam sírjak vagy nevessek rajta, így inkább félretettem sokkomat, de ekkor meg az újdonsült szőnyeget pillantottam meg.

- Komolyan ? Egy bemutatós macska ? Tényleg ? Úristen hova jöttem... - pislogtam nagyokat, ugyanis ezek még nem voltak itt akkor, mikor legutóbb jártam erre takarítani. Sóhajtva megnyomtam a csengőt és türelmesen vártam, hogy YoonGi ki is nyissa végre az ajtót. Nem ácsorogtam túl sokáig kint, ugyanis lenyomódott a kilincs és a zár csipogva jelezte, hogy kinyílt, ezzel megmutatva nekem a fiút. Egy fekete-fehér csíkos pólót, rajta fekete vékony bomber dzsekit viselt, mellette pedig egy világos szaggatott farmert és egy papucsot. Nem tűnt túl otthoninak a szerelése. Én egyszerű melegítőben voltam olyan helyeken, ami el volt zárva emberektől, ő meg ilyen cuccokat viselt még bent is.

- Tessék, itt egy papucs, vedd le a cipődet mielőtt bejössz - dobott le elém egy olyan lábelit, mint ami rajta is volt, majd kivette a kezemből a kávét és visszasétált a székéhez. Kibújtam a tornacipőmből és felvéve a papucsot, beléptem a kis szobába, magam mögött becsukva az ajtót. - Mint mindig megint elemedben voltál - lesett hátra rám, miközben felmutatta a most már kezében lévő cetlit.

- Bocs, de ha nem látszana, nem igazán jó időpontban hívtál.

- Sajnálom, hogy segíteni akarok, ahogy megígértem. Ha szeretnéd, visszaszívhatom a dolgot - ajánlotta, mire azonnal egy mosolyt erőltettem az arcomra és heves fejrázásba kezdtem.

- Nem szükséges, itt vagyok, így már mindegy - legyintettem és leültem a kis kanapéra.

- Hoztál füzetet ?

- Hát... Éppenséggel van nálam - magyaráztam, miközben táskámból kivettem a szokásos füzetemet, amiben adatokat írtam le róluk. A végében nem volt semmi, így azt használhattam. - De minek is kell ? Először nem megmutogatod, hogy mit hogy kell használni azon ? - mutattam a gép felé, mire homloka ráncba szaladt és olyanná vált a tekintete, mint aki épp egy idiótával folytatott beszélgetést.

- Kezdjük ott, hogy amíg az alapokat és az elméletet nem tudod, addig nem is engedlek ennek a drágaságnak a közelébe. Még a végén elrontanád...

- Köszönöm a bizalmat, jól esik - válaszoltam és lábaimat törökülésbe húztam, hogy kényelmesebben elférjek és hallgassam a fiú előadását.

- Te komolyan így szándékozol végig hallgatni ? - vonta fel fél szemöldökét és mivel nem értettem hol ebben a probléma, így csak értetlenül bólintottam. Sóhajtva felállt és a kanapé másik végéről felkapott egy sötétkék plédet, amit visszafelé menet rádobott a lábamra. - Tessék, tedd magadra. A légkondi pont rád fúj. Elég szerencsétlen helyzet lenne, hogyha amiatt megfáznál nyáron - magyarázta tárgyilagosan, bár azért az én kedvemen kicsit enyhített azzal, hogy ennyire figyelmes volt. Halványan elmosolyodva eligazítottam magamon a takarót és figyelmesen hallgattam YoonGi előadását a dalírásról, a dolgokról, amikkel dolgozni fogok, hisz ugyan szövegalkotáshoz értettem, de az ilyen elektronikai cuccoktól távol álltam, ezt pedig Suga is igen hamar észrevette. Nem mondom, hogy az eleje nem volt érdekes, de a végére már tényleg úgy éreztem, hogy elalszom. Ezen az sem segített, hogy alapból nem aludtam túl sokat a napokban, aznap meg főleg. Nem tehettem róla, de egy idő után már nem írtam annyit, mint az elején és szemeim is hosszabb időre csukódtak le. Ez annyira YoonGinak nem tűnt fel, hisz ő éppen nagyban magyarázott valami keverő izéről, amit a gépen be is mutatott. Annyira unalmas volt már és monoton, hogy egy idő után már nem is erőlködtem azzal, hogy nyitva tartsam a szememet, kezemből is kicsúszott a toll és fejem szép lassan előrecsuklott.

- Yoongi szemszöge -

Nagyban magyaráztam a zeneszerzéshez szükséges dolgokról annak a lánynak, erre mit láttam egyszer csak ? Hogy elaludt... Arra figyeltem csak fel, hogy nagyon csöndben volt és a tolla sercegését sem hallottam a papír lapján, így kíváncsian felé néztem, épp akkor, mikor feje szép lassan előre dőlt. Azonnal elkaptam és sóhajtva visszatoltam mutatóujjammal, de nem ébredt fel, csak hátradőlt a kanapénak és feje hol egyik, hol másik oldalra dőlt. Nem tudtam mérges legyek e, vagy nevessek az idióta látványon, így csak karba tett kézzel felálltam és úgy néztem le rá. Most mit csináljak vele ? Dobjam ki ? Úgyis felébred majd és így el is tud menni. Bár a tegnapot figyelembe véve sejtem miért ilyen. Biztos kikészítette magát az öccse miatt. Hallottam, az egész beszélgetést Sejin menedzserrel. Valójában csak azért hívtam be ma, mert kíváncsi voltam, hogy megoldódott e a dolog. Csak nem hívhattam fel, hogy rákérdezzek hogy van. Hisz semmi közöm nem volt hozzá... Mégis érdekelt, ha már együtt dolgoztunk az elkövetkezendő időkben. De így, hogy bejött, valószínűleg nem lehetett nagy baj.

- Oh - szólaltam meg halkan, ahogy szép lassan kezdett oldalra dőlni. - Ez fájni fog a nyakadnak... - állapítottam meg, így végül sóhajtva leültem mellé, ezért nekem dőlt, nem pedig kitörte a nyakát a kanapén. Furán állt a nyaka, így kicsit fájt volna, ha úgy dől el, na meg lehet le is gurult volna a kanapéról. Nem volt túl nagy, ő meg a szélén volt. - Túl kedves vagyok - sóhajtottam fel miközben oldalra pillantottam a vállamon pihenő lányra. Haja az arcába lógott, csodáltam is, hogy nem ébredt fel rá, de nem az én dolgom volt arrébb söpörni, így ismét előre néztem és sóhajtva óvatosan hátradőltem. Annyira deja vu érzésem támadt hirtelen, hisz nem rég már eljátszottunk egy ilyet. Akkor is pont akkor ültem le mellé, mikor eldőlt volna. Csak akkor én is elaludtam. Most nem terveztem pihenni, így elővettem a telefonomat és azon olvasgattam a rajongóink hozzászólásait és raktam ki egy pár nappal ezelőtti képet twitterre, ami még Kínában készült. Én csendben el voltam ő meg nyugodtan aludt továbbra is, csak reméltem, hogy nem fog összenyálazni álmában. Akkor soha többé nem tettem volna ilyen kedvességet.  

♡♡♡

Sziasztok^^

Öhm... Van itt még valaki ? XD Igazából nem is tudom mit mondhatnék erre a két hónap kihagyásra... Ja, szerintem is semmit XD Nem fogok kifogásokkal előhozakodni. Mondjuk úgy, hogy számomra három sztori írása lehetetlen, úgyhogy többet nem is fogok ilyennel próbálkozni, hisz csak az lett belőle, hogy egy könyvemet teljesen elhanyagoltam. Szomorú vagy sem, suli mellett kettő a lehetséges számomra. Viszont így, hogy most már csak két sztorit írok, ígérem többször lesznek részek :) Két hetente mindenképpen és ha úgy sikerül, akkor akár hetente is. De inkább nem mondok semmit. A lényeg, hogy ekkora kihagyás többet nem lesz. Sajnálom, hogy ennyit kellett várnotok :( Remélem ezzel a résszel némileg kiengeszteltelek titeket <3