Megöleltem Min YoonGit... Megöleltem Mr. Seggfejt... Én teljesen megőrültem. Hogy ölelhettem meg olyan hirtelen ? Aish...

Nem igazán mertem még visszamenni a szobánkba, így fel s alá kóboroltam az emeleten, kiszellőztetni a fejemet. Nagyon boldog lettem attól, hogy meglett az órám, mégsem volt helyes döntés ezért ölelgetni Mr. Seggfejt. Viszont, azokhoz képest, amiket már ezelőtt tettem a szeme láttára, ez már semmi volt. Úgyhogy ugyan csak egy kicsit, de megnyugodtam. Ha meg is kedvel, akkor sem azért fog, mert normális vagyok. Én minden vagyok, csak normális nem...

Végül sikeresen vissza tudtam merészkedni a szobámba és elfeledtem minden rossz dolgot, ami történt. Elhatároztam, hogy új lappal fogok nyitni a másnap felé, és csak azért is élvezni fogom az itt létet. Akkor még nem is sejtettem, hogy mennyi bonyodalmat is fog okozni a másnap...

Kilenc felé ébresztgetett JiEun, hogy ideje kelnem, mire azonnal átfordultam a másik oldalamra és belesóhajtottam a párnámba. Olyan kényelmes volt ez az ágy, hogy legszívesebben hazavittem volna magammal Szöulba.

- Gyerünk Choa, ébredj - térdelt félig az ágyamra a szőke hajú lány és úgy rázogatott finoman a vállamnál fogva. - Kísérgetned kell JungKookot ma a városban - tette még hozzá, mire csak nyöszörögve a hátamra fordultam és felpillantottam a teljesen elkészült lányra.

- Oké, oké - motyogtam, majd látva azt, hogy éledeztem, JiEun úgy érezte már mehet tovább pakolni, így magamra maradtam. Felülve az ágyban oldalra fordítottam a fejemet és meglepetésemre az ágy már be volt vetve és a másik két lánynak hűlt helye volt. Mikor kiszálltam a paplan alól gondolkoztam el azon, hogy valójában szinte nem is voltam fáradt. Való igaz, hogy az ágy nagyon kényelmes volt, de most az egyszer kipihentnek éreztem magamat. Talán ez pont amiatt volt, mert tegnap este semmit nem dolgoztam a cikkekkel, hanem rögtön bemásztam a matracra és elaludtam.

- Na, én is mentem Choa. Majd találkozunk este a helyszínen - integetett nekem JiEun, mire csak egy intést kapott tőlem, ugyanis éppen fogat mostam. Ezek után csukódott is a bejárati ajtó és minden elcsöndesedett. Nem igazán bírtam a csendet, így beraktam a telefonomról az egyik lejátszási listámat és azt hallgattam, miközben belebújtam a fehér rövid nadrágomba és egy rózsaszín, laza, nyári ingbe, aminek alsó részét megkötöttem egy csomóra. Hajamat fésülve még énekelgettem is, amit, ha másoknak szerencséjük volt, akkor nem hallottak, mivel szörnyű hangom volt. Tudtam magamról, énekelni mégis imádtam. Végül mivel úgy gondoltam, hogy kiengedett hajjal melegem lesz, így felfogtam kontyba. Táskámba bepakoltam a szükséges holmijaimat és órámat elraktam a bőröndömbe, hogy addig biztonságban legyen, míg haza nem érek. Még gyorsan felakasztottam a nyakamba a staff kártyámat és ezek után pedig már indultam is le a hallba, hogy találkozzak a többiekkel.

Mikor megérkeztem, egy ember kivételével már mindenki lent volt. A BTS fiúk mind a telefonjukat nyomkodták, míg Sejin és kettő testőr valamin nagyon diskuráltak. Mikor a férfi menedzser meglátott engem, szinte felragyogott a szeme és reménykedve leste, hogy mikor érek oda, így ő beszélni tud.

- Köszönöm, hogy velünk jössz Choa - hálálkodott azonnal, ami miatt halványan elmosolyodtam és megráztam a fejemet, hisz ez nekem semmiség volt. - A többi menedzser segít az előkészületekben, így ők most nem tudnak jönni. De a fiúk körül szeretnének nézni egy kicsit a városban. Viszont nem akarom teljesen egyedül elengedni őket. Én itt vagyok és két testőr is, de mindenki szinte teljesen máshová akar menni, így nem lennénk elegen hárman - hadarta el gyorsan az információkat, amire csak először nagyokat pislogva reagáltam, majd bólintottam, hogy értem. Sejin eléggé lestrapáltnak tűnt már most korán reggel, így örültem, hogy egy kicsit a segítségére tudtam lenni.

- JungKook merre van ? - ráncoltam a szemöldökömet, ugyanis már az elejétől kezdve hiányosnak gondoltam a csapatot, de így már rájöttem, hogy mi volt a probléma.

- Nem tudom merre járt, de az éjszaka elég későn ért haza. Elvileg keresett valamit - válaszolta a menedzser, majd felvirulva nézett a hátam mögé és siettetett valakit. - Gyere JungKook, mert nem lesz túl sok időd a városban ! - kiabálta, mire meghallottam a fiú sietős lépteit, majd mellettem megállva hajolt meg.

- Elnézést a késésért - fújta ki a levegőjét és felegyenesedve várta, amíg Sejin el nem ment a többiekhez, majd felém fordulva megszólalt.

- Sajnálom, de nem találtam meg az órádat - túrt a hajába sóhajtva, mire én először köpni-nyelni nem tudtam, majd azonnal heves fejrázásba kezdtem. A tudattól, hogy valószínűleg miattam nem aludt eleget, szörnyen éreztem magamat, így azonnal meghajoltam előtte, majd felegyenesedve beharaptam az ajkamat.

- Megtaláltam még az este, de annyira boldog voltam és fáradt, hogy elfelejtettem szólni neked. Sajnálom - néztem komolyan a szemeibe, és csak reméltem, hogy látta rajtam mennyire is bántam, amiért ezt csináltam vele.

- Oh, igen ? - nevetett fel zavartan, ami miatt egy igen kínos csönd alakult ki közöttünk. Én rosszul éreztem magamat miatta, ő meg gondolom kínosan miattam. Szép kis kapcsolat mondhatom.

- Gyertek srácok, mert megbeszélés van ! - intett felénk Sejin, ami miatt felébredve zavarunkból megindultunk a kis csapat felé. - Tehát. Azt mindenki egyöntetűen megszavazta, hogy a bazárt meg akarja nézni a belvárosban. Viszont az egyik fele a csoportnak Disneylandbe akar menni, mások az Óceánparkba, van, aki múzeumba és túrázni. Na most. Elmehettek ahogy akartok, de csak e közül a négy közül választhattok, mert nekünk mindenféleképpen mellettetek kell lennünk, hogy elkerüljük az esetleges sérüléseket a koncert előtt - vázolta fel a tervet a szemüveges férfi, én meg csak álltam, mint egy szobor és el se akartam hinni a hallottakat. Nekem nincs pénzem mindezt kifizetni. Csak annyit hoztam, hogy vehessek az öcsémnek és NaRinak valami ajándékot. - Ki hova akar menni ? - kérdezte a menedzser egy kisebb diskurálás után, amit a hét fiú lefojtatott.

- Mi Disneylandbe - mondta Jimin, és JungKook meg V szintén feltették a kezüket. Neee. JungKook, ne csináld ezt velem. Nekem oda kell mennem, ahol te is leszel. Hogy tudtad a legdrágább helyet kiválasztania a négy közül ?

- Óceánpark - rakta fel a kezét Jin és J-Hope.

- Múzeum - mondta YoonGi és mikor véletlenül felé néztem, azonnal el is kaptam a fejemet, hisz azonnal eszembe jutott a tegnap este. Miért ? Mégis miért kellett megölelnem ?

- Túra - válaszolt NamJoon is, mire Sejin mosolyogva bólintott és elkezdte beosztani a testőröket és engem egy-egy csapathoz.

- Akkor az egyik testőr megy veletek - nézett Jinre és HoSeokra. - A másik veled YoonGi. Choa te mész a Disneylandbe. Én pedig NamJoonnal túrázok - osztotta el az embereket. - Háromkor fogunk találkozni a bazárok bejáratánál. Lehetőleg senki ne késsen - fejezte be, majd mindenki készült is indulni, csakhogy én nem tudtam mozdulni.

- Öhm... Sejin menedzser. Mennyibe is kerül pontosan a belépő ? - fordultam a férfihoz, mire ő először értetlenül nézett rám, majd megértve a problémámat elmosolyodott.

- A cég fizeti Choa, ne aggódj - nyugtatott azonnal meg, mire szinte egy kő esett le a szívemről a választ hallva. Nem mondom azt, hogy nem éreztem rosszul magamat amiatt, hogy mindezt ingyen kaptam, de azért meg is könnyebbültem. Így hát eldöntöttem, hogy a munkámmal majd visszafizetem mindezt nekik. Miután JungKook odaadta a staff kártyámat. Én bementem a céghez és elintéztem a papírokat Sejinnel. Jól tudta épp ezért a hátteremet, így megértette, ha esetleg számomra valami nehezen megfizethető volt. Ez az ügynökség viszont sokkal barátságosabb volt annál, hogy rám erőltessenek dolgokat.

- Na jó, srácok, indulás - léptem a hármasomhoz, mire először mind a hárman megszeppenve néztek rám, majd mivel egyáltalán nem úgy néztem rájuk, mint aki elevenen felfalja őket, így egy fokkal nyugodtabban jöttek utánam.

- Mi még szerintem be sem mutatkoztunk. Pedig már egy ideje nálunk dolgozol - sétált mellém Jimin és Taehyung, JungKook pedig mellettük haladt és nagy érdeklődéssel várta, hogy mégis mire készültek a barátai. - Én Park Jimin vagyok - mosolygott rám a világos barna hajú fiú és kedves arca miatt nekem is felfelé görbült a szám.

- Én pedig Kim Taehyung - integetett mellette sötét barna hajú barátja.

- Park Choa - mutatkoztam be, holott már mind ismertük egymást. Innen is látszott, hogy mennyire is barátságosak és tisztelettudók voltak. Na meg iszonyatosan aranyosak, de tényleg. Miattuk hiányozni kezdett JuWon, de nem hagyhattam, hogy bármi is kedvemet szegje, főleg nem előttük, így érdeklődve néztem a célirányosan sétáló hármasra. - Tudjátok mivel kell menni ? - néztem rájuk, miközben elővettem táskámból a napszemüvegemet, hogy ne vakítson meg a hirtelen napfény. Már most ilyenkor annyira meleg volt a napon, hogy szétfolytam. El sem tudtam képzelni, hogy ennek a három fiúnak honnan volt ekkora energiája.

- Megnéztem telefonon - mutatta fel a készülékét Jimin, majd összeráncolt szemöldökkel torpant meg és nézett körbe. Előttünk volt az úttest, ahol sebesen száguldoztak az autók, míg egyik irányban egy buszmegálló volt, másikban meg biztos el lehetett valahova jutni, hisz az emberek sétáltak valamerre. - Hm... Azt mondja buszt használjunk, de nem tudom melyik irányba kell mennünk - nézett fel tanácstalanul a mobilból.

- Nem is vártam tőled mást ChimChim - rázta a fejét Taehyug. JungKook pedig tapsolni kezdett, amin a másik fiú igen jót szórakozott. Szerencsétlen Jimin zavartan próbált rájönni, hogy merre is kell mennünk, így el is sétált megnézni a kiírást a buszmegállóban.

- Nem szép dolog a vérét szívni - néztem szigorúan a két fiatalra, mire azonnal elhallgattak és csöndben várták, amíg el nem mentem Jimin után, majd ismételten vihogásban törtek ki. Fejemet rázva elmosolyodtam és kíváncsian léptem a homlokát ráncoló fiúhoz. - Na, jutottál valamire ? - kérdeztem és felnézve a táblára, kétszeresére tágult a pupillám. - Tyűha... Tanultam egy kis kínait, de ezekben el lehet veszni - ráztam a fejemet, de úgy tűnt, hogy a BTS tag igazán próbálkozott rájönni, hogy ez e a jó oldal, de nagyon úgy tűnt, hogy ő sem volt egészen biztos benne.

- Ha jól értelmeztem, akkor ez nem az - nézett felém.

- Akkor marad a másik oldal - vágtam rá értelemszerűen, mire Jimin bólintott és megindult velem vissza a többiekhez.

- Megyünk át a másik oldalra - mutattam a zebrára, amin egyébként sétáltak át az emberek, ugyanis zöld volt.

- Az nem a mi buszunk ? - kérdezte Taehyung, mire Jimin lelesett a telefonjába és mivel ugyanaz a szám szerepelt rajta, mint ami nekünk kellett, így gyorsan bólintott. - Akkor fussunk ! - kiáltotta a fiú, mire mindannyian kérdőn néztünk rá, de már kezdett is szaladni a zebrán.

- Ugye ezt most nem gondolta komolyan ? - néztem az itt maradt két tagra, akik sóhajtva mondták, hogy de igen, így kénytelenek voltunk csipkedni magunkat. A lámpa is kezdett villogni, ami azt jelentette, hogy hamarosan nem csak a buszunk megy el, de még el is ütnek minket az autók. Lélekszakadva futottunk Taehyung után, de mikor felértünk a járdára, a busz pont becsukta az ajtóit. Mi pedig sűrűn lélegezve és csalódottan lassítottunk le, majd sétáltunk a szintén megállt fiúhoz.

- Mégis minek futottunk, hogyha van egy rakat időnk ? - kérdezte JungKook, jogosan, mire Taehyung megvonta a vállát és arcát legyezgetve válaszolt.

- Mert jó bulinak tűnt - vigyorodott el, mire Jimin és Kook is tarkón vágta.

- Idióta - szólták le.

- Meg sem védsz ? - nézett rám csalódottan Tae, mire megvontam a vállamat és leültem a buszmegállóban lévő padra, ahol legalább árnyék volt és nem pusztultam meg csak feleannyira, mint a napon.

- Igazuk van - legyeztem én is magamat és elfojtott mosollyal figyeltem a veszekedő hármast. Természetesen most Jimin és JungKook Taehyungot szólta le azért, amiért ilyen meggondolatlan volt és az idióta ötleteivel nem hogy jót, de semmit se ért el. Viszont nekem nagyon úgy tűnt, hogy Tae nem vette magára a dolgot és még mindig jót szórakozott azon, hogy így megfuttatott minket. Én eközben oldalra néztem, hogy jön e már a buszunk, de mivel még csak a távolban sem volt, így sóhajtva konstatáltam, hogy egy ideig még várakozhatunk. Eközben viszont kiszúrtam egy kis kávézót, ami miatt belegondoltam, hogy mennyi pénzem is volt és mivel azért hoztam eleget a kis szuvenírekre, így megengedhettem négy kávét is magunknak. Valószínűleg ők sem reggeliztek még semmit sem, így jól jött volna legalább egy kis frissítő jeges csoda.

- Figyeljetek, ti most itt maradtok. Én elmegyek kávékért. Ne szálljatok fel a buszra, mert a végén még elvesztek és akkor Sejin engem kinyír én meg majd titeket, ha rátok akadtam - magyaráztam szigorúan, mire fejüket előre billentve biztosítottak arról, hogy nem mennek el, így egy fokkal nyugodtabb szívvel hagytam őket magukra.

Betérve a kis hangulatos kávézóba, azonnal kirázott a hideg a légkondi miatt. Ámbár igen kellemes volt azután a nagy hőség után. Napszemüvegemet feltoltam a fejemre és úgy néztem meg a kínálatukat. Még szerencse, hogy angolul is oda volt írva, különben semmit nem értettem volna belőle. Mondjuk az angol tudásom sem volt nagy szám, de azért azzal még mindig jobban elboldogultam, mint a kínaival.

- Hm... Az americano nagyon jól hangzik - szólalt meg mellettem egy ismerős hang, ami miatt kis híján szívinfarktust kaptam.

- Bakker nyuszi, a szívbajt hoztad rám - néztem fel rá, és valószínűleg valami vicceset mondhattam, ugyanis azonnal kitört belőle a nevetés.

- Most komolyan azt mondtad, hogy bakker nyuszi ? - kérdezte mosolyogva.

- Aham, ha nem akarok csúnyát mondani, akkor általában így fejezem ki magamat - magyaráztam. - Rád még illik is, hisz olyan aranyosan mosolyogsz, hogy azt hiszem egy élő nyuszit látok - tettem hozzá, mire azonnal lelohadt a mosolya és zavartan megvakarta a fejét. Aha, szóval így reagál, ha egy lány aranyosnak hívja. - Komolyan JungKook, ki foglak téged képezni, mert így nem leszünk jóban - ráztam a fejemet gondterhelten és értetlen fejét látva elmosolyodtam. - Na, válassz valamit a másik kettőnek is, aztán menjünk, mert még a végén itt hagynak minket - kértem, ami miatt végre elszakította rólam a tekintetét és kiválasztott még két kávét a fiúknak. Én magamnak valami karamellást kértem, ugyanis fagyis nem volt, ami ugyan elszomorított, de eldöntöttem, hogy majd este veszek, miután hazaértünk a koncertről. A munka mellé nagyon jól esett volna.

A négy kávéval a kezünkben léptünk ki az üzletből a földi pokolba, ami miatt szívünk szerint mind a ketten visszamentünk volna, dehát várt ránk a Disneyland.

- Egyébként, miért is jöttél utánam ? - kérdeztem, ugyanis erre még magamtól nem igazán jöttem rá.

- Csak egy kicsit a hidegben akartam lenni - térített, amit anélkül is tudtam, hogy rám nézett volna. Túlságosan is érződött bizonytalan hangján, hogy nem mondott igazat.

- Ezt mond, úgy, hogy el is higgyem...

- Csak egy kicsit a hidegben akartam lenni - ismételte meg magát biztosabb hanggal és sokkal erőteljesebben, mint az előbb, ami miatt hihetetlenül felnevettem. Természetesen ő sem bírta ki csöndben, így csatlakozott hozzám.

- Minek örültek ennyire ? - kérdezte Jimin mosolyogva, mire JungKookkal egymásra néztünk, majd vissza a várakozó fiúra.

- Semminek - ráztuk a fejünket, majd én át is adtam neki a hűsítő kávéját.

- Köszönöm - vette el hálásan és a táskájáért nyúlt, de én gyorsan leintettem.

- Ajándék - bizonygattam, ami miatt hirtelen megállt a cselekedetében és egy darabig még muszáj volt mondanom neki, hogy biztosan nem kell kifizetnie, mire megértette, hogy tutira biztos vagyok benne. - Taehyung ?

- Kidőlt - mutatott a pad felé, amin a fiú valóban eléggé kinyúlt állapotban volt. JungKook már a felélesztésével próbálkozott és átadta neki a kávéját, hátha attól felébred.

Nem sokkal ezután meg is érkezett a busz, amin annyira sokan nem is voltak, így még le is tudtunk ülni. Itt a fiúk készítettek pár képet a városról és saját magukról, amikről jól tudtam, hogy majd a twitteren fognak landolni. Én is elővettem a saját telefonomat és készítettem pár fotót, hogy hazaérve megmutathassam JuWonnak. Imádott minden külföldön készült képet nézegetni, így biztos ennek is örült volna. Ahogy éreztem az ablakon beáramló langyos menetszelet, lehunytam a szememet és csak élveztem, ahogy egy kicsit lehűtötte az arcomat. Gyakran raktam felhevült homlokomhoz vagy nyakamhoz is a kávés poharat, amin gyöngyöztek a vízcseppek a lecsapódott pára miatt.

Végül még egy kisebb buszút után, megérkeztünk a célunkhoz, ami engem is nagy izgalommal töltött el, ugyanis utoljára ilyen helyen olyan tíz évesen voltam, még a szüleinkkel és JuWonnal. A régi emlékek megmosolyogtattak, így azonnal csináltam a hosszú hídról és a túloldalán lévő kastélyszerű bejáratáról egy képet, hátha öcsémet majd megihleti. Na meg, biztosan élvezettel nézte volna meg, hisz ha már ő nem járhatott nagyon ilyen helyekre, akkor legalább én mesélhettem az itteni élményekről. Soha nem panaszkodott, amiatt, hogy ő nem szórakozhat már úgy, mint egy hasonló korú gyerek, a betegsége miatt. Ilyenkor viszont mindig elvittem olyan helyekre, ahol kicsit erről megfeledkezhetett.

- Mickey egér ! - kiáltotta Taehyung és futásnak eredt a hosszú sor felé, ahol a kassza is volt.

- Donald kacsa ! - követte őt Jimin is.

- Te nem mész utánuk ? - nevettem fel a látványra, mire JungKook ugyan először játszani akarta az érett férfit, de aztán meglátta Minnie egeret és ő is magamra hagyott. Szórakozottan csináltam róluk a fotókat, miközben szaladtak és azonnal átfutott az a gondolat a fejemben, hogy majd berakom a YoonGis cikk után, megmutatva a BTS maknae linejának az aranyos oldalát. Ekkor szépen lassan megálltam és lassan a szívemhez raktam a kezemet. Miért érzem emiatt rosszul magamat ?

- Choa, Choa, csinálj rólunk egy képet ! - intett maguk felé Taehyung, mire egy mosolyt erőltetve a fejemre sietősebbre vettem és megállva előttük átvettem a fiútól a telefonját. Úgy ölelte Mickey egeret, akár a legjobb barátját, ami valódi mosolyt is csalt az arcomra. Ezek után Jimint és Donald kacsát is lefotóztam, majd a JungKook Minnie egér párost is. Azon mind a hárman jót szórakoztunk, hogy a kis maknae milyen zavarban volt még a jelmezes lány figura mellett is.

- Soha nem fog felnőni - sóhajtott fel Jimin, mire Taehyung nevetve helyeselt.

- Nem baj az - válaszoltam, ugyanis a tapasztalataim alapján gyereknek és fiatalnak még mindig jobb volt lenni, mint egy felnőttnek, akinek muszáj volt éretté válnia, hogyha nem akart elveszni az életben. Az pedig nem mindenkinek ment, hogy egyszerre tartsa meg a gyerekességét és legyen felelősségteljes.

A nagy fotózkodás után beálltunk a hosszú sorba, hogy megvegyük a jegyeket. Természetesen mindent én intéztem, hisz most én voltam a felelősségteljes ember a csapatban, aki mindent intézett és gondját viselte a fiúknak. Azt gondoltam, hogy nehéz lesz megbirkóznom vele, de végül is sikerült. Beérve a nagy térre, a fiúk jelezték, hogy éhesek, így bármilyen játék kipróbálása előtt, beültünk kajálni valamit. Én maradtam egy nagy sós perecnél és víznél, míg a fiúk ettek sült krumplit, hamburgert és churrost is. Ha a rajongók attól tartottak, hogy keveset esznek a szeretett idoljaik, akkor megnyugtathattam őket, hogy nem, igenis nagy élvezettel habzsolták a finom falatokat.

- Figyelj Choa, esetleg nem fotóznál majd minket párszor ? - kérdezte Taehyung, mire elmosolyodva bólintottam, hisz a játékok kipróbálása mellett simán maradt erre is időm.

Ugyan pokolian meleg volt, de a játékokon és szórakozás közben ez fel sem tűnt nekünk. A három BTS tag igazán jól érezte magát, felszabadultak voltak és nagyon úgy tűnt, hogy most semmi terhet sem kellett a vállukon cipelniük. Az ilyen pillanatokat pedig nagyon szívesen örökítettem meg. Csuprokban utaztunk, repülő elefánton ültünk, hullámvasutaztunk, forgó teáscsészékbe ültünk és még egy rakat mesés dolgot kipróbáltunk; szó szerint. Eközben az ajándékboltba is benéztünk, ahol mind a négyen vettünk egy-egy egérfület. Nagyon jól szórakoztam és nem nevettem olyan sokat egy nap sem az elmúlt években, mint akkor. Minden mesebeli figurát lefotóztam és pár órán keresztül én magam is ismét gyereknek éreztem magamat. Szerettem a Disney karaktereket, hisz gyerekkorom meséinek nagy részében ők szerepeltek. A boltnak, ahol vásároltunk, volt egy Marveles része is, ahol azonnal leragadtam, mikor megláttam a halomnyi plüsst. JuWon egészen biztosan felvásárolta volna az egész üzletet és én is ezt tettem volna, hogyha lett volna rá pénzem. Az Iron Manes plüssnél viszont még én magam is leragadtam és nagyot nyelve, szinte félve néztem meg, hogy mennyibe is került. Pontosan annyiba, amennyi pénz volt nálam... Nem tudtam pontosan, hogy megvegyem e vagy sem, mivel még NaRinak is akartam venni ajándékot, viszont pénzt még mindig válthattam fel, ugyanis egy kicsit még hoztam wonban is vészhelyzet esetére. Végül egyszer élünk alapon, megfogtam a kis plüsst és elmentem vele a kasszához.

- Kinek vetted ? - kérdezte a kijárat felé menet JungKook és az egeres fejpántja miatt majdnem elnevettem magamat. Túlságosan is jól állt neki.

- Az öcsémnek - mosolyogtam fel rá és jobban magamhoz szorítottam a csomagot.

- Van egy öcséd ? - kérdezte Jimin meglepetten, mire zavartan bólintottam és elmondtam nekik, hogy öt évvel fiatalabb nálam. Valamiért nem nézték volna ki belőlem, hogy van egy testvérem, de így már valamennyire értették, hogy miért voltam ilyen felelősségteljes. Mikor ezt a szót meghallottam, majdnem elnevettem magamat, de végül inkább csak kínosan megköszöntem a bókot. Ha tudták volna mit is tettem, hogy idáig eljussak, nem hiszem, hogy ezt a szót használták volna rám.

- Csinálunk még itt a hídon, a kastéllyal a háttérben egy képet ? - kérdezte Taehyung, mire a két mellette álló bólintott, így be is álltak úgy, hogy ne zavarjanak másokat, de a háttér is tökéletes legyen. - Te meg mit csinálsz Choa ?

- Hát... Fotózok ? - mondtam összevont szemöldökkel.

- Gyere te is közénk - intett magukhoz Jimin, mire csodálkozva mentem közelebb és álltam be a fiú oldalára. Azt még csak meg sem mertem kockáztatni, hogy JungKook mellé álljak, hisz még a végén olyan arcot vágott volna a képen, hogy valaki azt hitte volna, hogy bántom.

- Na, most már mind megvagyunk - emelte fel a telefonját a fiú és ráerősítve a selfie botra a magasba emelte. - Kimchiiii - vigyorgott.

- Kimchiiii - mondtuk mi is mosolyogva, majd el is készült a mi egér füles gyönyörű képünk.

- Na, menjünk akkor a találkozási ponthoz - terelgettem a fiúkat, ugyanis kezdtünk egy kis feltűnést kelteni, így szerettem volna minél előbb elmenni innen.

♡♡♡

Sziasztok^^

Ez a rész őszintén, egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet XD Írás közben tökre élveztem, de átolvasva rájöttem, hogy szörnyű... Belejavítgattam és átfogalmaztam pár helyen, de úgy érzem, hogy még mindig nem az igazi... De a következő rész ígérem jobb lesz, na meg izgalmasabb is :D Azt előre elárulhatom, hogy YoonGi végre többet fog beszélni Choával, mint eddig összesen XD