Hatalmas sikolyok, arany konfetti mindenhol, és az orbitálisan nagy képernyőn cicabajusz kíséretében a következő szöveg olvasható THE END. 

Node haladjunk csak sorban....

20:00-kor minden elsötétül, elindul a kis videó a "mikrón". Dan és én hatalmas izgatottsággal a szívünkben álldogálunk a díszlet mögött, várva a vezényszót. Mivel senki sem figyel most ránk, megmarkolom kezét, ő pedig hüvelykujjával köröket rajzol tenyeremre, majd hozzám hajol.

-Nagyon ütős lesz, bízok magunkban! -suttogja.

-Weird kids on the board, D-slice! -kacsintottam, majd barátom olyan szemekkel nézett rám, melyek fényét eddig nem véltem felfedezni. Sok időnyi vágyakozást fedeztem fel abban a két barnaságban. Már hajoltam ajkaihoz, mikor:

-SRÁCOK! SZÍNPAD! Kéz és lábtörést! -szólt hozzánk a backstage-boy.

Másodpercek választottak el a főszereptől és végre beléptünk a hatalmas színpadra. 

-SZIASZTOK SRÁCOK! -Én szólaltam meg először.

-HELLO NOT INTERNET!- Dan mosolyogva fürkészte a sorokat.

Különféle érzések kavalkádja öntötte el testemet, ami leírhatatlan volt.  És jogos a felvetés, hogy már 41-szer végigcsináltam. Mi olyan más?? Nos, igen. Ez igenis más volt. Előttem kétszer annyi ember volt, mint az eddigi performanszokon, nem hazudok. Mögöttem a díszlet is kétszer akkora volt, mint eddig. Minden egyes nézőt hihetetlen élményekkel akartam hazaküldeni! 

Félelem: először ez az érzés nyomott el. Látva azt a sok-sok embert, akik előtt le kell adnunk egy egész estés szórakoztatás céljából készült előadást, kudarc fennállhatóságával.

Öröm: másodszorra szerencsére ez a lelki állapot fogadott. Látva a több száz fiút és lányt, akik örömkönnyekkel küszködve tapsolnak és őrjöngenek, azért mert két magas weirdo egy légtérbe került velük.

Büszkeség: Amikor körbenézek, és rájövök, hogy basszus! Ezt részben én csináltam! Miattam jöttek ide emberek!Itt állok a világ egyik leghíresebb színpadán, a világ legcsodálatosabb emberével.

Na kezdjünk bele!

..........

-És ezért voltam fura gyerek! - mondtam ki saját produkcióm zárómondatát, hatalmas kacagások mentén.

Már a fele lement, és nagyon jól bírjuk, meg kell mondjam. Nyilván nem kezdhettem el romantikázni Dannel a színpad közepén -bár szerintem az itt ülők 99%-a örülne neki -párszor kaptam tőle egy-egy vágyakozó pillantást.

..........

Most vonultam ki a színpadról, Dannek meghagyva a teret. Megittam egy egész flakon vizet, nem viccelek, majd egy lány újra telepúderezte a fejemet. Eddig mindig csak relaxáltam ilyenkor, de most koncentráltam barátom előadására, mivel volt az előttem lévő állványon egy kis tévé, amin nézhettem mi történik a színpadon. Eddig ilyen nem volt, király! ^.^

..........

  The internet is here!
The internet is great!
When you've got lots of followers who needs a real mate?


It might be antisocial
But these days that is fine!


'Cause life is so much better!
Life is so much better!
Life is so much better
When you
Spend
It
All
Online!  

Cilinderek az égbe dobva, hatalmas taps és sikolyvihar, valamint....örömkönnyek az arcomon, igen...Abban a minutumban én voltam a leges-leges-legeslegboldogabb ember az egész Univerzumban! MEGCSINÁLTUK!

A dalt, most teljesen máshogy énekeltem el. Más érzésekkel, más üzenettel a világ felé, mégpedig szerelemmel...

Mikor kifutottunk a színről, nem bírtam ki, Dant olyan erősen öleltem meg, mintha az életemen múlott volna. Ő egyből visszaölelt, de Nem érdekelt, hogy mit szólnak, nem. 

-Sikerült cicus! - Cicus?! (ez tetszik) suttogta fülembe az a személy, akit most ölelek, aki hét éve a legfontosabb számomra, de most egy sokkal erősebb kötelék fűz hozzá;  a szerelem. 

Sorra jöttek hozzánk gratulálni, de még nem ünnepelhettünk, mivel hátravoltak a rajongóink. Na ez szép menet lesz...

..........

23:30-kész vagyunk, mindenkivel csináltunk képet, mindenki kapott autogramot. Sokan sírva futottak karjainkba, mire nagyon meghatódtam. Egy lány megjegyezte, hogy jó az illatom, egy másik csajszi pedig adott nekünk egy-egy pólót, rajta a következő felirattal "WE ARE EACH OTHER'S #1 TRASH ACCEPT IT B*TCH" Imádom  phandomunkat! Olyan különlegesek,  és ezáltal az életünket is azzá teszik! 

Vége van az ünneplésnek, nem ittunk sokat, egy-egy pohár pezsgőt. Nagyon sokat beszélgettünk különféle emberekkel. Hihetetlenül fel vagyunk pörögve! Szerintem átestünk a holtpontunkon. Már mindenki visszament a hotelba, mi kézen fogva sétáltunk a folyosón, majd elővéve a szobakártyát, benyitottunk a hatalmas hotelszobába. Dan megragadta kezem, majd becsapta magunk mögött az ajtót...

Okkéés, itt vagyok, a résszel együtt, ami nagyon remélem, hogy tetszett! :)