Igen...szerelmes vagyok belé...a hobbit hajába, a gesztenyebarna szemébe, a mosolyába, a nevetésébe...mindenébe...szeretlek D-slice❤

-Istenem Phil...nem is tudom mit kezdenék nélküled! Melletted nem unatkozik az ember!- Mondta Dan. Elpirultam, amit ezúttal észrevett, de mintha az ő arca is egy árnyalattal vörösebb lett volna... - Minden oké? Nem vagy lázas? Menj aludni... -Most...próbálja terelni a témát? LÁTTAM, hogy elpirult! Najó tényleg lefekszem...fáradt vagyok...ki kell magamat holnapra pihenni.

A buszunk a következőképpen van felosztva: -egy kis konyha, MIKRÓVAL(🙂), ami mellett egy asztal, kanapéval, tv stb...
-Hátrébb egy folyosó, aminek bal oldalán egy kis zuhanyzó van, amit első nap sikerült lestrapálnom...You have one job Phil...
-A folyosó 2-2 oldalán 4 ágy...az egyik ilyen Dané.
-Innen nyílik egy ajtó a hálóba, ahol egy hatalmas franciaágy fogad. Ez az enyém...
Nyilván mindketten ezt akartuk, szóval első nap ULTIMATE kő-papír-ollóval el is döntöttünk, hogy kié legyen...nyilván én nyertem. Látni kellett volna Dan arcát. Olyan volt, mint egy kis mérges maci, aki nem kapott mézet.

Szóval bementem, kivettem a kontaktlencsém és befeküdtem az ágyba.

Hajnali 3. Kintről mocorgást hallottam, fel is keltem rá. Nyílik az ajtó és látom, hogy egy alak halkan közeledik, talán figyelve arra, hogy ne keltsen fel...késő bánat. Hallom, hogy egyre közelebb jön,majd elkezd lágyan a fülembe suttogni.

-Shh Phil! Alszol? -kérdezte kedvesen. Szerencsére Dan az, nem Voldemort huh.

-Ömm nem, ez csak a hologramom...Mi az?- vicceltem fáradt hangon, szemeimmel keresve Dant, mert a szemüvegem nélkül csak egy névtelen pacát láttam.

-Ömm...hogy is mondjam...próbáltam inni a palackomból, de az egész az ágyra ömlött és az üveg 2 literes volt...szóval izé...ömm...-dadogott. Várjunk csak...ez azt jelenti, hogy...nem az nem lehet....de akkor itt fog aludni mellettem?!!...várjál Philip...van még 3 ágy....fenébe...pedig olyan jó lenne mellette aludni...

-Mit tudok én most csinálni? Hívjam ide Harry Pottert, hogy varázsoljon neked tiszta ágyat?- próbáltam megnevettetni. Sikerült, mert ezen nagyot nevetett. Hátha sikerül elérnem.

-De a többi ágyon nincs matrac...-mondta szomorúan, mégis érezhető volt hangszínén, hogy örült. Najó...nem lehet ekkora szerencsém. De mégis mit mondjak? Gyere aludj mellettem? Vagy mi?

-Akkor mi le...

-Aludhatok itt? -határozottan kimondta. Mintha félt volna kinyögni...örültem, hogy nem nekem kellett...ne baltázd el Phil!!

-P..Persze- mondtam, mire el is kezdtem pakolni a cuccaimat az ágyról, Dan meglátta a Totoro plüssömet, amit magammal hoztam és kuncog egyet.

-Phil...annyira sze...mármint izé aranyos vagy! -Najó, ezt vagy félrehallottam, vagy Dan....mi van vele? Szerencsére annyira pirulhattam el, amennyite csak akartam, mivel a hold fénye csak az ágy végét világította meg.

-És kész is!- mutattam az ágy bal felére.

-Köszi! Tényleg...-Dan ráült az ágy oldalára, majd úgy maradt.

-Minden oké? -kérdeztem  két perc múlva olyan kedvesen, amennyire csak tudtam.

-Csak tudod az jutott eszembe, hogy mi lesz, ha holnap este elrontjuk, vagy valami technikai baki lesz? Ez lesz a legnagyobb show! Ennek kell lennie a legütősebbnek! Mivan, ha nem tudok időben kibújni a lámalábakból?Vagy ha nem tudjuk kinyitni a dobozt? Sok száz ember erre a napra készül hetek óta, de én olyan fáradt vagyok a sok melótól!-olyan zaklatott volt szegény...megpróbálom megnyugtatni.

-Shh...minden rendben lesz, D-slice!- a következő pillanatban olyan dolog történt, amire nem számítottam...Feltápászkodtam és megöleltem az egereket itató Dant. Olyan erősen, mintha az életemen múlna. Ő ezt viszonozta és bedugta a fejét a nyakamhoz. Éreztem, hogy a meleg könnycseppek nedvét felszívja a pólóm...Lehetséges, hogy Dan...

-Köszönöm Phil! Tényleg! Te mindig itt vagy nekem!- mondta hüppögve, amitől annyira meghatódtam...

-Na aludjunk!későre jár! Tudtad, hogy az éjfél előtti alvás a legfontosabb?- rámnézett, csillogtak a holdfényben a gyönyörű szemei...

-Hát akkor bebuktuk- nevettünk egyet és lefeküdt mellém Dan. Kicsit még mocorgott és hirtelen összeértek a kisujjaink. Tudatosan nem húzta el a kezét. Ide fordította a fejét és elaludt...én voltam a világ legboldogabb embere abban a percben.

Meg is lenne a második rész. Remélem tetszett:)