"...Dan megragadta kezem, majd becsapta magunk mögött az ajtót.."

-Gyere! -szólt hozzám, miközben finom puszit nyomott arcomra. A szívem hevesen verte a maga ritmusát.

Beléptünk a hotelszobába, ahol két hatalmas franciaágy fogadott minket, melyek között körülbelül 1,5 méter hely volt. Előttük egy óriási tv.  Ezen kívül balra volt egy ajtó, -feltételezem, a fürdőszoba-. A panoráma innen nézve valami fenséges volt! 

-Azta! Mekkora ablakok! -rohantam a szoba másik felébe, az ágyakon átugrálva. Mivel az egyik  fal konkrétan üvegből volt, leültem és a késő esti  várost kezdtem fürkészni. Dan csak kuncogott egyet gyerekeskedésemen, majd utánam jött és mögém ült. Lábait terpeszbe rakta, majd magához húzott. Hozzábújtam, ő fejét a vállamra hajtotta. Elmosolyodtam, majd egy kis ideig így maradtunk.

-Már megint az én samponomat használtad? -törte meg a csendet.

-Ajj olyan jó illata v... -fordultam meg, immáron ölébe kerültem. Mikor szemébe néztem, elvesztem azokban az ellenállhatatlan barnaságokban. Csak bámultam és bámultam tátott szájjal...

-Mi történt? Phil? Van valami a hajamban? -kérdezte ijedten. 

-Csak... -nyögtem ki.

-Mondd nyugodtan! -Kulcsolta össze kezeinket.

-Elképesztőek a szemeid! Annyira varázslatosak. -suttogtam fülébe.

-Mondod ezt te, Phil! A mélyen világító óceánkék szemeiddel egyből levettél a lábamról, mit ne mondjak... -éreztem, ahogy arcom váltogatja a piros árnyalatait. Hogy Dan ne lássa, ráhajtottam fejem a vállára és átkaroltam nyakát. Hüvelykujja pólóm alatt kis köröket rajzolt hátamon, minek következtében kellemes bizsergés uralkodott el testemen. 

-Na? Bújócskázunk Piroska? - húzott vissza, magával szembe, mosolyogva

-Már nem is vagyok az! Csinálok teát! Kérsz? -eszembe jutott, hogy befele menet láttam egy vízforralót az ajtó mellett. Felpattantam, majd kezemet nyújtottam barátom felé. El is fogadta.

-Mmm...Nem is rossz ötlet! -húzott magához, derekamat átkarolva. Sokan mondják, hogy ugyanolyan magasak vagyunk, de nem! Van köztünk 4-5 centi...-huh de sok-  ilyenkor látszik is, és bevallom, jobb a "kisebbnek" lenni.. Kisebbnek...5 centivel, jólvan Phil...

Megnéztem a választékot. Volt ott barackos, gyümölcsös, meg fekete tea. Feltettem a vizet forrni. Én megiszom a gyümölcsöset, Dannek megcsinálom a barackosat. Vártam egy kicsit, majd a forró folyadékot beleöntöttem a két fehér, unalmas bögrébe. Volt ott cukor, raktam is a teákba. Visszasétáltam az ágyakhoz. Dan azon feküdt, amelyiknek egyik oldala súrolta a falat.

-Barackos jó lesz? -nyújtom felé, majd leültem az ágyra, mellé.

-Tökéletes!

-Mint te! -Böktem orrára mutatóujjammal. Kivette kezeim közül a kicsike bögrét. Magához rántott, majd csókba hívta ajkaimat.  Kicsit igazított helyzetünkön, majd hirtelen alatta feküdtem. Ajkait elemelte...

-Phil! Na figyelj ide....ha valaki tökéletes és értékes, az csakis  te vagy! Nálad életvidámabb és jobb embert nem ismerek! Te egyszerűen nem érdemled meg ezt a világot! Túl jószívű és kedves vagy hozzá! Te mindenben csak a jót látod! -Mellécsúsztam, majd hozzábújtam.

-Szeretlek Dan! -suttogtam vágyakozva bal fülébe. Megfordultam, majd hátulról átkarolt a hasamnál, lábaink összegabalyodtak. Dan a nyakamat puszilgatta, melynek hatására indokolatlan nyögések távoztak számból. Én hirtelen megint alá kerültem, majd arra lettem figyelmes, hogy ingemet gombolgatja ki. Segítettem neki, majd lekerült rólam a felsőtestemet fedő ruhadarab. Ám a hirtelen adrenalinlöket a fejembe szállt, így fordítottam magunkon egyet, és így már én voltam felül. Danre hajoltam -pontosabban az ajkaira- és érzelmes csókban részesítettem, melybe érezhetően belemosolygott. Eközben kezemmel híres-neves Eclipse  pólójának alját kerestem, majd hamarosan az is lekerült az enyém mellé. Dan a fülem mögötti kis részt kezdte puszilgatni, itt-ott néha szívta is. Ajkai lejjebb vándoroltak nyakamra, majd itt is hagyott nyomokat maga után. Én eközben hihetetlen puha haját birizgáltam, néhol arcát simogattam. Ő visszahajolt hozzám és egy hosszú csókban összeforrtunk. Ezután újra visszatértünk a kifli-pózba. Imádom. Még egy jó fél óráig így feküdtünk szavak nélkül, simogatva a másikat.

-Elmegyek tusolni! -Mormogta fülembe Dan, egy puszi kíséretében.

-Menj! Nagyon szuper a fürdőszoba! -felültem, Ő pedig felállt, majd táskájából kivette a fogkeféjét.

-10 perc és jövök! -kacsintott

-Jujj várj! Kiveszem a kontaktlencsém! -pattantam fel és hiper-szuper sebességgel meg is tettem az előbb leírt cselekedetet, plusz még a szemüveg is rám került.  Dan vigyorogva végignézte, majd bezárta maga mögött az ajtót.

Átöltöztem, majd laptopomat beizzítva felmentem twitter-re. Hihetetlen sok gratuláció jött és phanokkal közös képek linkjei. Posztoltam, hogy nagyon köszönjük,meg, hogy imádunk titeket, és még sok ilyenben legyen részünk!

Hirtelen elálmosodtam, eltettem a laptopom, levettem a szemüvegem, majd bebújtam a takaró alá. Ahogy hallottam, Dan pont végzett, majd odapillantottam.  Kikászálódott a fürdőből egy szál boxerben, kicsit vizes hajjal. Nagyon jól nézett ki...túl jól. Eltette a cuccait, majd leült az ágy szélére. Rám vetett egy pillantást.

-Hékás! Te már alszol? -hajolt közelebb.

-Igen. -Mormogtam a takaró alól, rekedt hangon. Dan ledobta a díszpárnákat a földre, majd bebújt mellém, pontosabban mögém. Átkarolt, fejét bedugta nyakamhoz, én meg már éreztem, hogy nem bírom sokáig.

-Jóéjt Ph...- Elaludtam Dan Howell mellkasán.