Beléptünk a hatalmas színház hatalmas termébe. Elképesztő volt. A díszlet kétszer akkora volt, mint ezelőtt. Az előadásból pár részt el kellett próbálni, komolyan odakoncentráltunk, majd megbeszéltük a fontos infókat a rendezővel, utána mondta, hogy este fél hétig szabadok vagyunk.

-Dan, mit csináljunk estig? Már 13szor végigvittem a Super Mario-t...kicsit unom már. Mozduljunk ki! -kérdeztem tőle, válaszra várva.

-Szerintem menjünk vissza a buszba, szedjük össze a cuccunkat, úgyis már dél van, aztán menjünk el kajálni. Utána eldöntjük. -kacsintott.

-Vettem az adást főnök! -kezemet a homlokomhoz helyezve szalutáltam. Dan kacagott, majd elindult kifele. Elkezdtem agyalni, hogy milyen lehet hangyaként élni. Miért Phil? Elbambultam, majd utánafutottam.

-Mi a...-Dan hallotta a cipőm kopogását. Nagy lendülettel ráugrottam hátára. Dan a lábaimba markolt és elkezdett "vágtatni" a hosszú folyosón.-Ezt akarod Philip? Akkor nyomás! -olyan gyorsan szedte lábait, hogy még én is elfáradtam.

-Yaaay! -Dan sokáig bírta...mióta ilyen izmos....megálltunk a folyosó vége előtt 10 méterrel, finoman letett, majd kezeit a térdére támasztva lihegett...-Ez nagyon jó volt!! -köszöntem meg egy fülig érő vigyorral, amitől Dan is jókedvre derült.

Visszasétáltunk a stábhoz, ránéztek a lihegő Danre, aki mindjárt meghal, majd az én piros fejemre.

-Öömmm mi csak futottunk...Izé sziasztok, este találkozunk! -megragadta a jobb karomat, majd kifutottunk a teremből, egyenesen a busz mellé.

Mikor futásunk a végéhez ért, leültünk a busz mögé, majd felhőtlen nevetésbe kezdtünk.
-Ilyen kínosan még nem éreztem magam a srácok előtt! Akkor sem amikor nem ment a tánc!!
-Én ráhajtottam fejem Dan vállára, ő az övét az enyémre. Jól éreztem magam. Nagyon. Csendben maradtunk egy pár percig. Láttam ahogy a nyári szellő átfujja Dan barna haját, majd hozzám is elért. Csak élvezkedtem a napsütésben a barátom vállán.

-Na gyere, menjünk enni! -Felállt, majd kezét felém nyújtva felhúzott.

Felszálltunk a buszra, én bepakoltam egy pulcsit, napszemüveget, powerbankot, meg egy nap elleni ajakápolót(ézékeny a szám naa:))a galaxysos hátizsákomba. Dan hátára kapta az övét is, ami a változatosság kedvéért fekete volt és elindultunk felfedezni Hollywoodot...