Eltűnt
Mikor visszaértünk a színházba, feszült volt a hangulat. Láttuk az idegességet mindenki arcán. Nem értettük mi történt. Dannel kérdően néztünk egymásra, a következő szavakat hallottuk.
-HOL LEHET?
-NEM TŰNHETETT EL! A FRANCBA! KERESSÉTEK TOVÁBB!
Hogy mi? Mi a fene folyik itt?
Elkaptuk egy lány vállát.
-Bocsi, nem tudod, hogy mégis mi történt? -a lány kérdőn nézett ránk.
-Nem tudjátok? Eltűnt! Eltűnt Dil feje! -hogy mi? -Direkt hívtunk titeket vissza ilyen korán. Reméltük segítetek!
-De mégis miért? Hogyan? Hol? Ki? -Dan kezd kiakadni. -Az nem lehet! Ki volt ilyen felelőtlen??!!!
-Már rákvörös arccal ordított mindenkivel, majd támadt egy ötletem.
Megragadtam Dan karját és beráncigáltam a wc-be. Magunkra zártam az ajtót.
-Dan! Kérlek ne tedd ezt! -markoltam meg kezét- Tudom, hogy ilyenkor nehéz, de próbálj meg nyugodt maradni, hidd el, minden megoldódik!
-Phil! Ez nem ilyen egyszerű! Az egyik legfontosabb elem eltűnt! Hogy legyek ilyenkor nyugodt? Lehet hogy kárba az egész! -láttam, mintha egy könnycsepp indulna felfedezőútra arcán.
Megsimítottam tenyeremmel puha arcát, elmosva a szomor csermelyét kezdeményező cseppet, majd magához húzott. Felültetett a két mosdókagyló közt lévő pultra, lábaim közé beállt, én nyaka köré fontam karjaimat. Ajkaink összértek, hosszas csókot váltottak egymással. Dan beleharapott alsó ajkamba, ami apró nyögést váltott ki belőlem. -szerencsére ezek a profi wc-k jól vannak hangszigetelve- én mégjobban magamhoz húztam, lábaimmal körbekulcsoltam testét. Ő átváltott fülcimpám puszilgatására, én meg a hátát simogattam. Kezem egyre lejjebb csúszott, mikor kopogást hallottunk.
-Van itt valaki???!!!! SÖTÉT VAN! -egy kislány lehetett az.
Testeink széthúzódtak, én gyorsan begomboltam ingemet-amiről gőzöm sincs, hogy gombolódott ki- majd nyitottam volna ki az ajtót, mire Dan magához húzott:
-Már nem vagyok ideges, köszönöm! -nyomott puszit arcomra.
Kinyitottam az ajtót, majd egy kislány állt előttünk, fejen a Sims karakterünk maszkjával...mi történik?
Sziasztok! Nem tudom mi folyik itt, de csak úgy eltűnt ennek a fejezetnek a fele, ezért gyorsan újraírtam....nagyon mérges vagyok miatta...bocsánat!!
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro