Egy kislány állt előttünk. Miután levette Dil fejét az övéről, megláttuk arcát. Nem lehetett több 5-nél. Szőke haja két copfba volt befonva, rózsaszín ruhája combjáig ért. A cipője egy sima fekete ballerina pár volt.

-Ti kik vagytok? -nézett felváltva Danre és rám.

-Szia! Ő Dan, én meg Phil vagyok! -mosolyogtam. Imádom a gyerekeket!

-Én pedig Anne! Miért van rajtad furán az ing? -nézett a felsőtestemet fedő ruhadarabra. Basszus! Duplán félregomboltam...

- Ömm én csak....

-Leszakadt egy gomb az ingéről és visszavarrtam neki, de ügyetlenül félregombolta -mentett ki Dan a kellemetlen helyzetből...érdekes, hogy egy 5 éves kislány zavarba tud hozni...
- De várjunk csak! Mit keres ez nálad? -mutatott barátom az Anne kezében heverő tárgyra.

-Mi? Ja! Én csak olyan akartam lenni mint apa!

-Ezt hogy érted? -kérdeztem, majd Dannel furcsállóan összenéztünk.

-Apa fiú, és a fiúk abban különböznek a lányoktól, hogy a kék a kedvenc színük, nagyobb fejük van és rövid a hajuk! Nekem meg pici a buksim és hosszú a hajam! Megtaláltam ott a sarokban, és kipróbáltam, csak ráragadt utána a fejemre. -magyarázta lelkesen. Istenem ez a kicsi lány annyira édes...

-Ohh értem! De figyelj, nekünk ez a fejecske nagyon fontos ma estére! Nem lenne jó ha baja esne! Visszakérhetjük? Utána sokat játszhatsz vele! -mondta neki kedvesen Dan. Ő is odavan a gyerekekért! (én meg érte...)

-Áll az alku!! Nekem vissza kell mennem apuhoz. Nem láttátok?

-Mi a neve? -kérdeztük egyszerre.

-Hát apa. Mi más? -felnevettünk  barátommal, majd ő automatikusan átkarolta derekam. Ezt Anne meg is látta. -Ő miért ölelt meg? Ti testvérek vagytok?

-Nem. Tudod....tudod mi szerelmesek vagyunk. -böktem ki, mire tátott szájjal nézett ránk a kiscsaj.

-De a szerelmet fiú és lány csinálja nem? -kérdezte halkan.

-Nem...tudod tudja fiú fiúval és lány lánnyal is. -súgtam fülébe.

-ANNE?? HOL VAGY??? -hallotuk egy férfi hangját a folyosó végéről..

-Apa! Itt vagyok! -Anne nagyon megörült édesapja hangjahallatán.

Idefutott apukája, majd felkapta és két puszit nyomott arcára. Annyira jó érzés volt látni az apai szeretet örömeit... egyszer vajon én is megtapasztalhatom?

-Hogy jöttél ide hercegnő? Halálra aggódtam magam! Máskor szólj, ha kilóméter hiányod van hékás! Bocsi srácok! Itt dolgozom a szomszéd épületben, ma be kellett hoznom magammal a lányomat. Idekóborolt ez a kis gyagya. Na gyere drágám menjünk, elő kell készülni az esti grillezésre. -azzal letette a lányt a földre, majd kézenfogva elindultak.

-Sziasztok Dan és Phil! Csináljatok sok szerelmet! -az apja kérdőn ránknézett, majd Dan felemelte kezeinket, amik egymásba fonódtak. A férfinek egyből leesett, de nem mondott semmit, csak bólintott és tovább sétált lányával, egyenesen ki Hollywoodba...

-Ez a kislány annyira cuki volt! -vigyorogtam barátom kezét szorongatva.

-Szerintem is! Na! Vigyük vissza Dilt, és kezdjünk el készülődni! "TATINOF IS ON!" Amúgy...Garantálom, hogy ez lesz a legjobb estéd! -Vetett Dan csalfa félmosolyt szájára, haja kócos volt, szemei pedig csak ragyogtak...miért kínoz? Ezek után megcsókolt. A hely elcsendesedett, miután a két személy kilépett a hosszú folyosó ajtaján. Nem volt ott senki, a stáb is sokkal távolabb volt, egy másik szobában. Barátom gyengéden csókolt, majd kezeim nyaka köré fontam és közelebb léptem hozzá. Kiélveztük a csendet...ez most pár óráig nem nagyon lesz jelen életünkben.

Imádom ezt az embert tetőtől talpig....ajánlom, hogy minél több ember megtapasztalja ezt az érzést...az érzést amikor csak a másik jár a fejedben. Az érzést amikor tudod, tartozol valakihez. Az érzést amikor valaki elfogad olyannak, amilyen te vagy. Az érzést, amikor valaki karjai mindig ott lesznek, és átölelnek. Ezt az érzést hívják szerelemnek...

Elnézést, hogy sokat kellett rá várnotok, de itt van!🙂❤