A szemüvegen túl
Reggel 7:00, felkeltem, mert a busz kanyarodott egyet. Nem is tudok szóhoz jutni. Olyan boldogság önti el szívemet, amelyet nem lehet szavakba önteni. Még akkor sem voltam ilyen boldog, amikor megvettem az új Nintendo-t!
Kezdek ébredezni, keresem a szemüvegem, de nem találom...biztos a kanapén hagytam...Dan olyan aranyosan alszik...a MELLKASOMra hajtva fejét. Kócos a haja, nem bírtam ki, hogy ne simítsam meg puha arcát.Valamit motyogni kezdett.
-Phil, én rájöttem, hogy sze...-Felvisítottam, akár egy kisgyerek, mint aki kapott egy nagy zacskó M&M's-t. Dan nyújtózkodni kezdett, majd mosolygott egy nagyot. Rámnézett, majd észrevette, hogy buksija a testemen hever, és gyorsan elkapta onnan.
-Bocsánat, nem akartalak felébreszteni...-szóltam, majd mosoly kerekedett arcomra, mert felült az "ifjú", aminek hatására leesett a takarója. Megláttam, hogy Dan egy szál boxerben ül mellettem...
-Jóreggelt! -vigyorodott el, de észrevette, hogy bámulom a felsőtestét. Dannek mióta vannak kockái? Te jó ég én mégjobban belehabarodtam...
Felfigyelt arra, hogy nézem, de olyan volt, mintha élvezné...csak hunyorítottam, mert nem volt rajtam a szemüvegem, de azért az érezhető volt, hogy aranyosnak tart!
-Jóreggelt! Nem láttad a sze...
-Ezt keresed? -mutatott a ballal a jobb kezében lévő szemüvegemre.
-Waaa köszönööm!- azzal a lendülettel nyúltam is érte, de Dan elhúzta előlem, hogy azért is szivasson és mindketten leestünk az ágyról...csakhogy én Danen landoltam, aki még mindig boxerben volt...
Az arca hirtelen olyan piros lett, mint Mario ruhája, de azért is megakartam szerezni a szemüvegemet, akármilyen kínos pózban is voltak testeink.
Dan folytatta a kacérkodást és tovább játszotta a szivatósdit, de végül lefogtam a csuklóját...éreztem a pulzusát...olyan gyors volt, akár egy unikornis, ami száguld a napfényben. Wow! Ez aztán a hsonlat Phil....😂
-Haha megvan! -nevettem fel és vetettem bugyuta vigyort arcomra, majd kikaptam a kezéből és feltettem a fejemre szemüvegem. Dan felállt, azután közelebb jött és lábával finoman megbökte az enyémet, majd csábosan rámkacsintott. -visszamosolyogtam, majd berohant a zuhanyzóba. Hmm...vajon mi ilyen sürgős Danny?
A kis "akció" alatt meg is érkeztünk. Indulok öltözni, mert megyünk megnézni a színházat....eközben Dan dalolászik a tusoló alatt...talán a Llama songot. Egyszerűen imádom ezt az embert....unalmas lenne az életem nélküle. Nem tudom abbahgyni a mosolygást...
-PHIIIL! MI EZ? - Dan felordított.
Ugye nem történt semmi baj??!!!
;)
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro