Elindultunk felfedezni Hollywoodot. Boldog voltam. Leírhatatlanul boldog. Sétálgattunk Dannel a város kicsi, eldugott utcáin át. Most mindketten egy kicsit el akartunk tűnni. Ki akartunk szakadni a szociális életből. Nem mintha nem imádnánk a rajongóinkat, de most kellett egy kis magány. Sétáltunk, sétáltunk, majd megcsillant a szemem egy hamburgerező láttán.

-Daan! Ebédeljünk itt! Légyszi!! -visítottam buta mosolyt vetve arcomra, majd vártam a választ.

-Hamburger? Felőlem okés. -Kaptam a válasz mellé egy csalfa kacsintást. Bementünk, majd egy kellemes hangulatú étterem/büfé fogadott minket.

...

Az ebéd nagyon finom volt, Dannel jó volt átbeszélni a kettőnk közötti viszonyt. Megtárgyaltuk, hogy mi mindketten komolyan gondoljuk ezt az egészet. Megbeszéltük, hogy megpróbálunk egy szinttel feljebb lépni. Dan olyan komolyan kiöntötte a szívét és közölte velem érzéseit, hogy néhol láttam egy-egy könnycseppet lefolyni fehér, kicsit lebarnult arcán. Megkönnyebbült, hogy kijött belőle. Nem hittem volna, hogy ő régebb óta szerelmes belém, mint hinném. Az ezt követő kávé közben végig egymás kezét fogtuk az asztal alatt, s szemeink egymást fürkészték.

Konkrétan két napja vallottunk egymásnak szerelmet, de úgy éreztem, mintha már hosszú hónapok óta tartana. Jólesett, hogy végre "civilként" voltunk valahol. (a többi városban általában alig volt szabadidőnk). Fizettünk, majd kiléptünk az ajtón. A friss nyári szellő kellemes illata megcsapta orrunkat. Csak egy dolog járt a fejemben. DAN.

-Köszönöm Dan! -minden erőmmel megöleltem az elhagyatott utca villogó reklámtáblái alatt. -Köszönöm, hogy elmondtad, hogy én elmondhattam, hogy meghallgattál. Olyan boldog vagyok! -Eltolt magától, rám mosolygott.

-Én köszönöm Phil! -vett mély levegőt -Köszönöm, hogy vagy nekem, hogy mindig megnevettetsz, felvidítasz. Köszönöm, hogy vidámmá teszed mindennapjaimat, hogy bearanyozod az életem! Phil, te jobb emberré teszel, és én szeretem azt az embert aki melletted vagyok! De ezt a monológot napokig mondhatnám, hisz annyi pozitív tulajdonságod van-Átölelte derekamat, fulladás-szorosan összesimultunk. Lábujjhegyre álltam. Szája végigfutott az enyémen. Lehunytam a szemem, a napfény átragyogott a szemhéjamon. Sosem lenne merszem megfogalmazni mit éreztem, amikor megcsókolt, előbb tapogatón, majd önfeledten. Egy kis idő múlva csak néztük egymást, Dan pedig simogatta arcomat.

-Elmegyünk fagyizni? -törtem meg a csendet. -idefele jövet láttam egyet az utcában!

-Menjünk! -Kezeink egymásba fonódtak, és elindultunk.

A fagyizóhoz érve végigszemléltem a választékot, majd döntöttem is. Csokis keksz x tiramisu kombó! Dan megindult a nagy tömeg felé, de én visszahúztam.

-Láttam ott hátul egy üres, nyugis padot...mit szólnál, ha esetleg visszamennénk?

-Ja, én csak gondoltam megnézhetnénk pár híres látnivalót, stb...Ez Hollywood! -Imádom amikor ilyen lelkes...

-Lesz rá holnap egy egész napunk! Gyeree! -Dan pár percig hezitált, majd elindult. Követtem. Miért siet ennyire? A visszaút alatt mindketten megettük a fagyit.

Leült a padra, majd két kezével jelezte, hogy ezúttal ölét válasszam, ne a mellette lévő másfél méternyi helyet. Én belementem. Beültem ölébe, karjával védelmezően átölelt. Feje közeledik. Bársonyos nyelve az enyém köré fonódott, forróságot ébresztve a testemben. Nem csupán csókolóztunk, ez már... szerintem sokkal több volt. Párszor egymás pólóján keresztül ölelkeztünk, és átültem a másik oldalamra, vagy a két lábamat, két oldalra helyeztem. Életem egyik legszebb délutánja volt. Nem számított az idő, a tér, csak az, hogy ott vagyunk egymásnak. ÖRÖKRE.

Sziasztok! Remélem tetszett! :-) Nektek bejövős, hogy Phil az uke? Nem nagyon láttam még ilyen álláspontú phanficet.