Izzott a levegő az egész buszon. Néha egy-egy levegővételnyi időre szétcuppantak ajkaink, de utána egyből visszataláltak helyükre. Én párszor leutaztam Dan nyakára, amit ő érezhetően élvezett. Hát igen...volt dolgom ilyen-olyan lányokkal is.
Élveztem, biztonságban éreztem magam, ahogy Dan a karjaimban van, én meg övéiben.
Észrevettük, hogy fékez a busz, majd megállt. Megérkeztünk.
Dan elhúzta fejét, rámmosolygott.

-Gyere, nézzük meg azt a színházat! -szomorú voltam, hogy véget kell vetni a meghitt pillanatnak. Akkor mi most jáunk? Dan is szerelmes belém? Mi az álláspontunk?

-Jó, megyek veszem a cipőmet! -mondtam, majd odamentem a busz ajtajához, ahol kopogást hallottam.
A sofőr volt az:

-Srácok, gyertek, már várnak rátok!

-Két perc! -mondtam idegesen, mivel Dan kitalálta, hogy a led-es cipőjét veszi fel, nem a cipzárosat.

-Daaaan! -ordítottam kedvesen. Gratulálok Phil...hogy lehet kedvesen ordítani? Pár másodperc után odarohant hozzám.

-Ajj bocsánat! De nézd, világít a cipőm! -vigyorgott mint a tejbetök, majd megindult kifele. Rácsapott a fenekemre, rámkacsintott, kuncogott egyet és lefutott a buszról. Én 2624-edik alkalomra is elpirultam. Muszáj volt! El se hittem. El se hittem, hogy ez velem történik... Azt gondoltam, hogy maximum ez csak akkor történne meg, ha lisztes lenne a hátsóm egy sütős videóban és Dan leporolná...

-Na, fiúk jól aludtatok? Elég döcögős volt az út éjjel! -kérdezte Peter...vagy Pete...nevekben sose voltam jó. Mi összenéztünk Dannel és egymásra mosolyogtunk. -Oké...részletekre nem vagyok kiváncsi! -annyira bírom, hogy ezek a backstage emberek mindent tudnak...:)

Elindultunk a hátsó ajtó felé. Reggel 10 óra lehetett, szóval erősen sütött a nap. Egyébként ebben a színházban szokták rendezni az Oscar-t is, mi meg ma este egy egész estés show-t tartunk. Jézusom...kicsit félek! Beléptünk a bejáraton, majd ott volt a megszokott stáb, akik örömmel fogadtak minket.

-Sziasztok! -mondtuk Dannel egyszerre.

-Gyertek, megmutatom a színpadot! -mondta egy nő, követtük.

A folyosó fala tele volt aláírásokkal, mindenféle hírességtől.

-Ide mi is felkerülünk -súgtam bele társam fülébe.

-De még hogy! -Dan alaposan körbenézett, nem értettem, miért. Nem volt ott semmi, se senki, a nő is telefonált előttünk, eléggé előrement. Ezek után olyan dolog történt, ami bearanyozta a napomat(nem mintha a múltbéli események nem tették volna már meg).
Dan nyomott egy puszit az arcomra, én nem bírtam ki, megöleltem. Nem érdekelt, hogy megláthatnak, szeretem.
Dan bebújt a nyakamhoz, majd a fülembe suttogni kezdett.

-Szeretlek Philip Michael Lester!A turné előttig nem voltam benne biztos, de tegnap este amikor aludtunk, 100%osan megbizonyosodtam róla, iszonyat aranyos voltál! És még mindig rosszul érzem magam amiért rádkiabáltam! Nem hittem volna, hogy te is így érzel irántam, én azt gondoltam, ez csak egy "oneside love story" a részemről. Nagyon örülök, hogy tegnap közölted velem! Hihetetlen boldoggá tettél! Egyszerűen melletted boldog vagyok! A legboldogabb ember a földön! Szóval.. -vette komolyabbra a szót. -Mit szólnál, ha Phan igaz lenne? -kicsit elpirult, majd rámnézett, a válaszra várva.

-Oh Dan! Most nem tudod elképzelni, milyen boldog vagyok! Szeretlek D-slice! Dan kuncogott egyet, s előjöttek gödröcskéi. Megsimítottam kivasalt haját, kezem végigcsúszott ártatlan arcán, majd magához húzott, s megcsókolt. Csókja szenvedélyes volt, mint egy zenész, aki most játsza el legszebb darabját, elvarázsolva a közönséget.
Ő életem szerelme...

Előbb említett szavakat ézékien, mind suttogva tettük meg. A nő jóval előttünk csak állt, és telefonált. Szerintem észre se vette szerelmeskedésünket. Továbbmentünk, majd beléptünk a hatalmas terembe...

Remélem tetszett;)