5 nappal később

Az út szótlanul telt. Végül megérkeztünk a kastélyhoz. 

Nem volt akkora, mint az "otthoni", de azért méretes egy hely. Körülbelül 10-20 hektárnyi kert. Körülöttünk hegyek. A kastélytól nem messze egy nagyobb tó hullámzott. A lemenő nap sugarai megcsillantak a vízen. Nagyon idilli képet alkotott, akár egy festmény.

-Kisasszony, erre tessék.-szólított meg az egyik komornyik. Követtem befelé. Egy hatalmas előtér fogadott. Gazdagon díszített volt, egy kicsit túlzottan is. Az inasok és a szobalányok fel voltak sorakozva és úgy köszöntöttek minket.

-Isten hozta önöket!-mondták kórusban és egyszerre meghajoltak. A komornyik kettőt tapsolt, majd egy szobalány jött oda hozzánk.

Hosszú, barna haja, barna szeme, kissé pufók arca és vékony alkata volt. Nem nézett ki többnek 18-nál.

-Ő itt Lisa, ő lesz az ön szobalánya az itt töltött idő alatt.

-Lisa, vezetsd a kisasszonyt a szobájába!

-Kisasszony, kérem kövessen.

Sok kanyargós folyosó után megérkeztünk a szobához.

Benyitottunk. Körülbelül úgy nézett ki, mint az otthoni szobám.

-Óhajt még valamit, kisasszony?

-Nem, köszönöm.

-Rendben, engedelmével akkor én mennék.

-Persze menjél csak.-mosolyogtam rá.

-Ha bármire szüksége van, csak hívjon.

-Köszönöm Lisa.

Gondoltam kicsit körülnézek a kastélyban. Járkáltam körbe-körbe, míg egy hatalmas teremben lyukadtam ki. Gondolom egy bálterem. Hirtelen ismét beugrott egy emlék.

-------------------------------

-Szabad egy táncra, hölgyem?-nyújtotta ki a kezét felém.

-Ezer örömmel.-mosolyodtam el.

Elkezdtünk táncolni a zene ritmusára. Mélyen egymás szemébe néztünk.

-Annyira gyönyörű vagy.-mosolyodott el.

-Ne mondj ilyeneket! Zavarba jövök tőle.

-Én csak az igazat mondom. Tudod jól, hogy őszinte vagyok.

-Tudom és ezért is szeretlek.-csókoltam meg.

-Lena...-csókolt vissza.-Ne, ezt nem szabadna.

-De Taehyung...én szeretlek.

-Tudom, én is szeretlek, de akkor sem tehetjük. Bárcsak az enyém lehetnél itt és most.-tűrte a hajamat a fülem mögé.

-Én is ezt kívánom.

-Ha most más nem is, de legalább ez az enyém lehet.-közelebb hajolt és megcsókolt.

-----------------------------------

Ez milyen emlék volt? Nem tűnt túl távolinak. Maximum 1-2 évvel ezelőtt történhetett. De én nem is voltam ebben a kastélyban, azt sem tudtam, hogy ez létezik. Nem értem, mik lehetnek ezek az emlékek.

Az elmélkedésből egy mély férfi hang szakított ki.

-Kisasszony, a vacsora elkészült. Kérem, kövessen!-egy komornyik volt az.

-Rendben, köszönöm.-követtem az étkezőbe.

Taehyung már ott ült az asztalnál, előtte vagy harminc tál, tele étellel.

-Jó étvágyat!-mondta kimért hangon.

-Neked is.-tettem ugyan úgy.

A vacsora csendben telt, csak a villák és kések csörgése és csikorgása adott némi hangot. Miután befejeztük, mind ketten felálltunk és elhagytuk a termet.

Már éppen lefeküdtem volna, mikor valaki kopogott.

-Szabad!

Nyílt az ajtó és legnagyobb meglepetésemre Taehyung lépett be.

-Zavarlak?-kérdezte kifejezéstelen arccal.

-Nem. Mond, mit szeretnél?

-Csak szerettem volna bocsánatot kérni a történtek miatt.

-Taehyung...kérlek. Inkább felejtsük el!-fordultam az ablak felé.

-Ahogy gondolod. Sajnálom, hogy felhoztam.-miután mondata végére ért, ki is ment.

Könnyek gyűltek a szemembe. Miért hoztad fel, te fajankó?

Képtelen voltam elaludni. Órákon keresztül csak forgolódtam. Eszembe jutott az az éjszaka, amit Taehyung szobájában töltöttem. Úgy keltem fel az ágyból, mint aki alva jár.

Kiléptem a szobámból, "szerencsémre" Taehyung szobája az enyém mellett volt. Bekopogtam és vártam egy kicsit.

-Tessék?-a hangjából ítélve ő sem aludt még.

-Én vagyok, bejöhetek?-próbáltam minél halkabb lenni.

-Gyere!

Benyitottam a szobába. Taehyung az ágya szélén ült.

-Mit szeretnél?

-Nem tudok aludni.

-Te sem?-nem mondtam semmit csak megráztam a fejem.-Hogyan tudnék segíteni?

-Nem tudom.-hajtottam le a fejem.

-Gyere ide!-nyújtotta felém a kezét.

Odasétáltam és leültem mellé az ágyra.

-Mikor kisfiú voltam, ha nem tudtam aludni, édesanyám énekelt nekem egy altatót. Talán neked is segítene.

-Énekelni akarsz nekem?

-Nem, de van egy zenedoboz, ami azt a dallamot játssza. Várj egy kicsit.-felállt és odasétált az egyik szekrényhez. A tetejéről leemelt egy kicsi dobozt, majd visszaült mellém.

Felhúzta és kinyitotta. Egy nagyon szép dallamot kezdett el játszani. Valahogy ismerős volt, csak nem tudom honnan. Pár perc múlva egy lágy férfi hang csendült fel. Taehyung volt a tulajdonosa. A szöveg hallatán még ismerősebbé vált. Mintha hallottam volna már valahol.

-And gather it all with a basket of flowers, and then she'll be a true love of mine

-Have her wash it in yonder dry well....-kezdtem el én is énekelni. Taehyung a meglepődöttségtől lecsapta a doboz tetejét és értetlen ábrázattal nézett rám.

-Honnan tudod a szövegét?

-Fogalmam sincs.

-Ezt a dalt a nagyapám szerezte.

-Nagyon szép.-mosolyogtam rá.

-Ez az egyik dolog, ami megmaradt nekem tőle. Ez pedig a másik.-mutatott a gyűrűjére. Egy gyönyörű arany gyűrű volt egy rubin kővel a közepén.

-Ez gyönyörű.

-Nem, te vagy gyönyörű.-nézett rám mosolyogva.

Nagyon meglepődtem a válaszán. Közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Magam sem tudom miért, de visszacsókoltam. Egyre hevesebbek lettünk.

-Taehyung...ez nem szabadna.-fordítottam el a fejem.

-Lena...kérlek...könyörgöm.

-Nem tehetjük, még nem.

-Rendben.-szomorúan elengedett.-Legalább aludj velem, kérlek.-nézett a szemebe kérlelően.

-Ahogy szeretnéd.-mind ketten lefeküdtünk, majd Taehyung közelebb húzott magához és ölelő karjaiba zárt. Kellemes illatát mélyen beszívtam és végre sikerült elaludnom.

Másnap arra ébredtem, hogy a szobalány kelteget.

-Kisasszony, kérem kelljen fel.

Nagyot nyújtóztam és ásítottam.

-Mennyi az idő?

-Kilenc óra múlt, kisasszony.

-Micsoda? Ilyen sokáig aludtam? Miért nem ébresztettek fel előbb?

-Taehyung úrfi kérésére nem tettük. Tájékoztatott minket, hogy az ő szobájában van és nagyon kimerült.

Megmosakodtam és felöltöztem. Egy szép rózsaszín csipkés ruhát öltöttem magamra.

Lementem az étkezőbe. Már meg volt terítve, a tányéromon pedig egy kis cetli volt.

"Tizenegy óra kor találkozzunk a kastély előtt."

Megreggeliztem és kimentem a kastély elé. Taehyung már ott állt két lóval az oldalán.

-Gyere, megmutatom neked a környéket.-mosolygott rám.

Nyeregbe pattantunk és ellovagoltunk. Első célpontunk a tó part volt. Mikor odaértünk, a szavam is elállt. A parton egy nagyobb pavilon állt. A tóban kacsák és hattyúk úszkáltak vidáman. Az énekes madarak kellemes dallamokat csiripeltek, amit a szél susogása rakott össze egy egésszé.

Taehyung egyszer csak leszállt a lóról és elkezdett vetkőzni.

-Mi-mit csinálsz?-jöttem zavarba.

-Úszom egyet.-vigyorodott el.

-Ilyenkor? Hideg van még a fürdőzéshez.

-Ugyan, ez egy meleg vizű tó. Akár télen a hóviharban is lehetne benne fürödni. Próbáld ki. Nagyon el tud lazítani.

-Köszönöm, inkább kihagyom.

-Akkor nincs más választásom.- lekapott a lóról és elindult velem a tó felé.

-NE! Taehyung!-kezdtem el nevetni.

-Könyörögj még! Talán meggondolom magam.-nevetett Ő is.

-Drága vőlegényem, nagyon szépen kérlek, tegyél le.

-Rendben.-fogta magát és beledobott a tóba.

-TAEHYUNG!-kezdtem el visítani, Ő pedig csak nevetett rajtam.

-Mi az? Én teljesítettem a kérésedet. Azt nem mondtad, hogy hol tegyelek le.-ugrott be mellém a vízbe.

Nagy nehezen kimásztam a tóból. A lovam nyergére csatolt kis tarisznyához siettem és megpróbáltam keresni valamit, amiben megtörölközhetek.

-Tessék.-jött mögülem Taehyung hangja. Felé fordultam, a kabátját nyújtotta felém.

-Köszönöm.-fogadtam el és magamra terítettem.

-Menjünk!-pattant fel a nyeregbe.

Tovább lovagoltunk, végül egy erdőben lyukadtunk ki. Egyszerűen nem tudtam levenni a szemem Taehyungról. Kissé nedves hajába néha belekapott a szél, inge nem volt teljesen begombolva, a mellkasára tökéletes rálátást engedett. Teljesen elvarázsolt, mintha egy festményből ugrott volna elő. Rám kapta a tekintetét.

-Minden rendben? Vörös az arcod.-kezdett el aggódni.

-I-igen, minden rendben.-fordultam gyorsan előre, hogy az utat nézzem. Csak egy halkabb kuncogás szerűséget hallottam. Gondolom rájött, hogy mi az arcom élénk színének az oka.

Egy óra múlva elértünk egy hegyoldalt. 

-Gyere utánam!-mondta és elindult egy nagyon keskeny ösvényen felfelé. 

Mikor felértünk, azt mondta, hogy szálljak le a lóról és csukjam be a szemem. Megfogta a kezem és elkezdett vezetni. Öt perc múlva megállt, mögém sétált, megfogta a vállaim és mondta, hogy nyissam ki a szemem. A látvány egyszerűen gyönyörű volt. Rá lehetett látni a völgyben terpeszkedő kastélyra.

-Hogy tetszik?

-Taehyung, ez csoda szép.-mosolyodtam el.

-Ez a kedvenc helyem. Ha egy kis magányra vágyom, akkor ide jövök.

-Remélem éhes vagy.

-Egy kicsit. Miért?

-Mert azt terveztem, hogy enni fogunk.-odasétált a lovához és leakasztott a nyeregről egy nagyobb kosarat.

Leültünk egy nagy tölgyfa alá. Előkerült pár kicsi szendvics, néhány gyümölcs, valamint két kristály pohár és egy üvegnyi bor is. Taehyung kinyitotta a palackot és mind kettőnknek töltött a tartalmából.

-Egészségedre!-koccintottunk mosolyogva.

-Eddig még senkit nem hoztam ide. Gondoltam majd valami különleges alkalomra jó helyszín lesz.

-Egy piknik eléggé különleges alkalom?-kezdtem el nevetni.

-Nem csak azért jöttünk ide.-térdelt elém és elővett egy kis dobozt.

-Annalena Victoria Brightmore, megtisztelnél, hogy a feleségem leszel?

Teljesen lefagytam. Annyira hirtelen jött ez az egész, hogy azt sem tudtam mit mondjak.

-I-igen.-dadogtam össze-vissza.

-Komolyan?-lett egyre izgatottabb.

-Igen.-mosolyogtam rá.

Ledobta a dobozt, felkapott és megpörgetett a levegőben.

-Annyira boldog vagyok.

Végül letett és ráhúzta a gyűrűt az ujjamra.

Addig beszélgettünk és nevetgéltünk, hogy ránk sötétedett. Gyorsan felültünk a lovakra és hazavágtattunk. Otthon már vártak a szolgálók a vacsorával. A vacsora kifejezetten jó hangulatban telt, majd Taehyung szobájában lyukadtunk ki. Végül úgy aludtunk el, mint előző nap, egymás karjai között.

Annyeong mindenki!

Először is szeretnék bocsánatot kérni, hogy ennyi ideig nem volt rész. Sajnos sok dolgom volt mostanában és nagyon ötletem sem volt, hogy mit írjak. De sok kihagyás után újra visszatértem. Remélem tetszett a rész. Kommentjeiteket tárt karokkal várom. Hamarosan jövök a kövi résszel.

Legyetek jók, sok puszit és ölelést küldök nektek.

Sziasztok!