2.Nap

~Liliána szemszöge~

Hajnali 3 van.Várom a buszt a táborhoz.Végre elengedtek a szüleim!Ha jól tudom először áthalad a nyugati ország részen majd ide jön az észak és déli helyre és végül Áthalad a keleti részen.

-Anya!Indultam!

-Rendben!

Elindultam buszmegállóhoz.

~2 óra várakozás után~

Végre ideért!Igaz,hogy késve de mindegy.Kerestem helyet össze-vissza,mint a kerge tyúk.Látok egy helyet!

-Szia!Leülhetek?

-Persze.Hogy hívnak?

-Nyerges Liliána.Téged?

-Shirley.Te milyen sportot űzöl?

-Nem sportolok.Én rajzolok.

-Jaj ne!

-Mi az?-kérdeztem fennhangon-Mi a baj?

-Csak az,hogy nem szeretem azokat akik rajzolnak,mert azt hiszik,hogy ők a világszemei!De tévedtem felőled.Te vicces,jófej vagy.Amit a többi rajzoló utál.

-Térjünk le erről a témáról.Mi a legnagyobb félelmed?

-Hát még senkinek sem mondtam el.

-Mondjad bátran!

-Hát tegnap este amikor mentem haza akkor láttam egy embert aki teljesen szakadt ruhában volt és a kezében volt egy véres machette.Neked mi?

-Hát hogy én egy hónappal ezelőtt találkoztam egy embert aki a mi utcánkban lakott.Mindig lehetett hallani a házából a gyereksikolyt.Amikor szóltunk a rendőrségnek ők azt állítoták,hogy nem lakik ott senki.Nagyon megrémültünk.

-Azta!Ez nagyon para!-mondta Shirley reszketve.

-Figyelem csak holnap fogunk odaérni a Jade-tóhoz!Kérem mindenki aludjon!

Shirleyyel úgy elaludtunk,hogy ordibálni kellett,hogy felkeltsenek.

2.Nap vége.