Rebecca szinte sugárzott.

Sosem gondolta, hogy egyszer ilyen látványban lehet része, most pedig egyszerűen nem hitte el.

Csodálatos volt.

- Látja azt a sauroposeidon csoportot, Malik? – mutatott a mező egyik távolabbi szegletébe Becky – Annyira szépek! A legmagasabb akár húsz méter is lehet! El tudja ezt hinni?! Vagy azok a triceratopsok a maguk három méterével? Gyönyörűek azok a vörösen izzó gallérok!

Calder teljes extázisba jött, Paul pedig rájött, hogy a lánynak tényleg ez az élete.

Jose ugyan említette egy párszor, hogy Becky oda meg vissza van a prehistorikus gyíkokért, valahogy nem így képzelte el a rajongását.

Főleg, mert egy tizenéves lányról volt szó.

Meglepte, hogy Rebecca ilyen csodálattal nézi őket, és nagyjából tudja, minek mennyi is a tömege a méreteihez képest. Ez azért nagy segítség tud lenni, ha majd egyszer eljut odáig, hogy nyugtatót szerezzen, és dózist tudjon számolni. Habár ehhez az anyagcsere folyamatukat is tudni kéne.

Nem akart még egyszer úgy járni, mint az egyik rexszel az elején.

- Azok a tüskék a diplodocusokon! – emelte az arcához a kezét Becky – És azok a rombusz alakú hátlemezek a stegosaurusoknál! Látja, Paul? A pakik is csodálatosak!

- Pakik? – ráncolta a szemöldökét a vadász, mire Rebecca rá emelte csodálattal átitatott tekintetét.

- Pahcycephalosaurusok. Tudja, azok a vastagkoponyás dínók – mutatott a folyó mellett ivó, két lábon álló lényekre.

Paul bólintott. Úgy vette, a Calder-lánynak biztos számít is valamit. Számára ugyanúgy állatok maradtak, akik simán megölhetik őket, ha nem elég óvatosak.

- Maga szerint hogy juthatunk le? – térdepelt le a szirt szélén Rebecca, hogy lejáratot keressen. Látni akarta őket közelebbről.

- Lejutni? Az agyára ment a koszos víz, Calder? – ráncolta a szemöldökét Paul – És jöjjön beljebb.

- Dehogyis. Csak meg akarom őket nézni – nyúlt egy inda után a lány.

A kiszögelés azon része, amelyen Becky ült, végigrepedt.

A barna hajú lány megdermedt.

Ha itt leesik, jelentős esélye van annak, hogy nem éli túl.

- Oké, meg ne mozduljon – tette le a fegyverét Malik, majd összegörnyedve, óvatos, finom léptekkel közelítette meg Rebeccát.

Nagyon odafigyelt arra, hova lép, és milyen gyors időközönként.

Ráhelyezte a testsúlyát a repedésre, és kinyújtotta a kezét Becky felé.

- Lassan forduljon meg, Miss Calder – adta ki az első utasítást Paul, a lány pedig tette, amit mond.

Nem tűnt ijedtnek, csak meglepettnek. A vadász ezt annak tulajdonította, hogy egy olyan dinoszaurusztámadás után, mint a tegnapi, nem igazán ijeszti meg Rebeccát egy húszméteres szakadék. Legalább a mélységnek nincsenek fogai, és olyan szájszaga, amelytől még az egekben lakók is kidobják a taccsot.

- Rendben, most nyújtsa ide a kezét. Megpróbálom kihúzni, mielőtt leszakad.

A szirt széle tovább repedt, és kezdett elválni a szilárdabb talajtól.

Becky nyelt egyet. Kezdett eljutni a tudtáig, hogy pontosan mi is történik, ennek ellenére megőrizte a hidegvérét. Elvégre nem sokat érne el vele, ha leállna pánikolni. Majd azután, hogy biztonságosabb helyen van.

Megfogta Malik nagy tenyerét, a férfi pedig rászorított, a sajátjához képest kicsi kacsóra.

- Ha szólok, álljon fel, oké? – várt megerősítést a vadász, Becky pedig bólintott.

Paul elszámolt magában háromig.

- Most!

A szirt leszakadt, nagy port kavarva és fejetlenséget okozva az állatok között. Mindegyik menekült, amerre látott.

Rebecca kicsit nagyobb lendületet vett, mint ahogy arra ő számított.

Ennek ellenére Paul nem vágódott el, vagy esett ki az egyensúlyából.

Megtartotta a nyakába csimpaszkodó lányt.

- Huh, na ez aztán szép kis robaj volt... – nézett elhűlten a lassan kitisztuló tisztásra Becky. Megpróbált nem a vadász szemébe nézni, azonban arról elfelejtkezett, hogy tulajdonképpen Malik ölében csüng.

- Csodálkozni fogok rajta, ha nem keltettük fel egyik dög figyelmét sem – jegyezte meg Paul – Megsérült?

- Nem hiszem – csóválta meg a fejét Becky, mire a vadász letette.

- Akkor nem cipelem feleslegesen – bólintott igazi lovag módjára. Rebecca felhorkant, de azért arrébb csusszant, nehogy mégis csak felkapják.

- Nagyon férfias, Malik...

- Tudom. Hamarosan dél. Fognunk kéne még pár halat, aztán visszamenni a csapathoz – méregette az égboltot.

- Aláírom.

Azzal a páros visszament a folyóhoz, nyomukban a kék microraptorral.

🍀🍀🍀

Jose Calder nem tudta, mitévő legyen.

Látta a dinoszauruszt, tudta, hogy hatalmas, de a leghalványabb fogalma sem volt arról, mi lehet az, vagy éppen hogy mit kéne vele csinálnia.

A fák lombos ágai tűntek a legjobb búvóhelynek. Tehát Brettel és Corinnal oda másztak fel, mikor megérezték a léptek súlyával járó apró rezgéseket.

A lény hasonlított egy spinosaurusra, annyi különbséggel, hogy méretét tekintve valamivel kisebb volt, valamint hiányzott a hátvitorlája. Persze, nem úgy tűnt, mintha valami más szedte volna le.

- Szólni kéne Clintéknek – suttogta Corin, melyre Jose rábólintott.

- Mennyi esélye van annak, hogy észreveszi, ha bekapcsolom a rádiót? – nyúlt az övéhez Harvey, és leakasztotta a kis szerkezetet.

- Reméljük, semennyi – motyogta Calder, Brett pedig megnyomta a gombot.

A gép sípolt, majd berecsegett.

Jose befogta a fülét, Corinnal együtt.

Felkeltették a lény érdeklődését.

A férfi úgy érezte, a mai napjuk sem lesz piskóta.

Miért csak a húsevők találják meg őket?

A lény felkapaszkodott a törzsre. A fa beleremegett a terhébe.

Corin kis híján leesett volna, ha Jose nem kapja el a karját.

- Brett, haladjunk! – szorította az egyik vastagabb ágat a Fletcher-lány.

- Igyekszem! – vágta rá Harvey, majd megnyomva a gombot belekiáltott a készülékbe.

Azonban nem jött válasz.

Vártak. Nem volt más választásuk.

Az őshüllő szagolgatta őket, és ordítva próbált meg közelebb férkőzni hozzájuk. De nem érte el őket.

Jose reménykedett abban, hogy nem itt és nem most fog meghalni. Tudta, hogy nem érheti el pont itt őt is a vég.

Azt Becky nem élné túl.

- Miért nincs bekapcsolva a rádiójuk?! – elégedetlenkedett Corin – Te meg fogd be! – kiáltott rá a lényre, azonban nem úgy tűnt, mintha olyannyira érdekelné.

- Nem tudom – morogta Brett, ahogy továbbra is próbálta elérni a többieket.

Jose szeme sarkában árnyék mozdult.

- Én tudom...

A két gyerek elhallgatott, és csendben fülelt a szemüket meresztgetve.

A gyík is elhallgatott, és beleszagolt a levegőbe. Egy percig csend ereszkedett a fákkal fedett területre. Teljes némaság.

Aztán az állat megmozdult. Felnyüszített, és négy lábra huppanva elszaladt. Mintha megijedt volna.

- Lejöhettek! – mászott ki az egyik bokorból Drake vigyorgó arca.

Mögötte Clint jött elő, kissé letörten, míg utoljára Becky és Paul párosa, felszerelkezve pár darab hallal.

Valahogy a Calder-lány és Aldren tűntek a legmegviseltebbnek. Jose úgy gondolta, később kikérdezni a lányát. Most egy darabig hagyja pihenni.