Jose Calder az újonnan megkerült kalapjával legyezte magát.

A sziget olyan volt, mintha más klíma is uralkodna rajta, nemcsak több mint tíz méteres állatok.

Fülledt, párás volt a levegő, eső minden második éjszakán esett.

- Ha eddig jól néztem, a dínók mindent kialakítottak maguknak az évek során - pásztázta az előtte fekvő térképet Malik - Bár sok fajjal nagy valószínűséggel még nem találkoztunk, úgy tűnik, két rex minimum van, még pedig itt - bökött koszos kezével a sziget egy részére - ...a spino valahol a sziget másik felén van, a raptorok középen. Elszórtan meg a növényevők...

- Hogy jutunk ki? - lépett Calder a vadász mellé.

- Mivel fogalmunk sincs, mik lehetnek még a szigeten, ez egy rendkívül jó kérdés, Jose - vakarta meg az állát a férfi - Talán szerencsénk lehet, ha visszajutunk a partra a spinosauruson keresztül. Szerencsétlen egyedül van, könnyebb vele elbánni, mint két rexszel, meg egy nagy csapat velociraptorral.

- Remek. Igazán remek. Közben pedig foghatunk egy állatot a hercegnőmnek - örvendezett Calder, mintha valami ötéves lett volna, aki végre megkaphatja az áhított játékot.

- Utoljára mondom, Jose, ne adjon a lányának dinoszauruszt. Feltéve, ha nem akar búcsút venni tőle - kanyarította a vállára fegyverét Malik.

- De hát, ha egyszer imádja őket! Minden vágya az volt, hogy legyen egy sajátja, amikor először hallott a szigetről. Évek óta ezt tervezem, szóval nem maga fog ebben megállítani, Paul - indult el egy random irányba, amelyről Malik tudta, hogy épp az ellenkezője a partnak.

- Ha nem én, akkor majd az állatok. Ugyanis nemcsak hogy rossz irányba megy, Jose, de nyugtatónk sincs elég. Egyszer lelövöm a spinót, és ennyi - fonta össze a karjait maga előtt a vadász, és úgy várta, hogy főnöke visszajöjjön. Nem azért fizetnek neki, hogy hagyja meghalni.

- Tudtam én!

- Na persze - forgatta meg a szemeit a sötét bőrű, majd a térképet zsebrevágva elindult a jó irányba, mögötte a kopaszodó Calderrel.

🍀🍀🍀

Drake Fletcher vörös haját az is megismerte, aki soha nem látta még a fiút.

Az alap hajszíne réz, de a srác élénkvörösre festette, ellentétben testvérével, Corinnal, aki inkább a barnát választotta. Feltűnési viszketettsége pedig még a legtudatlanabb embernek is szembetűnne.

Legalábbis külsőre ez látszik.

Corin Fletcher, Drake ikertestvére, a kitűnő tanuló, ám annál inkább mogorva természetű lány csak azért csatlakozott a társasághoz, mert Kim Milton szerelmes volt a testvérébe. És ebben akart ő segíteni barátnőjének.

Na meg Clint pont az ő esete.

A hármas békésen aludt, a szétcincált hálószobában, melyet a hajnali párnacsatákban szedtek darabokra, mikor a kabin ajtaja kivágódott, és egy véres Brett csapta vissza a fémet.

Brett Harvey egy igencsak érdekes személyiség. Külső, megszokott barna haj, barna szem kombójával egészen jól néz ki, viszont túlságosan szereti ezt kihasználni.

Persze a többiek a hangra azonnal felriadtak.

- Mit csinálsz? - dörzsölgette a szemét Kim - Aludnánk.

- Ja, haver, ülj le - legyintgetett Drake, miközben egy pillanatra sem emelte fel a fejét.

- Idióták, megsérült! - forgatta a szemét Corin, majd felkelve az ágyról a remegő fiúhoz sétált - Veled meg mi van?

- Kikötöttünk...

🍀🍀🍀

- Szerinted, mi lehet... az - nézett szüntelenül az ajtó alatt beszűrődő fényre Clint, melyre Becky is odakapta a fejét.

Lépteket nem hallottak, csak erőteljes szuszogást. Aztán megcsapta az orrukat a szag.

A döglött és rothadt hús orrfacsaró szaga.

Az árnyék lassan mozgott a fényben, majd megállt, közvetlen az ajtó előtt. Furcsa, szipogó hang szűrődött át a fémen, mintha szimatolna, aztán az a valami, fújó hangot adva elszaladt, miközben a messzebbről sikítás harsant.

- Nem tudom... de jobb, ha itt maradunk - engedte el a kilincset Becky, majd Clint mellé hátrált, és jelen pillanatban teljesen tett a fejfájására.

- Érezted azt a szagot? - szólalt meg kis idő elteltével a fiú.

- Még most is - nyelt egyet Rebecca.

- És hallottad azt a morgást? - érkezett az újabb kérdés, melyre a lány bólintott. Persze, hogy hallotta. Ott állt közvetlenül az ajtó előtt - Te is arra gondolsz, amire én?

- Ha két lábon járó szeméttelepre gondolsz, akkor igen... - vigyorodott el a szőke, mire Becky egyszerűen tarkón vágta.

- Nem az, te marha! Szerintem azon a szigeten lehetünk, amiről apámék meséltek régen...

- Sorna, vagy Nublar? - pillantott a lányra összehúzott szemekkel Clint.

- A Nublar megsemmisült, nem emlékszel? Sorna - lépett ismét az ajtóhoz Becky.

- De azt őrzik, nem? Miután rászabadult egy dög az emberekre...

- De, pont ezért nem értem, mit keresünk itt - tette óvatosan a kilincsre a kezét a lány.

- Nem biztos, hogy a Sorna szigeten vagyunk, Beck, lehet ez csak... valamilyen állat volt, ami kiszabadult az állatkertből - próbálta megmenteni a helyzetet Clint, kevés sikerrel.

- Aha, persze, szerinted a tenger közepén lesz neked egy állatkert? - forgatta a szemét a lány, majd lenyomva a kilincset kilesett a folyosóra.

Az a valami már elment, istenek tudják, hova, de a szaga még továbbra is ott volt a levegőben.

- Tiszta. Gyere - lépett ki a helységből Becky, és elindult Corinék szobája felé.

- Te kajak ki akarsz menni oda? Nem hallottad azt a dögöt? - szörnyülködött Clint, de azért a lány után indult.

- Dehogynem. De ha csak ülünk, nem fog történni semmi, és nem derül ki, mi van a többiekkel - vágta rá a lány, miközben törhetetlenül haladt előre - Másnaposság ide, vagy oda, most ez a legkisebb problémám.

- Neked talán...

- Tessék?

- Semmi...