Malik kezdte sokallni Rebecca és Clint elmaradását.

A három óra hamar eltelt, Paul pedig úgy döntött, hagy még nekik időt.

Azonban ez kezdett nagyon hosszúra nyúlni.

Vállára kanyarította puskáját, miután megtöltötte, majd elindult arra, amerre a két gyerek, órákkal korábban.

Remélte, hogy lesz akkora szerencséje, életben megtalálja őket.

Abban nem is kételkedett, Rebecca szót fogadott-e neki. Tudta, hogy nem.

Megreccsent a férfi övén lévő rádió.

A délután folyamán Drake kiosztotta a maradék szerkezeteit, így kapott egy sajátot ő is, és Calder is.

- Hahó?

Becky hangja kissé rémült volt, és úgy tűnt, nagyon elfáradt.

De egyéb problémát Malik nem vett észre.

- Rebecca?

- Hála az égieknek – sóhajtott fel a lány, jól hallhatóan jelentősen megkönnyebbülve – Hol van?

- Ugyanezt kérdezhetném én is magától... Mi történt?

- Hát... megtámadtak minket... ketten vannak, és bazinagyok... meg büdösek... ne jöjjön utánunk, Paul, megoldjuk magunk, úgyis a mi hibánk, hogy találtak... csak tudnám, miért nem ettek meg...

A lány oldaláról nagy robaj hallatszott, amit egy bömbölés követett. Tompítva már a vadász is hallotta.

- Rebecca, hol vannak? – szólt idegesen a készülékbe Malik, mihelyst csend lett.

Azonban nem érkezett válasz.

A rádió recsegése visszahangzott egyedül az éjszakában.

Paul visszatette, bekapcsolva a rádiót az övére, majd a kezébe vette fegyverét, és arra indult, amerről az üvöltést hallotta.

Noha, jól tudta, lehet a vesztébe rohan oly' elszántan, és az is az eszébe ötlött, hogy talán Beckyék már nem is élnek, de nem érdekelte.

Ha csak holttesteket talál, se áll meg. Jose-nak joga van búcsút vennie a lányától, a többieknek pedig a kis szőke mitugrásztól.

Bár az egész az ő hibája, ebben a férfi biztos volt. És ha őt életben találja, de a lányt nem, elevenen nyúzza meg, és dobja az egyik rex elé.

Egy sziklásabb hegyoldalnál kötött ki. A legurult, megtört, és összevérezett kövek arra engedtek következtetni, jó irányba tart.

Előtérbe vette a puskáját.

A nyomok még frissek voltak. Talán két-három órásak. A vér még csak félig alvadt meg.

Felkapaszkodott a meredekké vált ösvényen, majd valamivel egyenletesebb, és sokkal szélesebb úton haladt tovább.

Lassan lépett, figyelve minden neszre.

Érzékszervei kiélesedtek, ahogy már megszokta, amikor éjjel ment vadászni. Annyiban különbözött ez az este a többitől, hogy nem egy oroszlánt, vagy farkast kellett lelőnie.

Hanem egy húsvér tyrannosaurust.

Azt az üvöltést, amit a rádióból hallott, felismerte. Őket is ez üldözte Jose Calderrel. Most pedig a lányán volt a sor.

Már csak ezért sem akarta Malik, hogy baja legyen Rebeccának.

Hamar elúszna a pénze.

🍀🍀🍀

- Kurva anyjukat!

Rebecca kezdett nagyon ideges lenni.

Nem szimpatizált túlságosan a káromkodásokkal, ám ebben a helyzetben nem tudta tartani a száját.

Nem elég, hogy nem tudnak kimászni ebből a lyukból a rexek miatt, de még a lábára is esett egy szikla, amit nem bírt elmozdítani.

Clint vele szemben ült, nekidőlve a nedves falnak, és a dínókat dobálta kövekkel. Hasztalanul. Csak azt érte el vele, hogy a két zsarnok gyík még idegesebb lett.

Ha más körülmények között találkozott volna a lényekkel, elképzelhetetlen csodálattal fordult volna feléjük. Így azonban csak a gyűlölet sugárzott a hozzáállásából.

Ettől függetlenül el kellett ismernie, hogy gyönyörűek a maguk méreteivel, és fogazatukkal, de valahogy nem akarta közelebbről megszemlélni a banánalakú csontkinövéseket, melyeknek szaga egyenlő lett volna egy láda rohadt hússal.

A csillagoknak, és a fényszennyezés hiányának, köszönhetően egészen jól láttak. Már amennyire egy barlangban lehetett, két hatalmas fejjel a nyílásnál.

A két gyereknek szerencséje volt, hogy nem fértek be.

A kék microraptor Becky ölébe szállt, és összekuporodott a keze alatt.

- Fogadjunk, ki hal meg hamarabb? – vigyorodott el Clint.

Rebecca hitetlenül nézett rá.

- Hogy vagy képes mosolyogni ilyen helyzetben?

- Hát... jó a társaság? – fonta össze karjait a feje alatt – Csak nem olyan erősek, hogy áttörjenek egy ilyen barlangszájat, nem?

- Passz – rántotta meg a vállát a lány – Izmos a hátsó lábuk, és megcsontosodott inak vannak a farkukban. Csak idő kérdése, hogy rájöjjenek, ezt hogy tudják hasznosítani, és elkapjanak minket – simogatta a raptort, rá sem nézve Clintre.

- Mondja ezt egy különös mosollyal az arcán... – jegyezte meg a fiú, mire Rebecca ténylegesen elmosolyodott.

- Persze. Minden vágyam az volt, hogy egy tyrannosaurus egyen meg éjféli nasinak.

- Igen, arra gondoltam – bólogatott egyetértően Clint, majd a két gyerek összenézve nevetett fel. Ha csak egy pillanatra is, de minden olyan volt, mint régen. Viszont Aldren nem is önmaga lenne, ha nem rontotta volna el – Legalább nekünk is lesz mit ennünk, ha sokáig leszünk itt – bökött az állával a Calder kezében lévő gyíkra.

- Te magadnál vagy?! – dörrent rá a fiúra Rebecca, a kis lény pedig morogni és fújni kezdett a szőke irányába – Nova nem vacsora!

- Nova? – ráncolta a szemöldökét Clint – Te elnevezted?

- Egészen sokszor megtalál és segít is. Miért ne? – vonta meg a vállát a lány.

- Beck, nem kéne ennyire kötődnöd hozzá... elvégre egy olyan dög, mint azok – mutatott a bejáratnál őrködő rexekre Aldren. Nova ismét nem tetszését fejezte ki az irányába.

- Ez nem igaz – rázta hevesen a fejét – Nova rovarevő.

- Oh, ez igazán megnyugtató – forgatta meg a szemét Clint – Inkább elgörgetem a lábadról a követ, és keresünk egy másik kijáratot...

- Nehogy hozzányúlj! – állította meg Becky, mielőtt hülyeséget csinál.

- De hát...

- Nincs de hát! Ezek ötven mérföldön belül megérzik a vérszagot. Ha megpróbálod, csak jobban felsérted a sebet, és csökkented az időnket! Az se biztos, hogy egyáltalán el tudnád mozdítani! Gondolkodj kicsit, Clint!

Rebecca rendkívül ideges volt.

Igaz, ellenezte, hogy Paul idejöjjön, de úgy érezte, most még az is jobb lenne. Ő legalább tudna mit kezdeni a helyzettel.

Azonban aligha nem reménytelen a helyzetük.

A rádióját egy nagyobb szikladarab összetörte, mikor az idősebbik rex nekiment a hegyoldalnak. Akkor szorult be a lába is.

Próbált nem arra koncentrálni, mennyire sérült meg.

Égetőbb helyzetben volt annál, hogy ilyenekkel foglalkozzon.

- Jó, jó, nyugi – emelte fel a kezét megadóan Clint – Akkor mit csináljunk?

- Jó kérdés... – sóhajtotta Becky, miközben Nova visszahelyezkedett az ölébe – Nagyon jó kérdés...

Csend lett. Már-már fülsiketítően nagy csend lett.

Sem hörgés, sem üvöltés, de még csak a léptek nehéz súlya alatt remegő föld is elhalkult. Mintha hirtelen köddé váltak volna a dögök.

Azonban a szagukat nem tudták elrejteni.

És ez Beckynek nagyon nem tetszett.

A két gyereknek fogalma sem volt arról, mi folyik a falakon túl.

A némaság nem tartott sokáig. Morgás töltötte be a teret. Aztán a lények megindultak valamerre. De nem a barlang felé.

Rebecca először nem akart hinni a fülének. Ilyen hamar feladták volna?

Nem. Biztos, hogy nem.

- Miss Calder?

Malik saját hangerejéhez képest halkan szólt be a barlangba. A visszhangnak köszönhetően a kérdés még másodpercekig ismétlődött az üregben.

- Itt vagyunk! – kiáltott vissza a lány. Figyelmét nem kerülte el a Clint arcán átfutó undor és megvetés. De teljes mértéken nem érdekelte.

- Egy pillanat, és kihozom magukat!

Becky megkönnyebbülten sóhajtott fel. Megmenekültek, ebben biztos volt.

Vele ellentétben Aldren annyira nem örült ennek. A szemében ismételten lebőgött szíve hölgye előtt. Az ő feladata lett volna megvédeni, és újra elbukott. Megint Malik viszi el a pálmát...

Paul leereszkedett hozzájuk.

- Mondtam, hogy vigyázzon magára – morogta a vadász Beckynek, közben viszont vetett egy megvető pillantást Clint felé.

- Hogy a fenébe talált meg? – pislogott nagyokat a lány.

- Azt majd később elmondom. Most van fontosabb dolgunk is – mérte fel Rebecca mellé guggolva a sziklát – Legalább nem egy nagyobb darab esett le. El is törhette volna a bokáját...

- Nagy megkönnyebbülés – forgatta meg a szemét a Calder-lány.

- Nem is tudja, mennyire – bólintott Malik.

- Le képes szedni? – vetette fel a kérdést türelmetlenül Clint, mire a vadász megrántotta a vállát.

Nem is olyan messze üvöltés harsant.

- Muszáj lesz, ha nem akarunk itt ragadni...

Azzal a lendülettel felpattant, és a szikla alá nyúlt. Közben utasította Clintont, hogy tegyen ugyanígy.

Ahogy felemelték, Becky lábába belenyilallt a fájdalom.

Beharapta alsó ajkát, nehogy felkiáltson. Csak rövidítene amúgy is kevés idejükön.

Megremegett a föld alattuk. A gyíkok visszafelé tartottak.

Paul egy másodpercig habozott csak, majd kiadta a következő parancsot.

Minél gyorsabban kimászni a lyukból.

Clintnek könnyen ment. Azonban Rebecca lábra sem tudott állni. És ez problémát jelentett mind hármójuknak.

Végül Malik oldotta meg. Menyasszonypózban kapta fel Caldert, hogy aztán kis segítséggel kimásszanak a hasadékból, és rohanva közelítsék meg a legközelebbi, fákkal és buja bokrokkal benőtt területet.

A tábort vették célba, Becky pedig minden lélekerejével kapaszkodott Paul nyakába, igyekezve nem megfojtani a férfit.

Nem mondhatná el magáról, hogy nem lepődött meg, amikor Malik csak úgy a nyakába kapta, de nem is mert, és nem is akart ellenkezni. Elfáradt, és hagyta, hogy a férfi tegye a dolgát. A mai napon már másodjára.

És inkább ő cipelje, mint Clint, akire egyelőre rá sem bírt nézni.

Nova a fákon követte őket. Már akkor kirepült a barlangból, mikor a rexek eltűntek.

Hogy mi is lehetett a madár célja, arról a lánynak fogalma sem volt, de biztos volt benne, hogy nem véletlenül találja meg mindig. Csak arra kellett rájönnie, hogyan csinálja. No meg, hogy miért.

- Leráztuk őket? – torpant meg lihegve Clint, melyre Malik bólintott.

A férfi nem zihált annyira, mint a szőke fiú, azonban az ő szíve is szaporábban vert. Becky még a kabátján keresztül is érezte.

- Most már talán nyugodtabb tempóban mehetünk vissza – sóhajtotta Paul – Fel tud állni? – fordult a lányhoz, aki erre megrántotta a vállát.

- Jó kérdés.

Malik inkább nem kockáztatott, noha annyira nem volt csúnya a bokája. Nem tört el, talán csak zúzódott. Mindenesetre nyílt seb nem volt rajta, leszámítva a karcolásokat. Ezért még hálát is adtak. Rebecca kulcsfontosságú a másnapi eseményekhez, pont úgy, ahogy mindenki. Nem eshetett ki.

Tehát Becky továbbra is Paul karjaiban pihent. És ez nagyon nem volt Clint ínyére. Habár akárhányszor kérdezte a vadászt, átveheti-e, amaz mindig a fejét rázta, arra hivatkozva, ha megtámadják őket, a szöszi sose lenne képes megvédeni a lányt, aki már javában húzta a lóbőrt.

Malik magában meg is jegyezte, hogy jobban teszi, ha alszik, legalább addig is csendben van... de azért el kellett ismernie, aranyos, amikor békés arccal aludt, és nem csacsogott. Vagy keverte bajba magát.