"Komplikáltak az ember érzései a családja iránt. Különösen, ha van egy bátyja. De a szíved mélyén mindig szereted őket, csak néha megfeledkezel erről. Bántod őket és ők is bántanak téged, és nem csak azért, mert még kicsi vagy."

Körülbelül két hónap alatt megterveztük az egész akciót. Arthur segítségével, pontban tízkor bejutunk a kastélyba a pincén át. Őröket rábízom az embereimre. Újoncok is be lettek tanítva, ezért bennük is olyannyira megbízok, mint akár a parancsnokomban. Esküt tettek, hogy nem szegülnek a parancsom ellen. Erről jut eszembe! A kis szőke bizonyított. Társai is piszkálták nyápicsága miatt, és hogy behívattam már az első napján, ezért pár napja azzal a tervel állt elő, hogy ellopja a lányom egyik cipőjét. Természetesen nem hittem benne, de azzal érvelt, hogy látta milyen szomorúsággal töltött el őt látnom a téren. Emlékezett. Azt akarta, hogy tudjam ő hogy érez. Sajnos tudom. De nem mutathatom ki előtte,előttük. Nem nézhetnek gyengének. Nem árulhatom el a gyenge pontom.

Nos, másnap reggel futva és késve ért az edzésre kezében tartva egy női cipőt. Többiek mondták neki, hogy az biztos az anyja egyik régi lábbelije lehet, de nem.Ez az a cipő, amiben volt. Az a lányomé. Bizonygatta igazát,egészen addig míg meg nem látta a döbbent arcomat. Akkor már a társai is hittek neki. Ed elküldte őket, hogy ne nézzenek annyira. Ne lássák, hogy összetörtem. Azon a napon bezárkóztam az irodámba, asztalra leraktam a cipőt és csak bámultam. Az én kislányom, akit ma visszakapok. Megölöm a bátyám, és végre visszaállítom a rendet az országomban. Ő tehet mindenről, és ezért a poklok poklában fog bűnhődni.

Este fél tízkor..

Már csak fél óra és elkezdődik. A pillanat, amire egész nap vártam végre megtörténik. Már itt várunk a fa ajtó előtt, egy lakattal az utunkban. Arthur lassan megszerzi a kulcsot, lehozza nekem, és végleg véget vetek a bátyám erőszakoskodásának.Gondolatmenetemet Gabriel zavarja meg.

-Uram!-nyújtja felém a kezét. Kezet fogunk.-Nemsokára érkezik a kulcs. Egyik szolgáló hozza el, mivel Arthurnak a vendégekkel kell foglalkoznia.

-Milyen vendégek?-kérdezem. Erről nem tájékoztattak.

-A király báltrendezett, mivel fia megkérte a hercegnő kezét. Ez a legmegfelelőbb pillanat, hogy betörjünk, mert mindenki a teremben van.

-Értettem.Köszönöm.

Mégis hogy gondolhatta, hogy alányomat fogja elvenni a fia? Egyáltalán melyik fia? Miért kell a családunkat megszégyenítő, vérfertőzést és testvérházasságot megkötni?Ennyire nem lehet borult az elméje.. Így tönkretette a szesz?Mondjuk, sosem volt normális.

Kis idő elteltével meghozta az egyik fiatalabb cseléd a kulcsot.Kattan a zár. A lakat a földre esik. Szabad az út.

Egyenesen haladunk a hosszú folyóson. Régen sosem engedtek ide be, mivel az egyik szolgálónak itt vágták el a torkát, és a tettes kilétét nem tudták kideríteni, ahogy azt sem, mit keresett itt egy szolgáló, mikor csak a boroshordók voltak lent elzárva. Én személy szerint azt sem értem, hogy került elő a holttest, mikor senki sem járt oda. Férfi volt a halott, és egy női sikolyt hallottak, és ő is volt az egyedüli szemtanú. Hogy mit csinálhattak kettesben..Bár egyértelmű. A nő kinézete,ijedsége, és szétkent arca árulkodó jelek lehettek. Miért nem ölte meg a gyilkos a nőt is? Lehet a nő volt az elkövető? Csak akkor hova rejtette el a kést?

Míg én felidéztem ezt a kicsit sem gyakori gyermeki emléket, addig megérkeztünk az utolsó ajtóig. Azon túl már a kastély zaja vár.

-Biztos benne, hogy ma megteszi? Parancsnok azt mondta, hogy negyedre már nem lesz a megbeszél útvonalon egy ismeretlen őr sem, csak a társaink álcában. Már csak 3 perc van negyedig.

-Induljunk.-mondtam,majd kinyitottam az ajtót.

Megszokott szürkeség. Egyedül a függönyök, amik újak voltak. Sötétkék helyett nap sárga. Anyánktól örökölte az ízléstelenségét.

-Őröket hallok, uram! Jöjjön!-húzott a fal mögé.

Megvártuk míg elmennek, majd folytattuk utunkat.

-Köszönöm az eddigi munkáját!-fordultam a fiatal férfi felé. Fiúnak már nem mondanám. Bőven a húszas éveiben járt.

-Nincs mit megköszönnie, uram. Én csak azt akarom, hogy az ország ismét nagyhatalom legyen, nem megbukott, maréknyi föld darab.

Mosolyogva bólintottam. Sétáltunk egyik folyosóról a másikra.Szembetalálkoztunk pár jókedvében lévő fiatal nemessel és az embereimmel. Gabriel büszke volt arra, hogy ő tarthat velem, de mikor a bátyám szobája előtt megálltunk, meg kellett váljak tőle.

-Menj,keresd meg a lányomat, és vidd el a szállásra! Ha nem akar veled menni, vagy túl sokan feltartják találj ki valamit!

-Értettem uram. Ha nagyon makacskodik megmondhatom neki a tervet? Vagy, hogy az apja üzente, hogy vigyem el őt?

-Utóbbit.Nem akarom, hogy közbe avatkozzon. Ha utánatok megy valaki,miközben elkíséred csak szúrd le.-megértette, hogy kire gondoltam-Egyedül a lányom, aki megmaradt nekem ebből az átkozott családból..

-Ne aggódjon, nem esik bántódása!-mosolygott.

-Ajánlom is.

Bólintott,majd sietett megkeresni a lányomat.

Benyitottam lassan a bátyám szobájába. Sötétség. Hát persze, hogy nincs itt. Elbújtam a szekrénybe. Még mindig alig van ruhája, vagyis kényelmesen elfértem. Sosem szeretett annyit öltözködni. Mindig utálta, mikor minden alkalomra más-más ruhát kellett felvennie,és egy nap legalább hatszor átöltözni.

Nyikorogva nyílt ki az ajtó. Bátyám lépett be egy lengén öltözött lányt csókolgatva. Hamar túllépett a sokadik feleségén.

-Ma éjjel megkapod, amit annyi nő akar.-suttogta a bátyám. Én csak a szememet forgattam.

Kirúgtam a szekrény ajtaját, mire a nő sikoltozni kezdett. Kihasználva döbbentségüket, átszúrtam a nő mellkasát a kardommal, addig a bátyám eltörte a széket és a lábával hadonászott felém.

-James,nekünk nem megy a közös uralkodás. Tedd azt le!-utalt a kardra.

-De kis naiv. Még mindig azt hiszed könyörületet fogsz kapni, csak mert a testvérem vagy? Te már rég eljátszottad a bizalmamat!Elvetted a lányomat, az apámat és a királyságomat, ezek után még elvárod, hogy megkíméljem az életed?-egyre idegesebb lettem.

Elkezdtünk harcolni.

Én az igazságért, bátyám a saját kényelmes életmódja érdekében.Semmit érdemlegeset nem adott az országnak az évek alatt. Csak elvett. Színházakba járkált, hulla részegen esett be néha a szoba ajtaján. Szegény apám, mindkét fia pocsék. Egyik gyilkos,másik alkoholista. Egyik idegbeteg, másik egy igazi gazember. Egy utóda sem méltó a királyi címhez. De ránk hagyta, mert nem volt más. És most ez a két legalja ember harcol azért, hogy jobb lehessen. Hogy megmutathassa a világnak, hogy ő többet ér, mint mihaszna testvére. Ő különb nála, pedig ugyanaz a vérük,ugyanazt örökölték, és hasonló természetük is. Ezért akarjuk megölni egymást.. És az egyikünknek sikerülni is fog.

Hirtelen betörték az ajtót a bátyám őrei. Bátyám azonnal kapott az alkalmon és megsebesített.

-Miért akarsz az életemre törni? Csak nem megtudtad, hogy a lányod férjhez megy? Ha csak ezért, kérhettél volna meghívót is.Elküldettem volna Arthurral, úgyis sokat járt el mostanság,biztos hozzád igyekezett.-szólalt meg, miközben én a földön vérező kezemet szorítva térdeltem.

-Ölj csak meg! Nem akarom tovább hallgatni a kis meséidet. Amúgy sincs már kiért élnem. Mindenkit elvettél tőlem.

-Ez így igaz.-odafordult az embereihez.-Hozzátok ide Catherint! Had lássa az apja utolsó perceit.-mosolygott.

-Betegállat.-mondtam.

-Lehet,de mégis te térdelsz most előttem. Ennyire nem fájhat! Állj fel és küzdj! Milyen férfi vagy te? Szánalmas. Apának is rossz voltál.-ahogy kimondta ezt az utolsó mondatot még idegesebb lettem.Adrenalintól ismét rátámadtam a testvéremre. Meg kell ölnöm, hiába ő az erősebb.A lányomért..

Felhergeltem magam még jobban azzal, hogy arra gondoltam, hogy Catherin emlékeiben nem vagyok benne, sem az anyja. Nem lehettünk ott mellette. Nem vigasztalhattuk meg mikor elesett valahol. Miatta. Csak a bátyám tehet mindenről.

Most ne erre koncentrálj! Öld meg!

Kirúgtam a lábát. Földre esett, de ő is lerántott. Megszorította a vérzőkaromat, mire a fájdalomtól elengedtem a kardot és elhajította tőlem.

-Mielőtt átalakítom a nagyon nőies arcodat, és leszúrlak a saját kardoddal, mit akarsz mondani?

-Üdvözöld a nevembe Lucifert!-mondtam, majd felhúztam a térdem. Azt az érzékeny pontot rúgtam meg, ahol minden férfi összecsuklik.Bevertem neki párszor. Vérzett a homloka. A kardomért nyúltam.Leszúrtam.

Megöltem a saját testvéremet.