"Bárcsak lenne még száz évem. Száz év, amit neked adhatnék."

Reggel a friss eső illatra ébredtem.A hajnali zápor errefelé gyakori, mégis csodás látvány azt látni, ahogy a zöld fűre ráesik az esőcsepp. Az embernek kedve támad egy reggeli sétához a falu melletti erdőbe. Nyirkos falevelek, lehajló virágok és szirmaik, melyek a vihartól az aljzatra estek, a félve előbújó állatok, a tavaszhozó, kis énekes madarak. Olyan nyugodt itt minden. Ahogy sétálgattam a hatalmas csendben eszembe jutott az én egyetlen virágom, akinek az össze szirma leesett a viharban.

Csak néztem a távolból. Figyeltem minden mozdulatát. Nevetett. Édes mosolyával és csillogószemeivel azonnal elvarázsolt. Majd hirtelen találkozott a tekintetünk. Még mindig mosolygott, én pedig zavaromban  más irányba próbáltam nézni, de nem tudtam. Elvesztem abban a csodálatos szempárban, amik figyeltek. Hirtelen az az édes mosoly megváltozott. Még mindig szélesen vigyorgott,de már máshogy.Tudtam, hogy miattam lett elbűvölőbb és varázslatosabb. Abba a mosolyba szerettem bele.

Mire észbe kaptam már kijutottam az erdőből, és a városban találtam magam. Mindenhol hangos zajok, üvöltözések, rengeteg ember, állatok, amiket készültek eladni. Ahogy haladtam végig a piacon próbáltak nekem eladni malacot, marhát, lovat, és még egy szamarat is. Majd egyígéretesebb ajánlatot kaptam.

-Kérem jöjjön be üzletünkbe!-érintette meg a karomat egy csinos, fiatal hölgy.Látszott rajta, hogy kéjnő. A nyájas beszéde, csábospillantásai, és azzal, hogy engedély nélkül ért hozzám erről tanúskodik.- Nem bánja meg!- mosolygott.

-Talán máskor.-zártam le a beszélgetést, de ő nem hagyta annyiban.

-Csalódott leszek ha ma nem lépi át a színház küszöbét.-játszotta a megsértődöttet. Mikor látta,hogy ismételten indulnék tovább,újból neki kezdte- Tudom ki maga. És ha a testvére ismét ellátogat hozzánk el is árulhatom neki, hol is rejtőzködik az öccse.

-Most meg fenyegettél?-kérdeztem egyre dühösebben.

-Nem hiszem, hogy most olyan a kapcsoltunk, hogy tegezhetsz.-válaszolt.

-Még mindig az uralkodó fia vagyok. Neked kéne vigyáznod a nyelveddel.

-Az igaz. De egy szavamba kerül és kivágatják a tiédet!-igazat mond. Nem kedvezne vele, ha elárulná bátyámnak a hollétem.

-Mikor kezdenek?-kérdeztem egy kicsit visszavéve hangnememből, és nyugodtabban.

-Attól függ most merre jár az idő.-nézett le a kabátomra. Elővettem a zsebórám,és megnéztem hol vannak a mutatói.

-Fél három. De honnan tudta, hogy merre van az órám?

-Ismerem a magafajta embereket. Mind ugyan oda rejti. Gazdag, elkényeztet,nagyszájú urak. Villognak az előkelőségükkel, de bármit megtesznek, ha arról van szó, hogy a feleségük megtudja merre is járnak éjfél környékén. Ezek az órák miatt nem kell a híd alatt laknom. Értük kapott pénzből ki tudom fizetni a havi szobadíjat a kocsmárosnak-mondta.

-Ezek szerint éjfélre vár a kisasszony..-veszem le a kalapom és hajolok meg előtte.

-Figyelni fogom az ajtót-mosolygott.

Miután megszerveztem az esti programom, azzal a lendülettel indultam meg a domb tetején álló várba, ahol az egyik régi, kedves barátom lakott.

Nem nagyon törődött a biztonsággal. Egyetlen őr figyelte a kaput, így hátul áttudtam mászni az alacsony kerítést. Szerencsémre, a kedvese nem látott meg miközben a teáját szürcsölgette, mert a teraszról pont rálátni arra a helyre, ahol átmásztam. Felsétáltam az egyik lépcsőn, és beléptem a kastély egyik hatalmas ajtaján.Egyből egy cselédbe botlottam.

-Jó napot! Biztos maga a kisasszony egyik udvarlója! Beszélt már az atyjával?Engedélyt adott a találkozásra?- bombázott kérdéseivel az idős hölgy. Biztos rossz lehet a szeme, ha egy fiatal férfinek hisz.Igaz nem vagyok annyira öreg, de az udvarláshoz már kissé vén vagyok.

-Még nem beszéltem vele. Elkísérne az irodájához, hogy ezt vele is megvitassam? De előtte kaphatnék gyors egy pohár vizet?-néztem rá bájosan,minél előbb megtegye arra, amire kértem. Intett az egyik fiatal szolgának, aki pár percen belül kezembe adta a poharat.

-Rögtön odavezetem!-szólt az öregebb. Követtem. Alig mentünk át pár folyosón egyből megtalálta a szobát.-Még mindig nem itta meg?Micsoda pofátlanság lesz előtte inni! Nem fogja így megkapni a lányt!- figyelmeztetett.

-Azért még megpróbálom. Köszönöm a segítséget!- mosolyogtam, de a gondolataimba már többször megpróbáltam elhallgattatni az öreglányt.

Beléptem az ajtón.Ledobtam magam az íróasztala előtti szabad székbe, lábamat felraktam az asztalára, és vártam, mikor toppan be. Nem kellett sok idő. Biztos szólt neki az öregasszony, hogy itt egy újabb udvarló.

-Rendben. Vágjunk bele! Miért is..-kezdte el a szövegét mielőtt még bejött volna,de amint meglátta ki vagyok, elhallgatott.

-Jó újra látni, Barnabas!-üdvözöltem.-Kicsit kényelmetlen a széked. Már elzsibbadt a fenekem. Ennyit várni rád.. Hogy van az ötödik feleséged? Láttam az erkélyen! Igazán tüzes lehet, jó választásvolt!

-Hogy jöttél be?-váltott komoly arcra, és leült a velem szembeni székre.

-Már régen sem érdekelt téged a biztonság, ezért is van most pár gyereked-viccelődtem.-A legnagyobbik van most eladó sorban? Vagy már a második legidősebb? Úgy repül az idő..

-Fejezd be, és mondd el mit akarsz tőlem!-emelte fel a hangját.

-Csak beszélgetni.És egy üzletet ajánlani.

-Meg vagyok áldva az üzleteiddel! Múltkor is jó nagy bajba keveredtem miattad!-állt fel idegesen, és az ablakhoz lépett.-Nekem most ők a legfontosabbak. Nem tudom mit csinálnék, ha valami történne velük.

-Hirtelen olyan jó apa lettél? Mi történt? Csak nem fiad született, akire ráhagyhatsz mindent? Még a tartozást is?-kérdeztem. Hallgatott.Nem válaszolt, vagyis kitaláltam.-Nem fog esni semmi bántódásuk.

Sóhajtott.

-Mondd, mi lenne az?-adta be a derekát.

-Elsőnek, rúgd ki azt az öregasszonyt. Idegesít a sok okoskodása. Másodszor, hoztam neked vizet, esküszöm most nem raktam bele semmit! Idd meg nyugodtan! Harmadszor, az üzlet részletei..

-Ezzel kezdhetted volna.-forgatja a szemeit.

-Hogy neked is, és nekem is kedvező legyen az ajánlat-kezdtem bele.-Arra gondoltam,hogy mivel te véded a kis, icike-picike lánykádat-nyávogtam olyan nőies hangon. (Én sem vagyok rá büszke, de tökéletesen alakítottam a szerepem, el is mosolyodott rajta)-Felajánlom, hogy elveszem a lányod, és így neked nem kell izgulnod, hogy vajon kihez mehetett hozzá, cserébe nekem adod az egyik házad, és nem kell ismét azokat elkövetned, mint régen..Vagy! Nem adod nekem a lányod, de a házat igen, és ismét, mint a régi szép időkben,együtt várnak ránk az alvilági üzletek. Feléled az elveszett birodalmunk.-suttogtam drámaian.

-Nem. Nem kapod meg a lányom ilyen könnyen. Íme az én ajánlatom! Vagy nincs feleség se ház, és örökre békén hagysz az üzleteiddel, vagy udvarolsz a lányomnak, és ha ő is akarja elveszed, kapsz egy házat, ismét támogatlak a ügyeiddel, de a fiamat megtanítod vívni!-állt elő az ő ötleteivel.

-Azt hiszed még mindig olyan jól forgatom a kardot, mint 10 évvel ezelőtt? De legyen. Ha ezekkel a feltételekkel elvállalod..