Tudom.. Nem írtam. De miért írjak egy olyan részt.. Ahol semmi ötletem? xD feleslegesnek találtam egy olyan részt írni.. Amit nagy nehezen, kb semmi ötlettel végig "szenvedtem" az óráimon. De most remélem sikerült legalább egy tűrhetőt megírnom. :)

Hm.. Hol is tartottunk? Oh igen! Helyezd magad kényelembe és próbáld élvezni..

Valahol itt van a bátyám.. Vajon hol? És miért nem láttam még?

Kérdéseimre természetesen Arthur adott választ. Ki más?

-Arthuuuuur!-kiabáltam már harmadszorra tanáromnak.

-Megyek már!-kiabálta vissza nagy nehezen. Szegény alig pár napja tud felkelni.. És ezt hangoztatja is!

-Gyere már gyorsabban!!-sürgettem ismét.

-Ha nem emlékeznél már rá.. Te szúrtál le! Hogy tudnék sietni mikor egy nagy seb van az oldalamon?!-panaszkodott.

-Az önsajnáltatáson már nem vagyunk túl?

-Alig várom, hogy az utódaidat is tanítsam.. Remélem őket még meg tudom nevelni.-válaszolta. És még én vagyok a gonosz..

-Hallgass! Hol van a bátyám? Említetted, hogy a kastélyban.. Én miért nem tudtam erről?! Válaszolj!-idegeskedtem.

-Leendő apósod parancsára nem szóltam.-mondta.

-Tudtommal, nem az ő szolgálatában állsz! Ezen felül elvárom, hogy mindent amit tudsz információt jelentsd nekem! Ha nem így lesz..-halkult el a hangom.-kénytelen vagyok mást keresni a helyedre..

Tudom jól, hogy ezzel lehet a legjobban megzsarolni. Ha valami történik a bátyámmal (ami akkor nagy százalékban benne volt a bizonyos pakliban. Sokan akarták a trónörököst megmérgezni) akkor én leszek az uralkodó, ő pedig közvetlen utánam lépne trónra, ha nem lennének utódjaim. Persze.. Ha lennének, akkor is magas pozícióban lenne, mint legfőbb tanácsadóm. Meg.. Nem lenne anyám közelében.

-Értettem..-nézte a földet. Komoly?

-Még valami amiről nem tudok? Valami fontos információ?-kérdeztem.

-Előre hozatták az esküvőjüket. Holnap már felesége lesz, James úrfi..-válaszolta.

-Remek! És erről is csak előtte egy nappal kell értesüljek?! Igaz?! Mert az a..

-Ne kiabáljon, kérem! A szolgálók meghallják és jelentik a ház urának!-suttogta.

-Kit érdekel? Holnap már úgyis az asszonyom lesz!-kiabáltam még mindig. Szerintem a folyosóról is hallották..-Gondolom csak reggel akartál szólni, hogy elveszem a menyasszonyom.. Érdekes, hogy mindig mindent túl későn tudok meg.. Nem is értem kinek a keze lehet benne..-mondtam gúnyosan, egy fokkal halkabban.

-Kérem.. Nyugodjon le! Én tehetek mindenről! Én nem szóltam..

-Hazudsz!-vágtam a szavába.-Megkért, hogy ne mondd el nekem. Tudja, hogy az a lány a mindenem. Akkor miért adja hozzám? Azt akarja, hogy ne szeressen a lánya és arra foghatja, hogy nem ezért akarja nekem adni? Ravasz korához képest.. Már rég a sírban lehetne.. Feleségét könnyebb volt meggyőzni, hogy adja nekem a lányát.. Meg ha nem adta volna első szóra, te, Arthur.. Ott lettél volna. Úgyis nőtlen vagy. Nincs aki kiakadt volna rajta.. Csak bevetnéd azt a titokzatos mosolyod és az egyik verset, amit oly jól tudsz és az öregasszony egyből nekem adná a Hercegnőm kezét.. Ha a férje nem lenne, mennyivel könnyebb lenne.-meséltem el a B tervem, amiben meghal az apósom.

-James úrfi! Ilyet nem tervezhet! Ennyire ne legyen olyan, mint...-gondolkozott el, mit is akart mondani.

-Mint az apám? Rá gondoltál, Arthur?-kérdeztem ismét idegesen.-Tudok ám a viszonyodról, anyámmal!-húztam félmosolyra a szám.

-Honnan..?-lepődött meg.

-Tudod.. Egészen kicsi voltam, de nem vak. Láttam az ablakból, hogy az egyik fenyőfánál épp "beszélgettek". Apám is tudta, csak nem akarta elhinni, amit látott. Azt hitte az egyik cselédbe habarodtál bele. Ki hitte volna, hogy pont a király feleségébe?-sóhajtottam.

-Ha kastélyon kívülre kerül a hír.. Én tönkre megyek! Mindenki tudni fogja és még száműznek is.. James úrfi, kérem mondja, hogy csak ön tudd róla?-kérdezte.

Volt már olyan, hogy valakinek a sorsáról dönthettél? Ha igen.. Érezted mivel felemelő érzés? Valaki felett uralkodni.. Eldönteni, hogy ezután a döntésed után, koldus vagy épp egy fő bizalmasod lesz. Talán.. Ez a hatalomvágy?

Mi is a hatalomvágy? Jó kérdés..A hatalomfüggő folyamatosan fél, gyanakszik és kontrollál, hiszen azt veszítheti el, ami számára mindennél fontosabb: a hatalmát. Nem bízik híveiben sem, bárki bármikor kieshet a pikszisből. Az "ellenállókkal" szemben mindent elkövet, hogy tönkretegye őket, s ha ez mégis meghiúsul, tombol haragjában, de nem adja fel. Sosem adja fel..

-Eddig még csak én. De nem marad sokáig így, ha ezentúl nem azt csinálja, amit én mondok vagy parancsolok. Megértette?-kiabáltam ismét vele.

-Igen, James úrfi.-hajtotta le a fejét.

-Tűnj a szemem elől, áruló kígyó!-utasítottam.

Amint Arthur kiment, még jobban ideges lettem. Vázákat törtem össze, virágokat téptem szét, festményeket szakítottam el, üvöltöztem. Ennyire még nem voltam ideges.. Kezdek olyan lenni, mint apám..

-James fejezd be!-kiabál a Hercegnőm könnyes szemekkel harmadszorra, de még mindig nem figyelek rá.-Nem érted?! Hagyd abba!!

-Ki engedett be?-nézek re kikerekedett szemekkel. Valami elkattant nálam. Nem ilyen vagyok.. Dühkitörés.

Hirtelen azt vettem észre, hogy már a falnak nyomom szegényt és levegő után kapkod. Észbe kaptam és elengedtem. Lecsúszott a földre. Leültem az ágyra és csak néztem, ahogy nehezen lélegzik. Lenyugodtam. Kis idő után felállt. Mellém ült. Azt hittem, hogy ezek után inkább egyedül lenne és nem akar majd hozzám jönni.

-Tudom miért vagy dühös. De ne ilyen látványosan és hangosan tudasd a világgal, hogy nem tetszik valami.. Kérlek.-bújt hozzám. Átöleltem. Igaza van. Nem is tudná, mi lenne most velem nélküle. Olyan lennék, mint.. az apám vagy a bátyám.

-Nem akarlak elveszíteni..-suttogtam.

Nem hallotta. Már rég elnyomta az álom. Kis idő múlva már én is lehunytam a szemem és egy szebb, boldogabb hazugságban voltam, ahol minden úgy történik, ahogy én akarom..