Delon tényleg el visz engem egy klipforgatásukra! Még sosem voltam, szóval izgatott vagyok. Gyorsan rendbe szedtük magunkat,mert még Delon házához is el kell menni. Onnan viszont irány a stúdió. Mikor oda értünk, Delon leállította a motort, és felém fordította a fejét.

  - Nézd, a menedzserünk, Zoli... egy balfasz. Ne törődj vele, de ha netalán nem vagyok ott, és kötözködni merne azonnal szólj, oké?

  - Rendben. -bólintottam. A kocsiból kiszállva épp akkor érkezett meg Levi, kocsijából pedig hangosan üvöltött a Foo Fighters- The Pretender című dala. Delonnal elmosolyodtunk, ahogy Levi megáll és tovább énekli az énekessel a dalt, közben tombol, és gitározást imitál. Ahogy látom nem zavartatja magát. Sőt, meg is várta a szám végét.

  - Na, mi van? Ilyen jót keféltél az éjjel? -szolt oda neki Delon, mikor kiszállt a kocsiból.

  - Nincs panaszom. -vigyorgott, miközben lezárta az autót. - És nektek? -lépett oda, mire Delon megrázta a fejét, amolyan "hanyagoljuk a témát" stílusban. - Értés van. -veregette meg a vállát. - És te hogy vagy kislány? -pillantott rám. - Jöttél te is forgatni.

  - Aha.

  - Király. -bólintott.

  - Srácok! Gyertek már be! -kiabált ki egy nő az ajtón, majd vissza is rohant.  Mikor beértünk már egy másik nő rohant oda Delonhoz és nagyon magyarázni kezdett, de mintha nem igazán figyelt volna. Mikor a nő elment, mellé léptem.

  - Komolyan személyi asszisztensed van? néztem fel rá.

  - Dehogy is! Ez Zolié, és folyton a nyakamon lógatja, hogy elmagyarázza mit mikor kell csinálnom. Lassan már azt is betáblázza nekem, mikor mehetek ki a mosdóba. Utálom. -mondta feszülten, mire nem is szóltam többet semmit. - Ne haragudj, csak felidegesít. -nézett le rám.

  - Semmi gond. -mosolyogtam.

  - Áh, Delonkám! -jött oda vigyorogva egy rasztahajú srác.

  - Na, mi van Endy? -fogtak kezet. - Kriszta, ő Endy. Ő rendezi az egész klipet.

  - Szia. -fogott velem kezet.

  - Heló. -viszonoztam mosolyogva a gesztust.

  - Barátnőd? -nézett Delonra.

  - Jó lenne. Na, mi van? -pillantott le a tabletjére. Várjunk...azt mondta jó lenne?

  - A csaj, aki játszott volna a klipben...hát nem lesz itt. -mondta ki egyszerűen. - Kb. fél órája szólt, hogy allergiás lett valami szarra, amit magára kent, és nagyon brutális lett az egész feje. - mutatott sajátjára körkörös mozdulatokkal

  - Fasza, akkor most mi lesz?

  - Nem tudom, de Zolinak még inkább nem mondtam semmit.-sóhajtott.- Most menjek ki az utcára, és szólítsak le egy lányt? -gondolkodott, majd rám pillantott, és elvigyorodott.

  - Neeem, nem, nem nem. Nem! -vágtam rá.

  - Nagyon szépen kérlek ments meg minket! -könyörgött nekem.

  - A szereplés nem az én asztalom. -csóváltam a fejem.

  - Szöveg nincsen, és folyton mondani fogjuk, mit kell csinálni. Pénzt is kapnál érte!

  - Nem is tudom... -harapdáltam az ajkam, majd Delonra néztem, aki megvonta a vállát, amolyan " ahogy szeretnéd" formában. De láttam a szemében a reményt. - Mit kell tennem? -sóhajtottam fel.

   - Ez az! -emelte fel a kezét Endy. - Gyere. -kezdett el tolni, majd egy székbe ültetett. -Mindjárt jönnek a sminkesek, a fodrász, meg a ruhások. Aztán majd mondom. -hadarta le, majd ott is hagyott. Jézusom...most komolyan szerepelni fogok egy klipben, amit majd több millióan látni fognak? Nem vagyok normális.

Míg vártam, előkaptam a telefonom, és sms-eztem Szabrinak, aki megint csak hüledezett, hogy ő ezt már komolyan nem hiszi el, de azért örült neki, és sok sikert kívánt. A sminkesek nem sokáig bajlódtak. Lemosták, ami rajtam volt, feltettek egy kevés púdert az erős fények miatt, megigazították a szemöldököm, feltettek szempillaspirált, ajakbalzsamot, és kész is voltam. Hát... nem sok változás lett. Annyi, hogy profibb lett a szemöldököm, meg a pillám. A fodrász megmosta, és beszárította a hajam. Tett bele nagy hullámokat, és így dúsabbnak tűnt. Nagyon tettszett. Aztán a ruha. Nem értem miért, de fehérneműt is kaptam. Egy fekete csipkés szett volt. Szép, és nem túl kihívó. Bár nem értem mért nem volt jó a sajátom, ha csak...ne, ugye nem kell levennem semmimet? Semmi para, mert úgysem fogom. Kaptam még egy rövid farmert, és egy barackszínű egyszerű felsőt, néhány kiegészítővel, és egy tornacipővel. Aztán utamra is engedtek. Akkor láttam, hogy a díszlet is meg van. Van egy konyha, egy nappali, és egy háló is...ágyal...

  - De dögös vagy. -lépdelt felém Levi.

  - Levi. -kaptam el a karjánál, és magamhoz rántottam. - Melyik dalból lesz klip? -kérdeztem félve.

  - A Over-ból- Jaj, neee! Ez egy szerelmes dal, aminek kemény szövege van, és szakítással végződik, viszont leírja benne, hogy "mennyire szép volt a szerelmük" jórészt erről szól.

  - Na, Kriszta is kész van! -csapta össze tenyerét Endy mosolyogva.

  - Kriszta fog szerepelni? -került elő Marci is. - Szia, kicsi lány! -intett mosolyogva, mire elnevettem magam. Nos, igen. Mellett a 168 centimmel tényleg kicsi vagyok. Aztán megláttam Delont. Fekete nadrágot viselt, szürke pólóval, és egy kék-fekete kockás ing. A haja most egy kicsit máshogy volt állítva, de így is tökéletes volt. Delon is kiszúrt engem, és a tekintete nem eresztette az enyémet.

  -Na, jól van srácok, kezdjünk is neki, mert sok dolgunk van! -utasított mindenkit Endy.

Abban igaza volt, hogy szöveg nincs, és mindig mondták, mit kell csinálni. Sőt, az elején semmi extra nem volt. Volt, hogy csak Delon vették, ahogy leénekel, vagyis letátog pár sort a dalból. Vagy hogy csak "teszek-veszek" a konyhában. Ülök a kanapén, egy könyvel a kezemben, majd felnézek, mert hallom, hogy "Delon haza ért" Na, és akkor innen lett kínosabb. Mit csinálnak a szerelmesek, ha meglátják egymást? Úgy ám, csókolóznak. Szóval mikor megérkezett, oda léptem hozzá mosolyogva, átkarolt, majd csak egy apró csókot váltottunk. Épp csak egy szájra puszit. Ez még nem is volt annyira vészes. Aztán a kanapén kellett ülnünk. Én háttal voltam Delonnak neki dőlve, ő pedig átkarolt. A fejemet hátra hajtottam a vállára, majd itt ahogy Endy mondaná " Szenvedélyesebb csókot kellett váltanunk, mint ez előző szájra puszi"

  - Jól van, éééés tessék! -Endy nem kicsit éli bele magát ebbe a rendezősdibe :) Hátra fordultam Delonhoz. A gyomrom összeszűkült, benne millió pillangó csapdosott, a légzésem kezdett egyenletlen lenni, de próbáltam leplezni. Delon a kezét az arcomra tette. Egy aprót simított rajta, majd megcsókolt. Úgy éreztem, mintha villám csapot volna belém. Az egész testem bizserget. A csókja lágy volt és finom. Ajkaink tökéletes szinkronban mozogtak együtt. Olyat éreztem most, mint még soha. Folytattam volna a végtelenségig, de " vége volt a jelenetnek" tehát szét rebbentünk. Alig vártam, hogy jöjjön olyan jelenet, ahol ismét csókot válthatunk. És jött is. Átmentünk a "konyhába", én épp "főztem" mikor Delon mögém jött, átkarolt, majd először csak belepuszilt a nyakamba, majd úgy igazán csókolgatni kezdte. Szinte reflex szerűen elhajlítottam a fejem, hogy jobban hozzáférjen, amit ki is használt. Éreztem, hogy kezdem nagyon beleélni magam ebbe a "szerepbe" és észhez kell térnem. Ez csak szerep. Azért tesszük, mert ezt kívánja a klip. Nem lenne szabad közben érzelmeim legyenek. Tehát úgy fordítottam a fejem, hogy a kamera ne igen tudja venni, és a hajam is kissé ráomlott. Amilyen halkan csak tudtam, odasúgtam neki.

  - Delon, hagyd ezt abba! -de a hangom nem olyan volt, amilyennek szerettem volna. Érződött rajta, hogy igenis tetszik, amit csinál, mert így volt.

  - Nem tehetem, szépségem. Forog a kamera. -súgta vissza, majd egy hirtelen mozdulattal a konyhapultra ültetett. - És az igazság, hogy tetszik is. -és akkor megcsókolt. Ismét. Határozott mozdulattal rántott magához, és akaratom ellenére is egy apró halk nyögés hagyta el a számat, mire belemosolygott a csókunkba, majd folytatta. Ezúttal sokkal vadabb volt, és még több tűz volt benne. De mint minden jónak ennek is véget kellett érjen. Ugyan is a következő jelenet az, hogy veszekednünk kell a konyhában. Persze ezek nem így fognak majd következni, csak ha már a "konyhában" vagyunk, akkor felvesszük ezt is. Nos, fura volt csak így veszekedni a másikkal, sőt, újra is kellett venni, mert elnevettük magunkat, meg én nem tudtam mit ordítsak. De csak összejött. Delonnak a falhoz kellett vágnia egy poharat idegesen, és fogalmam sincs miért, de iszonyat vonzónak találtam, ahogy tör-zúz. Persze ha ez a való élet lenne, nyilván meg ijednék,de így... Na, és akkor elérkeztünk az utolsó közös jelenetünkhöz, amire nem tudtam, hogy mi lesz. Aztán Endy felvilágosított.

- Szex jelenet. -ott fagytam le.

Fhú, egy nap három rész...hát igen, most van időm, mert ágyhoz vagyok kötve... Bocsi a végéért, de nem akartam elhúzni ezt is,és fáradt is vagyok. Egyszerűen képtelen vagyok rövidebb részeket írni :D Ha tetszik lájkold, és néhány kommentnek is nagyon örülnék.