- Na, nem! -akadtam ki, és hallottam, ahogy Delon mögöttem kuncog.

  - Kriszta, csak eljátsszátok. -mondta Endy. - Nem fog látszani semmi. Sőt, be is lesztek félig takarva. Ez az utolsó jelenet, ne csináld már!

  - Nem! -fontam össze a karom.

  - Szerintem tartsunk egy kis szünetet. -javasolta Delon.

  - Rendben. Tíz perc szünet! -utasította az embereket Endy, és mindenki ment valamerre.

  - Nem vagy éhes? -jött mögém Delon.

  - De igen. -bólintottam, mire biccentett, majd egy svédasztalhoz mentünk, ahol aztán tényleg minden volt. Megpakoltunk egy-egy tányért, majd bementünk Delon öltözőjébe, és leültünk a kanapéra. Csak szótlanul figyelt, miközben ettem.

  - Ez nagyon kínos nekem. -nyeltem le a falatot.

  - Mért?

  - Delon...én...nem tudom mit kell csinálni. -suttogtam, mire lehajtott fejjel kuncogott. - Most mi olyan vicces? -akadtam ki.

  - Semmi,csak aranyos vagy. -vonta meg a vállát mosolyogva, én meg a szememet forgatva beleharaptam a pizzámba. - Nézd, biztos láttál már romantikus filmeket, nem? -vonta fel a szemöldökét, mire csak biccentettem egy aprót. -Ők is csak eljátsszák.

  - Igen, de...-sóhajtottam.

  - Tudom, hogy kínos, nekem is az. -vallotta be. - De nem lesz olyan gáz, mint ahogy hiszed. Nem kell levetkőzni meztelenre vagy ilyesmi. -noszogatott. Pár szónoklat után végül aztán csak rábeszélt. Megettük a kajánkat, és visszamentünk.

  - Na? -lépett oda Endy hol Delonra, hol pedig rám pillantva.

  - Legyen. -sóhajtottam.

  - Király, köszönöm! -örült  meg a döntésemnek, és már rendezte is az embereket. Mindenki ment a helyére, ahogy mi is Delonnal. Endy elmondta a dolgunkat, amit Delon unt hallgatni, de én figyeltem. Úgy kellett kezdenünk, mintha most rontanánk be épp a hálóba szenvedélyes csókok közepette, majd...Uram atyám, mit vállaltam?

Miután Endy szóról-szóra mindent elmondott vehettük is. A karom Delon nyaka köré fontam, majd egy lendülettel a lábam a dereka köré fontam, miközben ő tartott, és akkor mehetett is. Csókban forrtunk össze, amibe teljesen beleszédültem. Teljesen elfelejtettem azt, hogy ez most csak egy jelenet, és jobban beleéltem magam a kelleténél, ahogyan Ő is. Csak úgy, mint az előbb, szenvedéllyel csókolt, és miközben egyik karjával tartott, a másik tenyerével, és újaival simogatni kezdte a hátam, amitől még jobban kész voltam. Aztán csak azon kaptam magam, hogy egy hirtelen mozdulattal az ágyra dönt, és felém kerekedik. Nem tehettem róla, de elnevettem magam, ahogyan ő is, Endy meg ránk szólt, hogy folytassuk csak. Nehezen hagytam abba a nevetést, Delon pedig csak mosolyogva figyelt, miközben óvatosan beletúrt a hajamba, majd végigsimította az arcomat. Ettől még részegebb lettem, és amikor ismét megcsókolt... Senki fel ne ébresszen! És ami a legfurcsább, hogy ezután minden jött ösztönösen. Persze kintről magyarázták, hogy most mit kell, de szinte oda se figyeltünk, ment magától. Na, persze...pont Delonnak ne menne? Tch... Mindegy is. Miközben kúsztunk felfele az ágyba, folyamatos csókokat váltottunk. Közben indok nélkül beletúrhattam Delon dús hajába, közelebb húzhattam, simogathattam a tarkóját, a hátát... Majd magam is meglepődtem, mikor lekaptam a pólóját. Szemtelen, féloldalas mosolya ismét megjelent, és éreztem a pírt az arcomon. Mutató újával lassan megemelte államat, hogy a szemébe nézzek. Védtelennek éreztem magam, de az ő szemében tomboló tűzet, és vágyat véltem felfedezni. Akkor nem csak én éltem bele ennyire magam? A számról kezdett átvándorolni a nyakamra, közben alig egy ezredmásodperc alatt lekapta a pólómat, majd visszatért a nyakamra, onnan pedig a mellkasomra.

És akkor a második felvonása ennek a jelenetnek, amikor már tényleg el kellett játszanunk. Mind kettőnkről hiányzott a póló, amit egymásról vettünk le. Bebujtunk a takaró alá, és még statiszták is jöttek, akik megigazították rajtunk a takarót (?) Elhelyezkedtünk. Én a hátamon, Delon pedig rajtam feküdt meztelen mellkasával, bőrünk pedig összeért, ami szinte már perzselt.

  - Nehéz vagyok? -kérdezte, de láttam azt a bujkáló szemtelen mosolyát.

  - Aham. -mondtam nevetve. Nem volt annyira vészes, de mikor egy ilyen egymázsás," csupaizom" srác nehezedik rád, aki 187centi... De azt hiszem tudok hozni ekkora áldozatot. Míg még egy ideig sürögtek-forogtak körülöttünk, egyre idegesebb lettem. A gyomrom kupak méretűvé vált, a szívem hevesebben dobogott, és a lélegzetem is gyorsabb lett.

  - Baj van? -kérdezte szinte suttogva.

  - Csak izgulok... -mondtam ki, de az istennek se néztem volna bele a szemébe. Túl közel volt, és még így is éreztem magamon, ahogyan forró levegő, amit kifúj, nekem csapódik.

  - Mondtam neked, hogy nincs miért. -szólalt meg, majd látva, hogy nem nézek a szemébe, az államnál fogva maga felé fordította a fejem. Belenéztem a fekete szemeibe, amik csak úgy ragyogtak. És az a tökéletes arc, a férfias vonásaival. Az illata és a hangja pedig csak nehezített a helyzetemen. Nem kellett sok, hogy elvesszek a szemében, ami mindent elárult. Nyugalmat, és bizalmat sugárzott. Azt is elfelejtettem hol is vagyok (ismét csak) majd egy apró csókot lehelt ajkaimra.

  - Delon...-döbbentem le. - Nem is veszik.

  - Tudom, de jól esett. -mondta egyszerűen, mire hitetlenül elnevettem magam.

  - Na, jól van srácok. Tudjátok a dörgést, és akkor vesszük is. -és csapódott a csapó, Delon meg...hát...mozogni kezdett rajtam, imitálva, hogy mi most épp szerelmeskedünk. Nehezen bírtam visszatartani a nevetést, és neki nem is ment, mivel az arcát a nyakamba temette, és úgy éreztem remegő vállait, amik arra utaltak, hogy ő nem bírja nevetés nélkül, így már nekem is nehezebb volt. Persze ránk is szóltak, hogy több komolyságot, így újra kellett venni...nem is egyszer... A végére aztán csak összehoztunk nagy nehezen valamit. Elég kínos volt, de sokat nevettünk közben, így oldódott rajtam a feszültség valamennyire.

  - Remélem ezt majd ruha nélkül is megismételjük egyszer, csak mi ketten. -mondta halk, mély hangon.

  - Ruha nélkül is el szeretnéd játszani? -kérdeztem komolyságot tettetve, mire csak felnevetett, és leszállt rólam. Mind ketten visszakaptuk a pólónkat, cipőnket, és nekem innen már nem is volt több dolgom, ellentétben a fiúkkal, akiket még fel kellett venni, ahogyan  a számot játsszák, de az már sima ügy volt. Miután ezzel is megvoltunk, még a srácok váltottak pár szót, megbeszéltek ezt azt.

  - És Kriszta. -pillantott felém Endy. - Köszönjük szépen. -nyújtott felém x összeget.

  - Komolyan pénzt kapok ezért? -kerekedett el a szemem.

  - Persze. -vágta rá Endy tök természetesen. -Megegyeztünk.

  - Hűha. -vettem el a pénzt. -Köszönöm. -Endy csak mosolyogva biccentett egyet. Nem hittem, hogy tényleg pénz is jár érte, vagyis oké, sejtettem, mert mondta is az elején, de ennyi? Még csak szövegem se volt meg semmi. Viszont volt egy jó napom, ha így visszatekintünk, és ez többet ért a pénznél.

A srácokkal kifelé lépdeltünk, ők hangoskodva nevettek, miközben én Szabrival sms-eztem, és megbeszéltük hogy ma mindenképp nála alszom. Vagyis ezt ő így kikötötte. Aztán eszembe jutott valami, és Delon mellé léptem.

  - Figyelj csak...-kezdtem.

  - Tessék, szépségem. -nézett le rám.

  - Őhm.. haza tudnál vinni? Vagyis pontosabban Szabriékhoz? Nincs messze onnan, ahonnan én lakom, és...

  - Alap, hogy hazaviszlek. -vágott a szavamba. A kocsikhoz kiérve, Levi odaszólt Delonnak.

  - Buli lesz ma este, megyünk?

  - Haza kell vinnem Krisztát, de utána lehet róla szó.

  - Jól van, selyemfiú. -vigyorgott Levi. - Ja, és Kriszta! Csini a melltartód. -kacsintott, mire bemutattam neki, egyet, de csak röhögve dobott nekem egy puszit, erre már én is elmosolyodtam, és beszálltam a kocsiba. Először kínos csendben ültünk, végül aztán megtört a és miközben szólt a zene mindenről elbeszélgettünk. Delonnal rengeteg közös témánk van, és szeretek vele beszélgetni. Néha teljesen megfeledkezem arról, hogy ki is ő. Persze meg is mondta, hogy utálja néha ezt az egészet, mert nem lehet önmaga, és vele se sokszor őszinték az emberek, csak mert nagy a hírneve, így nem bízik szinte senkiben, de meg is értem. Ilyen hírnévvel, és anyagi háttérrel rengeteg kamubarát ragadhat a nyakadba, de Delon inkább nem kér belőlük. Sok ismerőse, és barátja van, de ők inkább még azelőttről vannak, hogy -ahogy ő mondá- "lett valaki", így bennük teljesen meg tud bízni.

Szabriék háza előtt megállva még csukott kocsiajtón is hallatszott, hogy bömböl a zene, és persze, hogy pont The High Road-ot hallgattak. Delon először furcsán nézett, majd elmosolyodott.

  - Csípem a haverjaidat. -bólintott, mire elnevettem magam.

  - Mondanám, hogy gyere be, de akkor soha többet nem menekülsz innen, és Szabri valószínűleg a szexrabszolgájává tenne. -na, és itt nézett hülyének. - Komolyan mondom.

  - Oké. -bólogatott nevetve.

  - Vagy be szeretnél jönni?

  - Áh, nem zavarom meg a bulit. -nézett Delon a ház ablakára, ahol éppen Márk egyik haverja léggitározott, mint egy őrült.

  - Hát igen. -sóhajtottam.

  - Figyelj, szombaton buli lesz nálam, és ha gondolod eljöhetnél. Örülnék neki. Hozhatod a haverjaidat is. -biccentett a ház felé.

  - Komolyan? -kerekedett el a szemem.

  - Persze.

  - De sokan vagyunk, és ha ők megvadulnak...

  - Nem buliztál te még nálam. -mosolygott pimaszul.

  - Rendben. Köszönjük. -mosolyodtam.

  - Majd küldök értetek valakit, oké?

  - Küldesz értünk valakit? -ismételtem, mintha rosszul hallottam volna.

  - Ne legyél már annyira oda. -nevetett.

  - Jól van, csak... -túrtam nevetve a hajamba. - Köszi, még egyszer. Ott leszünk.

  - Remélem is. -nézett mélyen a szemembe, majd lassan az arcomhoz emelte a kezét, és hajolni kezdett felém. Egyre közelebb volt, én pedig szaporábban vettem a levegőt. Az ajkunk már majdnem össze ért, de valamiért mégsem hagytam.

  - Akkor majd szombaton...- húzódtam el, mire ismét csak nevetni kezdett.

  - Nem vagy egy könnyű eset, igaz? -kérdezte inkább magától. - Jól van, szépségem. -indította be a kocsit. - Úgyis meg foglak törni, ha akarod, ha nem. - erre nem igazán tudtam mit mondani. - Szombaton találkozunk.

  - Szia, Delon. -mosolyogtam rá, majd kiszálltam a kocsiból.

Halikaa!

Nos, nem tudom ez a rész milyen lett, mert a vége olyan semmilyenre sikeredett, de örülnék ha megírnátok nekem komiba, szerintetek milyen. A következő részben tervezem, hogy Delon szemszögéből is lesz valami. Köszi, hogy olvasod a történetem, komi+vote jól jönne ^^