Egy szó: Őrület. Őrület, ami Delon villájának az udvarán folyik. Emberek, teherautók, kamion...mindenki mászkál, tesz-vesz, cipel valamit. És ez "csak" egy házi buli lesz? Nagyon várom, azt már biztos. Ahogy látom, Levi szervezi itt a bulikat. Marcit és Milánt még csak nem is láttam a nap folyamán, de Levi nagyon benne van a dolgokban. A telefon folyton a fülén csüng, miközben hadonászik a kezével, és irányítja az embereket. És Delon? Őt annyira nem izgatta különösebben, és inkább velem foglalkozott. Néha persze kiment, mikor Levi kiráncigálta, de ennyi. Szinte az egész napot kettesben töltöttük, és ha bár csak egy teljesen átlagos nap volt, de piszok jól éreztem magam vele. És nagyrészt csak beszélgettünk. Egyszer bejött hozzánk Adél is, aki sokáig is maradt. Nagyon jó fej kis csaj, és iszonyat cuki. Megkedveltem, az már biztos, ahogy a bátyját is. Csak attól félek túlságosan is. Este fel írtam Szabrinak, hogy azért hozzon nekem valamilyen ruhát, mert ez csak tegnapi, meg este ugye buli lesz. 

Már lassan minden kész volt. A kert szinte teljesen átalakult, és minden megvolt, ami egy ki-bebaszott nagy bulihoz kell. Az emberek is kezdtek már szállingózni. Delon egy percre sem hagyott magamra, sőt, folyamatosan fogta a kezem, mintha csak vigyázna rám. Összekulcsolt újainkat jó páran megnézték -főleg lányok- amivel nem foglalkoztam, még büszke is voltam azokra az irigykedő pillantásokra. Aztán adtam magamnak egy képzeletbeli pofont, hogy mi nem vagyunk egy pár Delonnal. Bármennyire is szép lenne, de amit ő szeretne az egy egy éjszakás kalandra futja, semmi többre. Ezért kell okosnak lennem. Ki kell vernem a fejemből, hogy érzelmeket táplálok iránta, és erősítenem kell az önuralmam. Ja, ezt mond a szívednek... Picsába már! Delon mellett állva, aki szorosan a kezem fogta, csak néztem ki a fejemből, miközben ő néhány taggal beszélgetett. Elkalandoztak a gondolataim, amiből telefonom rezgése ébresztett fel. Szabri küldött képeket. Az első ő volt a tükörben, egy dögös ruhában, a másodikon Andival pózolt, a harmadikon egy limuzin volt, a negyediken pedig benne ültek a limuzinba! 

  - Ő...Delon. -szóltam neki halkan, mire azonnal rám nézett megszakítva a beszélgetést. - Te limuzint küldtél Szabriékért? 

  - Aham. -bólintott lazán. - Mivel nem nagyon fértek volna be egy ötszemélyes kocsiba, és a limó a lemezcégé. Akkor használjuk, amikor akarjuk. -mondta, majd reakciómat megvárva -ami egy bólintás volt- tovább beszélgetett a többiekkel. Körülnéztem, és már igen csak sokan voltak. Rengeteg autó állt a ház előtt, és még majd jönni fognak. Mindenki oda jött, köszönni Delonnak, és kérdezősködtek, majd elég sokszor megkaptuk azt a kérdést, hogy mióta vagyunk együtt, hisz erre utalt az összekulcsolt kezünk. Az elején én még szavatkoztam, majd követtem Delon példáját, és mondtam egy random választ. Sokkal gyorsabb, és hatásosabb. Plusz, így már úgy könyveltek el, mint Delon barátnőjét, tehát velem is mindenki kedves volt, és folyton köszöngettek is. 

A kapu felől ismerős hangokat hallottam, és egyből oda kaptam a fejem. Itt vannak többiek! Nagyon megörültem nekik. Azonnal rohanni kezdtem feléjük, majd egyenesen Szabrinak rontottam, akivel majdnem hátra is estünk a nagy ölelkezésben.

  - Beszarsz neki! -nézett körül Isti, aki egyike azok közül, akit a roncstelepen ismertem meg.

  - Te itt tanyázol két napja? -ölelt magához a vállamnál Peti, majd egy puszit nyomot az arcomra. - Remélem megfogod a pasit. -súgta a fülembe. 

  - Hé! -csaptam rá a mellkasára.

   - Csak azt mondom, hogy itt jó dolgod lenne. Legalább te kiszabadulnál a gettóból. 

  - Engem nem érdekel a pénze. -vágtam rá őszintén.

  - Tudom. De a srác igen, nem? -erre inkább nem mondtam semmit. Jobban ismer mint én magam.

  - WÁÁÁÁÁÁ! -sikított Andi  Delont megpillantva. Több se kellett, rá vetette magát. - Úram isten! Tényleg létezel! -tapogatta az arcát, mire Delon úgy nézett rá, mint egy új állatfajra. - Adsz nekem autogramot? -kérdezte úgy, mint aki épp megakarná igézni, én pedig kínosan a homlokomra csaptam. 

  - Jól van, cica. Elég lesz! -szedte le róla Márk.  - Elnézést, miatta, ő csak...Á, ki a faszt akarok hülyíteni?! -és erre ő is meglett bolondulva, attól, hogy Delon itt van, és az ő házában lehet. Szegényt mindannyian letámadták. Szinte körbe szorították, és kötelessége volt fényképezkedni, aláírásokat adni, és még videóban is benne lenni. Aztán, hogy meséljen nekik, meg hogy meg e lehet fogni a gitárjait (?) na, ott mondtam, hogy elég, és leállítottam a srácokat. Eltereltem a figyelmüket a svédasztallal. Sikerült. Lerohanták. 

  - Én nagyon-nagyon sajnálom. -néztem Delonra bűnbánóan. 

  - Ugyan. -igazította meg a bőrdzsekiét. 

  - Lehet, hogy nem volt jó ötlet egyszerre az összeset idehozni. 

  - Jó arcok. Kicsit túlpörögtek, de...-mondta, mire felnevettem. - Amúgy...-köszörülte meg a torkát. - Ki az a srác? 

  - Melyik? 

  - Aki úgy ölelgetett. 

  - Peti? -kérdeztem visszafojtott mosollyal, mire ő komoly fejjel bólintott. - Féltékeny vagy? 

  - Nem, csak tudni akarom. 

  - Ha nem vagy féltékeny, mért akarod tudni? -kérdeztem játékos mosollyal, majd megindultam a többiek felé, de visszarántott a karomnál, és háttal a mellkasának csapódtam, majd a fülembe súgta.  

  - Ne feledd,szépségem, hogy ezen a bulin az én csajom vagy. -markolt bele a fenekembe, mire apró nyögés hagyta el a számat. Elengedett, és egyszerűen elsétált. Nem értettem, hogy ezt most mire értette? Talán arra, hogy már egy páran úgy hiszik az ő barátnője vagyok, és nem akar kavarást, vagx ilyesmi? Ne talán valóban féltékeny? Áh, Kriszta! Hülye vagy te! Mért lenne már Delon pont rám féltékeny, mikor itt akarmelyik nőt megkaphatná? Kissé zavarodottan néztem egy ideig, majd a többiekhez mentem. Szabrival bementünk a házba az egyik lenti mosdóba, hogy átvehessem a ruhámat, ami egy egyszerű, vékony, fehér testre simuló ruha volt. Kicsit rövidebb volt, mint egy combközépig érő, de mégsem kurvás. Az úja a könyökömig ért, és a vállaim is kilátszottak, plusz nagyon szép dekoltázst kölcsönzött a "kör"kivágása. Ehhez Szabri hozott még egy hozzáillő telitalpú szandált, amiért hálás voltam, mert magassarkúban elsüllyedek a gyepben. Mikor kiértünk én nem tudom hogy hogyan, de a tekintetünk szinte azonnal találkozott Delonnal, pedig nem állt olyan közel. Alaposan végigmért a ruhában, és szinte levetkőztetett a szemeivel, ami iszonyat zavarba hozott. 

  - Iszunk valami? -kiabálta Szabri, mire csak bólintottam. Nem ittam, csak egy energiaitalt. Elég volt a múltkor. Aztán Szabrival a többiekhez mentünk, akik már még több arccal ismerkedtek meg. Megfogtunk Andit, és a roncstelepes  csajokat -név szerint Kitti és Anikó- majd táncolni mentünk. Szabri direkt olyan helyre fészkelt be, hogy ne legyek takarásban Delon elől, amit én nem akartam, de kényszerített. 

  - Na, most pont lát. -kiabálta a fülembe. - Ne nézz még oda, csak kezdj el táncolni, de úgy, mintha az életed múlna rajta. Őrítsd meg a pasit! -magyarázta, mire felnevettem, és táncolni kezdtem. Csak mentem a zene ritmusa után, és hagytam, hogy ringjon a csípőm. Szabri rám mosolygott jelezve, hogy jó vagyok, de én nem Delon miatt csináltam -na, jó egy kicsit- egyszerűen csak vitt a zene. Szabri közelebb jött, és indult az akciónk, amit akkor szoktunk bevetni buliban, ha Szabri nagyon fel akar szedni egy srácot, és adunk egy kis műsort. Ha tudnátok hány pasi gerjed be arra, hogyha ugyan úgy táncoltok, csak összesimulva... Mármint két csaj. - Látom rajta, hogy kész van. -kiabálta a fülembe.

  - Szabri, én...

  - Csend! Most tánc van! -utasított. - Forduljunk egy kicsit. -mondta, majd pár lépést követően már én is láttam Delont. Egy társaságban volt, egy kanapén ülve, kezében egy pohárral, és csak engem nézett. Nem is figyelt arra, mit beszélnek a többiek. Egy idő után aztán felállt, és közeledett. Pánikolni kezdtem, mire Szabri intett egy nyugit, és mikor már ott volt, ő gyorsan fogott ott a tömegeben  magának egy pasit, akivel tovább táncolt, így "kilépve a képből" Delon mögém jött, egyből megéreztem férfias illatát, amit próbáltam minél mélyebben beszívni. Karjait körém zárta, miközben a fülembe mondta.

  - Ügyes volt. 

  - Micsoda? -tettem hülyét, miközben tovább ringattam a csípőm.

  - A táncotok Szabrival. Üzenem neki, hogy bevált. -morogta, majd a nyakamat kezdte csókolgatni. Először elöntött a pír, hogy rájött, aztán a csókjaitól még vörösebb lettem. Lehunytam a szemem, nyakamat oldalra billentve, hogy jobban hozzáférjen, amit ki is használt. Hirtelen szembe fordított magával, és tovább folytatta eddigi tevékenykedését, nagy tenyereit pedig a fenekemre csúsztatta le. Hirtelen abbahagyta a nyakam kényeztetését, és a szemembe nézett. Hajamat a fülem mögé simította, majd lágyan csókolt meg, amitől ismét csak végig futott rajtam az a több ezer hangya. Elhúzódtam, de arcom még mindig közel volt az övéhez. Nyitottam a számat, de nem jött ki belőle szó. - Mi a baj? 

  - Semmi, csak...nem tudom, hogy kimerjem e mondani, amire gondolok. 

  - Mond! -kezdte ismét a nyakam csókolgatását.

Azt mondják, mindent meg kell tenned, amit szeretnél az életben, főleg, ha még lehetőséged is van rá....
Így történt az, hogy elmondtam Delonnak, mit is szeretnék...tőle...vele... Nem részleteztem neki...
Féltem, hogy mit fog mondani,a szokottnál  hevesebben pumpált a szívem... Delon semmit sem szólt. Kezét az enyémre kulcsolva mentünk fel a halójába.
Természetesen ez út alatt nagyon izgultam, és féltem is, hogy csak egy éjszaka lesz, de...valahogy szerettem volna meg tenni vele. Megfogadtam, hogy csak annak adom oda magam, akit szeretek. És őt szeretem! Lehet, hogy még túl korán van, lehet, hogy felelőtlenség, de nem számít. Csodás emlék marad számomra, míg élek...
Ahogy a fülembe súg, ahogy megcsókol, ahogy a bőr a bőrhöz símul...és a folyamatosan zaklató emlék képeim, amik nem hagytak aludni, csak vigyorogni.
Boldog vagyok!