– Na? – érdeklődött apa. – Hol van a húgod és Lux?

– Elrabolták őket!

– Mi van? – tört ki belőlem rögvest. – Ki?

– Ahira! – meredt ránk kétségbeesetten. – Ahira vitte el őket!

A vér meghűlt bennem Nolan mondataira. Apára kaptam a tekintetem, majd vissza az öcsémre.

– Mégis hogyan? – szegeztem neki a kérdést szinte hadarva. – Te hol voltál addig, Nolan?

– Nem tudtam mit tenni – védekezett az öcsém. – A pláza mögött voltunk, amikor megjelent, épp haza akartunk jönni, elkapta Novát, és rátett valami bilincset. Én megpróbáltam... megvédeni őket, de alul maradtam a küzdelemben – hajtotta le a fejét bűnbánóan. – Annyira sajnálom, én...

– Oké! – kezdett bele apa. – Azonnal megbeszéljük, de előbb feloszlatom ezt itt – fordult az alattvalók felé, míg én felpattantam a székből. – Mindenki távozzon! Ezt ma már nem folytatjuk!

Odalent elképesztő hőbörgés kezdődött. A démonok kiabáltak, méltatlankodtak, néhányan még morogtak is. Szitkokat dobáltak és fenyegetőztek.

– Megérdemeljük, hogy meghallgassanak! – zúgták páran.

– Sosem érdekel senkit a szavunk! – rikkantotta egy másik.

– Követeljük, hogy valaki hallgasson meg minket!

Kitágult szemmel figyeltem apát, akinek egyre csak vörösödött a feje a sok nagyszájútól, akik egyszerre ordítoztak, és csak sértegetőztek. Erre volt most a legkevésbé szükségünk.

– Méltatlan vagy Lucifer nagyúr örökségére! – üvöltötte egy bátor, mire a teremben tartózkodó összes démon felzúgott. Többen helyeseltek, míg páran fújoltak.

Apa felsóhajtott, majd egy másodpercre lehunyta a szemhéját. Láttam rajta, hogy külön erőfeszítésébe került megőriznie a hidegvérét. Aztán elszabadult a pokol, de szó szerint.

– Erőskezű vezetőt követelünk!

– Olyat, akit érdekel a sorsunk!

– Lázadjunk!

– Hol van Lucifer nagyúr?

– Gyenge vagy, Nathaniel!

– Csendet a teremben! – ordított fel apa a legmélyebb hangján. Automatikusan tettem egy lépést hátrafelé, még össze is húztam magam, mint egy kisgyerek, aki rossz fát tett a tűzre. Nolant elnézve, ő is ugyanúgy reagált.

Apa átváltozott, hátából két vörös denevérszárny csapott elő, míg arca beesett, és karja meghosszabbodott. Vérvörös szemét a lent állókra szegezte. A terem hátuljában tűz gyulladt, és szaladt végig egy egyenesben a démonok háta mögött. A leghátul állók ugrottak egyet, míg az elsők döbbenten kapták oda a fejüket.

– Még egy szót meghallok, egyesével gyújtalak fel titeket! Mégis mit képzeltek magatokról? – harsogta magabiztosan. – Hogy mertek így beszélni velem? Ráadásul mindezt a gyerekeim előtt? Takarodjatok ki innen, mielőtt mindannyian egy kibaszott szűk cellában végzitek! Gyerünk!

A nagyterem elnémult. Mindössze halk lélegzetvételeket lehetett hallani, majd a csorda, kik eddig vehemensen kiáltoztak, futva, egymást eltiporva rohantak kifelé. Az első sorban állók elestek, míg a többiek átgyalogoltak rajtuk a hirtelen jött pánik miatt.

– Én eddig is be voltam szarva, de most már a kezem is remeg – súgta az öcsém, mire felé kaptam a fejem, majd megráztam. Nekem is fel kellett ocsúdnom, mert határozottan befostam. Szinte biztos voltam benne, hogy az apánk nem viccelt.

– Nyugodj meg, Nolan! – pillantott ránk apa, majd megköszörülte a torkát, és visszaváltozott emberi, fiatal formájába. – Térjünk akkor vissza a problémára, már, ha valaki nem akar még szólni! – emelte meg a végére a hangját, de válasz nem érkezett odalentről. Jobban is jártak a menekülők, hogy csendben maradtak. Senki sem akart meghalni.

– Most mi van akkor? – tört ki belőlem az egyre csak kiteljesedni akaró frusztrációm. Aggódtam Luxért és Novalie-ért. Mindketten kiemelkedően fontosak nekem.

– Milyen bilincsről beszéltél, Nolan? – sétált közelebb apa.

– Elvette az erejüket – motyogta az öcsém bánatosan. – Engem megsebesített, és fellökött, mire összekapartam magam, elvitte őket, apa. – Nolan elkámpicsorodott. A kétségbeesés annyira eluralkodott rajta, hogy pár kósza könnycsepp gördült végig az arcán. Nem sokszor láttam az öcsémet sírni, így meglehetősen rosszul érintett. Nem haragudtam rá, úgy tűnt, ő minden tőle telhetőt megtett.

– Én ezt nem értem! – fakadt ki apa. A szeme azóta is vörösen izzott. – Hogy?

– Nem tudom, apa – sírt tovább Nolan. – Annyira sajnálom! Kérlek, ne haragudj rám! Ez az én hibám, nem tudtam őket megvédeni!

– Ne sírj, fiam! – tette apa a vállára a kezét. – Szedd össze magad! Semmit nem old meg, ha sírsz, csak nyugodj meg. Nem haragszom rád, Ahira nem könnyű ellenfél. Évszázadok vannak a háta mögött. A lényeg, hogy legalább te jól vagy.

– Bárcsak engem vitt volna el Nova és Lux helyett – szipogott tovább.

– Erre most nincs idő! – fújtatott az apánk. – Induljatok a tanácskozóba! Én összeszedem a többieket! Nael, kísérd az öcséd!

– Rendben – hebegtem, mint egy kislány. Szánalmasnak és tehetetlennek éreztem magam. – Gyere, Nolan! – ragadtam meg a karját, és megtoltam a hátsó kijárat felé.

– Nael, nagyon sajnálom! – folytatta a nyávogást, miközben sétáltunk a megfelelő irányba a folyosón. – Nagyon, nagyon!

– Tényleg nyugodj meg, kisöcsém! – biztattam, már amennyire tudtam ebben a sokkos állapotban. – Én sem haragszom. A lényeg, hogy szedd össze a gondolataid, hogy mindent el tudj mondani.

Nolan csak bólogatott, de még mindig könnyezett. Akkor is, amikor kitártam előtte képességemmel a kétszárnyú, vörös színbe öltözött ajtót, és betessékeltem rajta. Lucifer papa felénk fordult, arcára kiült az undor, amikor megpillantotta a hüppögő öcsémet.

– Gyermek! Mégis mit művelsz? – esett neki várakozás nélkül, míg én odakísértem őt egy székhez, és lenyomtam rá. – Nolan, fiú, miért rísz, mint egy óvodás?

– Novát és Luxot elrabolta Ahira – mondtam ki a tényeket, majd leültem az öcsém bal oldalára.

– Micsoda? – ráncolta a homlokát a nagyapánk. – És a fiú ezért zokog, mint egy féléves kisleány?

– Igen – helyeseltem. – Ő volt ott velük, és úgy érzi, nem tudta őket megvédeni.

– Ugyan már, fiam! – támaszkodott két tenyérrel az asztalra Lucifer papa, majd a maga elé meredő öcsém felé hajolt. – Ne ríjjál! A húgod és a másik leány is épségben elő fog kerülni. Mind maradtunk már alul csatákban. Az ilyen helyzetekben nincs idő a rimánkodásra, gyermek! Szerinted én könnyeket hullatam, amikor letaszítottak innen?

– Nem hiszem – suttogta az öcsém.

– Akkor te is szedd össze magad, gyermekem! Légy erős! A hisztéria nem megoldás! Leginkább elkeserít, hogy gyengének mutatod magad, mikor nyilvánvalóan nem vagy az, igaz?

– Nem vagyok – törölte meg az arcát Nolan, majd hátradőlt a székben, és Luciferre szegezte kék íriszét. – Igazad van, papa, sajnálom!

– Helyes – helyezkedett el velünk szemben, majd rátámaszkodott a kőlapra.

Három perc elteltével a bejárat kicsapódott, majd megérkezett anya, apa és Naylee. Anya egyből Nolanhez rohant, majd szorosan átölelte, és megpuszilgatta. Néhány bátorító szót súgott a fülébe, majd ők is körénk gyűltek.

– Nolan, drágám – csüccsent le anya a másik oldalára, és a kezét fogva kezdett beszélni –, kérlek, meséld el, mi történt!

– Már mondtam – mormolta Nolan. – A pláza mögött sétáltunk, megjelent Ahira. Váratlanul került Nova mögé, aki hirtelen nem tudott reagálni, mert rátett a csuklójára egy bilincset, ami elvette az erejét. Ezután szembe szálltam vele, de megsebzett, és elhajított. Mire meggyógyultam, már csak azt láttam, hogy Lux is megkapja a bilincset, és elteleportál velük.

– A kurva életbe! – dühöngött apa.

– A bilincsek valószínűleg deumból készültek – hozta fel Lucifer papa –, ahogy a lejjebbi szinten található különleges ketrecek is. Ez az egyetlen magyarázat, más nem foszt meg se angyal, se démont, se hibridet az erejétől. Viszont, ha ez így van, a két kisleány hatalmas veszélynek van kitéve.

– Puszta kézzel fogom darabokra cincálni Ahirát – morgott apa. – Engem nem érdekel! Darabokban fogom eltemetni!

– Nathaniel, uralkodj magadon! – szólt rá Lucifer papa, mire ő felé fordította vörös tekintetét.

– Hogy uralkodhatnék magamon, amikor a lányom ki tudja, hol szenved?

– Nem leszel előrébb vele, ha dühöngsz, fiam – folytatta nyugodtan Lucifer. – A megoldás az, ha a keresésükre indulunk. Állítsd össze a keresőcsapatokat, Nathaniel! Abaddon, Asmodeus ráér, valaki szóljon Michaelnek, más valaki Jayce-nek és Morgannek. Én elmegyek Natalie-ért és Jonathanért, illetve felkeresem Nathanaelt is.

– Én elmegyek Michael papához! – ugrott fel Naylee.

– Egyenesen odamenj, és bárki jön szembe, Naylee, menekülj! – parancsolta apa szigorúan.

– Így lesz, apuci! – vette tudomásul a húgom, majd elteleportált.

– Én mehetek Jayce-hez? – kérdeztem apát figyelve, mire ő bólintott.

– Ugyanez vonatkozik rád is, mint a húgodra, értetted, Nael?

– Igen, apa!

– Komolyan mondom, Nael! Nem kell hősködni! Felfogtad, kisfiam?

– Igen, apa! – emeltem meg a hangom, hogy nyomatékosítsam, de tudtam, ha szembe jön Ahira, elkapom, és én magam ölöm meg, amiért elvitte a legkisebb húgom és a szerelmem.

Felemelkedtem a bársonyszékről, majd futólag anyára néztem, ki aggódva pislogott felém. Rámosolyogtam, hátha megnyugtathatom, de nem úgy tűnt, mintha ez ért volna bármit, így felsóhajtottam, majd egyenesen Los Angelesbe teleportáltam a ház elé, ahol Jayce és Morgan letelepedett.

Illemtudó gyermekként, becsöngettem a hatalmas épületbe, mely hófehérbe öltözve magasodott ki a többi luxusotthon közül.

– Nael? – tárult ki a barna ajtó. Jayce a homlokát ráncolva meredt rám.

– Helyzet van – közöltem vele röviden.

– Miféle? – lépett odébb, hogy beljebb tudjak menni a tágas, világos előszobába, melynek oldalán egy cípőtartó húzódott, ahol vagy tíz magassarkú kapott helyet. Fölötte egy fogason több női szövetkabát lógott, mint egy ruhaboltban.

– Novalie-t és Luxot elrabolta Ahira – feleltem tekintetét állva.

– Mi a fasz? – szakadt a nagybátyámból, majd az előszoba bal oldalán lévő lépcső korlátjához sétált. – Morgan! Gyere már!

– Mi van? – trappolt le két perc elteltével a nem hivatalos keresztanyám. Amikor meglátott engem, széles mosoly ült ki az ajkára, egyből elém szaladt, és átölelt. – Szia, kicsi Nathan! Mi szél hozott ide? Hiányoztam?

– Igen, Morgan – toltam el magamtól, hogy némi levegőhöz jussak, ugyanis általában úgy szorongatott, mint egy őrült. – Egyébként meg nem, hanem van egy kis gond. Novát és Luxot elrabolta Ahira.

– Micsoda? – sikkantott egyet ijedtségében, majd egyből Jayce-re nézett. – Jayce! Menj, és keresd meg őket azonnal!

Önkéntelenül nevettem fel Jayce arckifejezésén. Akkora grimaszt vágott a szinte lehetetlen parancsra, hogy nem bírtam megállni röhögés nélkül.

– Rendben, Morgan! – vágott vissza rögvest. – Minden bizonnyal én megtalálom őket, ha Nathnek sem sikerült!

– Még nem indultunk a keresésükre – jelentettem ki. – Apa éppen azon van, hogy csapatokat hozzunk létre. Elég friss az esemény. Azért jöttem, hogy tudnátok-e segíteni.

– Ez kérdés, kicsim? – ragadta meg a kezem Morgan. – Nyilván segítünk! Egy család vagyunk!

– Igen! – vágta rá Jayce. – Felőlem mehetünk is!

– Akkor induljunk! – mosolyogtam rájuk, majd Jayce karja után nyúltam, és már izzítottam is az erőm, és visszateleportáltam velük a tanácskozóba.

Naylee és Michael papa felkapta a fejét jöttünkre. A többiek még nem értek vissza, ahogy láttam. Azon csodálkoztam, hogy Nolant nem hagyták itt. De valószínűleg anya cipelte magával, mint egy kisbabát.

– Na, és merre van Emma? – érdeklődött a nagyapánk, miközben hunyorogva Jayce-re emelte a szemét. – Talán nem érzi úgy, hogy itt kellene lennie, amikor családi vészhelyzet alakul ki?

– Baszki! – nyögte Jayce. – Igazad van, apa! Várjál, elmegyek, és szólok neki, mert tulajdonképpen én küldtem el a boltba...

– Értem – dőlt hátra a széken Michael, majd összefonta a karját. – Vagy akár mégis maradhatna a boltban.

– Michael, nagyon meg vagy sértődve – állapította meg Morgan, miközben Naylee-hez somfordált, és megölelgette. – Szia, drága kicsim!

– Szia, Morgan! – viszonozta Naylee is a kedvességet.

Az ajtó kitárult, majd bedugta a fejét Gedeon. Még mindig nyúzottnak láttam, de továbbra sem csodálkoztam.

– Mit... csináltok? – lépett beljebb.

– Nova és Lux keresésére indulunk – közölte vele Naylee, mire Gedeon szemöldöke felszaladt.

– Mert hol vannak?

– Elrabolta őket Ahira – felelte Michael papa.

– Mi? – pislogott körbe Deon. – Miért nem szóltatok? Én is akarok segíteni!

– Nem is tudom! – emelte meg a hangját Naylee. – Talán azért, mert megbízhatatlan vagy, Deon?

– Ne bántsd őt, angyalkám! – nyugtatta a húgom a nagyapánk. – Gedeon minden bizonnyal megbánta, amit tett. Néha utólag jövünk rá, mekkora hibát követtünk el. Úgyhogy ne ítélkezz, hogy ne ítéltess!

– A Bibliát nem olvasod fel, apa? – szúrt oda Jayce fintorogva, majd felsóhajtott. – Elmegyek anyáért! – Ezzel megfordult, és egyszerűen eltűnt.

– Még jó, hogy Lucifer nincs itt – jegyezte meg Morgan, míg helyet foglalt a húgom oldalán.

– Nael, tudsz jönni egy kicsit? – intézte hozzám a kérdést Gedeon, mire csak bólintottam.

Egészen két folyosón sétáltunk, így a családunk többi tagja minden bizonnyal hallótávolságon kívülre került. Szembe fordultam az unokabátyámmal, majd a szemébe néztem.

– Kit támasztunk fel? Talán hiányzik Arden? – gúnyolódtam, de Deon csak megcsóválta a fejét.

– Nem volt alkalmam elmondani, de őszintén sajnálom, amit tettem – mondta halkan. – Remélem, hogy egy napon megbocsátotok nekem mind, mert minden hibám ellenére ti vagytok a családom.

– Ezért jöttünk ki?

– Nem – mormolta, majd az égnek emelte a tekintetét. – Elképzelhető, hogy tudom, hol lehet Novalie és Lux.

– Micsoda? – kérdeztem vissza. Úgy éreztem, kicsúszik a talaj a lábam alól az információ hallatán. Így is halálra aggódtam magam értük, de az, hogy Gedeon keze ebben is benne volt, teljesen letaglózott. – Te intézted így? Mégis mit képzelsz te magadról? – támadtam neki rögvest, az íriszem már éjfeketében tündökölt a hirtelen támadt haragtól.

– Nem! – kiáltott fel, miközben hátrált egy lépést. – Félreértettél! Dehogyis! Csak van egy tippem, ahol lehetnek.

– Ezt miért nekem mondod? – folytattam mérgesen. – Talán csapdába akarsz csalni?

– Nem, Nael! – ellenkezett a tenyerét maga elé emelve. – Kérlek, csak hallgass végig!

– Mondjad már!

– Azért neked mondom, mert a történtek után Nathan azt mondta nekem, hogy maradhatok, de elvesztettem a bizalmát. Bármit tennék vagy mondanék, nem hinne nekem. Fenntartásokkal kezelne, így megértem, miért nem szóltatok nekem. De segíteni akarok! Hadd segítsek! Ha látni akarod még Novalie-t és Luxot, hagyod, hogy segítsek!

►►◄◄

Sziasztok! Meghoztam a következő fejezetet, amivel már a könyv vége felé evezünk.