Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

☆7☆

*ੈ✩‧₊˚✧・゚: *✧・゚:*

{ F E L I X }

- Holnap reggel 6-ra várlak a gyakorlópályán, addig is pihenj le, holnap elő kell hoznunk az erőd és fel kell térképeznünk a képességeidet

- Rendben. Köszönöm. - majd elköszöntünk Jisungtól és kimentünk. Odakint a nap már teljesen lement mikor kiléptünk az épületből. Az utcát a lámpák pislákoló fénye világította meg a hold pedig magasan izzott az égen.

- A király azt mondta, hogy a palotában lesz a szobád. Ideje visszamennünk.
- Elkísérsz? - néztem rá bociszemekkel. A sötét sosem volt a nagy barátom, habár nem féltem tőle, de egy idegen helyen, idegenekkel körbe véve, még így is Changbin közelsége tudott megnyugtatni.

- El. De ne érezd magad különlegesnek Felix! A király melléd rendelt el. Ez azt jelenti mindenhova követni foglak. Most is a szobádba és holnap is a gyakorlópályára.

- Értem. - akaratom ellenére is elmosolyodtam azon, amit mondott.
Kezdtem eléggé fáradt lenni. Túl sok inger ért a mai napon, és már a fejem is zsongott a sok információtól, majd egy hatalmasat ásítottam.

- Látom álmos vagy. Induljunk. - próbáltam lépést tartani mellette és egyszer megbotlottam a földből kiálló kőben. A földre zuhantam majdnem, mikor ő megragadott a karomnál fogva és magához húzott, mielőtt földet értem volna.
A lámpa fénye miatt nem lehetett kivenni, de éreztem, hogy nem kicsit ég az arcom. Itt vagyok Chantbin ölébe...  Aki megmentett a pofára eséstől. Érzem az illatát ahogy magához szorított.

 
- Felix, lehetnél egy kicsit óvatosabb. - néztem fel rá, majd elmosolyodott. - ez már a második alkalom, hogy szinte belém esel. - a szavaitól éreztem, hogy ketyegőm is majd ki ugrik a helyéről, zavaromba csak a földre meredten mosolyogtam. Majd hirtelen kiugrottam az öléből.
- N-Ne, ha-ragudj! - remegett meg a hangom, amire felkuncogott.

Oh Changbin... Ha te tudnád miket indítasz meg bennem...

Arca ismét komolyra változott és újra ballagni kezdtünk.
A palotához érve az idős hölgy, Soo Yung fogadott bennünket.
- Félix uraság megérkezett! - mosolyodott el- Megmutatom a hálórészét. Kérem kövessen!
Némán bólintottam és követtem Yungot egy lépcsősor felé majd felmentünk rajta. Changbin is követett szinte ereztem a tekintetét magamon.

- A táskáját már bekészítettem az uraságnak a szobába. - szólalt meg a hölgy mikor felértünk az emeletre és egy ajtó mellé értünk.

- Ez lesz az uraság szobája! A tábornoknak pedig a hálója az Ön melletti ajtó után lesz. - mutatott rá egy másikra. - Ha bármiben segítség kell keressen bátran engem vagy a tábornokot, valamelyikünk mindig itt lesz Ön mellett.

Changbin is itt lesz a közelembe? Azt tudtam, hogy szemmel tart, de ennyire?

- Köszönöm Soo Yung. - szolalt meg Changbin. - most már elmehet.
A nő némán bólintott és lement a lépcsőkön.

Belépve a szobámba, a szokásos fehér falakon kívül egy kandalló foglalt helyet a szobában gyönyörűen díszítve. Előtte két fotel és nem messze tőlük a szoba közepén egy nagy baldachinos franciaágy foglalt helyet. Középkoriasan hatott nekem, de még is hívogató volt a szoba ahogy beléptem. Egyenest az ágynak estem, amiben puha takaró és paplan fogadott. Szinte belefúrtam magam, mikor úgy éreztem, mint ha valaki nézne. Felemeltem a fejem a takarók közül és láttam, hogy Changbin támasztja az ajtót és néz, de már a páncéljai nélkül. Testét egy feszülős anyag takarta ezzel is kiemelve minden egyes izmát. Tátva maradt a szám mikor tetőtől talpig végignézettem rajta, de szerintem észrevette mikor a szemünk találkozott.
- Felix. - mosolyodott el- Megmutatom a fürdőszobát, ahol lefürödhetsz mielőtt aludnál.

*ੈ✩‧₊˚✧・゚: *✧・゚:*
{ C H A N G B I N }

Ahogy az öregasszony lecammogott Felix mellől. A szobám felé vettem az irányt. Lehajítottam a kardom az asztalra majd megszabadultam a vértemtől és Felix szobájába vettem az irányt. A kis szeplős az ágyban fetrengett.

Milyen édes! És azok a formás... - megráztam a fejem. Miket gondolok én?

Erre láttam tekintetét, hogy felém fordult és szinte tátva marad a szája. Láttam tekintetén, hogy fáradt, de azért már kicsit sokáig is bámult.
- Felix, megmutatom a fürdőszobát, ahol lefürödhetsz mielőtt aludnál.
Szeplős angyal megrázta a fejét.

- Ah! Jó ötlet! - tápászkodott fel az ágyon, majd a táskájába túrva vett elő pár anyagot. - Mehetünk!

- Gyere utánam. - majd kifele menve a folyosón az utolsó bejárat felé vettük az irányt. Belépbe egy nagy fürdőszoba tárult egy hatalmas káddal a közepén.

 
- Menny te előbb. Sok lehetett neked ez a mai azokból ítélve, hogy nem ezekhez vagy szokva. - mosolyogtam rá szelíden.

 
- Köszönöm Hyung. - mosolyogott rám vissza.

Olyan édes amikor mosolyog, szinte a lelkembe égett az arca. A gyakorló pályáról is mikor eljöttünk, csak úgy vonzotta a tekintetemet és mikor elkaptam karcsú derekát, annyira másnak éreztem.

Felix engedni kezdte a vizet majd kimentem a fürdőből és óvatosan bezártam az ajtót. A hálómba tartottam, ahol az ágyra ültem mikor kopogást hallottam. Yong asszony állt előttem mikor ajtót nyitottam.

- Ne haragudjon tábornok, hogy zavarom. De törölközőt nem készítettem be a fürdőszobába. Megtenné, hogy beadja ezt az úrfinak?

- Persze. Ne aggódjon. - majd kiment a szobából engem egyedül hagyva.
Erőt véve magamon elindultam a szeplőshöz a fürdőajtóba, ekkor hírtelen kinyílott az ajtó és Felix kidugta a fejét.
- Changbin! - pirult a szeplős - Nincs véletlen valamid, amivel megtörölhetném magam? - feszengett kicsit.

- De! Tessék! Ezt most hozták fel. - közelebb léptem hozzá, de akaratlanul is benéztem a fürdőszobába, ahol a tükörrel szemben találtam magam...
A tükörben Felix fedetlen hátsó teste, gyönyörű dereka, fehér tökéletes bőre és kerekerő feneke tárult elém.

Felix...megbolygatta a világom mikor ideérkezett. Egésznap eltudnám nézni hibátlan csupasz testét. Miket gondolok megint?
Tudtommal hereto vagyok.

Nyeltem egy nagyot, de ámulatomból Felix kizökkentett.
- Bin? Ideadod akkor? - mosolyodott rám.

Oh az az szeplős hibátlan gyönyörű angyal arc.

Odaadtam a törölközőt és gyorsan visszasuhantam a szobába.
Visszaérve az ágyba huppanva kezemet a fejemre rakva éreztem, hogy ég az arcom minden egyes pillanatban mikor azokra gondoltam, amit az imént láttam.
Éreztem a déli tájékom se éppen a legnyugodtabb.

Mi történik velem? Eddig egy fiú sem váltott ki belőlem ilyeneket.
Mit teszel velem Felix?

*ੈ✩‧₊˚✧・゚: *✧・゚:*

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro