*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{ F E L I X }

Mi vagyunk a remény...?

Kicsit furcsa hallani, de ahogy vérszerinti apám tekintetén láttam, komolyan is gondolta.
A vállára raktam a kezem.
- Nem tudom, hogy mit kell még tennem vagy tennünk, de megpróbálom magamból kihozni a legtöbbet. Mióta itt vagyok, teljesen máshogy érzem magam. Mint ha erősebb lennék.

- Azért fiam, mert itt van jelen az, amit a népünket élteti. Innen ered minden varázslat a véredben. - egy fáradt mosolyra húzta a száját.

- Uram! Seo Tábornok összehívta a királyi tanácsot! - rontott be hírtelen egy katona.

- Rendben. Azonnal megyünk. - majd a katona el is tűnt. - Felix. Neked is jönnöd kell velem. Neked a sorsodat fogjuk átbeszélni. - majd bólintottam egyet és követtem egy másik terembe, ahol egy hatalmas faasztal húzódott, még mindig pompás fehér kőfalak, ám ennek a teremnek a falán különböző lőtt számomra ismeretlen állatok trófeái, zászlók, kardok voltak falain és egy hatalmas térkép.
A térkép elé nézve csodálkoztam rá... Nem olyan, mint a Föld... Vagy csak az egyik része látszódott. Nem sokáig tudtam időzni a fal mellett, mert a király helyét elfoglalta a legnagyobb széken az asztalfőn, majd maga mellé intett.

- Felix. Gyere kérlek ülj le. - majd odasiettem mellé, mint egy szófogadó gyerek és leültem.
- Lépjenek be a királyi tanács tagjai! - emelte fel a király a hangját, majd a terembe lévő testőrség kinyitotta a hatalmas kétszárnyú ajtót.

Az ajtón belépve voltak erősebb vérttel felfegyverkezettek és könnyebb lágyabb ruhában lévő nők és férfiak egyaránt, akiknek ruháik a gazdagságot, a hatalmat tükrözték vissza a szemembe. Utolsóként, meglepetésemre már az általam ismert Changbin lépett be. Eddig fel sem tűnt alacsonyabb termete, csak most mikor a többi ember mellett lépett be. Most is férfias kinézete csak úgy vonzotta a szemem. Fekete mellvértje kitűnt a többi alak mellett. Komoly tekintete azokban láttam, néha-néha rajtam állapodik meg, amitől akaratlanul is elfordultam, nem akartam elpirulni, de éreztem arcom forrni kezd már attól ahogy rá, vagy az illatára gondoltam vissza.

Mi van veled Felix?

A páncélok csattanása kicsit kirázott zavaromból, az asztal egyik oldalán az erősebb páncélos tábornokok foglaltak helyet az én soromban pedig a gyengébbek.
- Mint tudják, azért hívattam össze a királyi tanács harcosait és gyógyítóit, hogy ítélkezzetek, mind felettem és mind a mellettem ülőről. - egy halk sóhaj hagyta el a száját - Sokak tudják, hogy régebben szerelembe estem egy Árnyba. Amit pedig kevesen tudnak, ennek a szerelemnek gyümölcse is lett. Ő itt Félix. Az én elveszettnek hitt fiam.
Hallottam a sok sugdolózást a terem minden szegletéből.

"Micsoda?" " Te ezt tudtad?" "Ez felháborító! Még is mit vár el tőlünk egy ilyen király?"

- Csendet! - szólalt fel a frusztráltságtól Seo tábornok.

- Attól, hogy a király kiskedvence vagy Seo és kivételeznek veled folyton, nem kéne mindig nyalnod a királynak!

- Elég legyen! - szólalt fel apám. - Tudom most csalódottak vagytok, de az elmúlt évek alatt szerintem nem viselkedtem megbotránkoztatóan, illetve a szátok mindig az utód után sírt, hát itt van egy felnőtt férfi! - állt fel és a vállamra rakta a kezét, aminek súlyától összerezzentem- Mi kell még nektek?

- De képzetlen! Nem királynak való! - szólalt fel egy hátrébb lévő ember.
- Bang főtábornok, megértem az aggodalmad, ebből a szempontból, de ezen könnyedén tudunk segíteni. - hangoztatta lágyan.
Egy hangos morgás hangzott, valószínűleg a nemtetszés jelképeként.

- A karján a pecsét jelen van, van benne erő, csak meg kell találni a kasztját.
- Királyunk! - szólalt fel egy csukjás - Engedd meg, hogy közbe szóljak. Még ha ki is képeznénk, honnan tudjuk, hogy megbízhatunk benne?

- Han gyógyító. Számoltam az ilyen kérdésekre is és ki szeretnék jelölni Félix mellé egy állandó embert, aki szemmel tartja tetteit majd jelenti cselekedeteit a királyi gyűlésnek.
- Mindenre gondolt királyunk, remélem, arra is, hogy ki lesz az az állandó ember.

- A királyi gárda egyik tagját jelölöm ki erre a feladatot és mivel nem akarom Felixet se kellemetlenebb helyzetbe hozni, olyan embert rakok mellé, akit már ismer. - nézett Changbinra- Seo Tábornok. Elfogadná ezt a királyi megbízást?

Majd felállt, meghajolt - Ezer örömmel felség!
- Micsoda talpnyaló... - szólalt meg egy hang. Changbin pedig egy gyilkos pillantást intézett a hang felé.
- Köszönöm tábornok. A többiek elmehetnek. A fény vezessen titeket!

A sokaság eloszlott, csak én a király és Changbin maradtunk a terembe és egy pár katona, akik az ajtóban álltak.
- Maguk is mehetnek, mint látják egy tábornok biztosítja az épségem.

- Igen is uram! - majd kivonultak az ajtón.
Megindult a király Bin felé és nekem is intett.
- Jöjj közelebb Félix!
Odasétáltunk és Changbin felállt.
- Kérlek, kísérd végig Felixet a királyságba, majd hozd vissza a palotába. Addigra előkészíttetek neki egy szobát, ahol maradhat.
- Igen is uram! - hajolt meg.

- Nem megmondtam, hogy felesleges hajlongást ilyenkor mellőzheted? - sóhajtott fel majd rámosolygott.
- Elnézést, de tudja a megszokás és kötelesség.
- Mennyetek hát! - tolt apám szinte neki nyomva Changbinhoz, a kezem éppen, hogy csak hozzásurrant a kezéhez, ami miatt hirtelen elhúztam onnan a kis kacsóimat, mint ha csak tűzhöz értem volna. Olyan érzés is volt, mert egyszerre, mint ha fellángolt volna lelkem és zakatolni kezdett a szívem.

Elindultunk kifele a palota fehér falain kívülre. A nap még fent volt, de már ereje látszott, hogy fogyatkozik. Gyalog indultunk meg a keleti kapu felé, útközben pedig a város szélére kiérve több hatalmas gyakorló pálya foglalt helyet. Ahogy közeledtünk felé, egyre jobban maradt tátva a szám, amit ott láttam, azt hittem álmodok.
Fehér szárnyakkal az égben két talpig felfegyverkezett katona fakardokkal tépázta egymást és közben akrobatikus ügyességgel tértek ki az ütések elől a levegőbe.
A szemem pedig tányérméretűre kerekedett mikor megláttam, amint a földön pedig két csukjás tűz és jég labdákat dobálva hol felgyullasztja hol eloltja a céltáblát.
Mi ez a hely? Még mindig nehéz felfognom.

- Bang Főtábornok! - szólalt meg mikor az egyik gyakorló pálya mellé értünk. Akkor a tőle kicsit magasabb, de még is erős férfi, aki a tanácson is jelen volt közeledett felénk majd meghajolt előttem.
- Bang Chan Főtábornok vagyok.

- Lee Felix. - hajoltam meg én is előtte illedelmesen.
-Rég láttalak Seo! - húzta mosolyra a száját - igazából nem, ma már inkább túl sokat láttalak. - Changbin erre megforgatta a szemeit, de mit sem törődve ezzel folytatta a beszélgetést.

- Felix kasztját szeretnénk megtudni, illetve az engedélyedet kérni a későbbi kitanítására.
- Hát - vakarta meg a fejét a kisebb - Nem éppen a legkönnyebb ebben a korban megállapítani a kasztot, ha eddig nem volt nyilvánvaló jel. Vagy volt már valami jel? - nézett Felixre.

- I-Igazából, még csak ez a pecsét is nem rég jelent meg rajtam. - húztam fel a ruhám ujját. A két tábornok a jelre majd egymásra nézett.

- Hát kedves Felix, erről is csak a legendákban találkoztam és a próféciákban hallottam. Hihetetlen. - hüledezett.

- Valóban, inkább ritka.
- Miért? - néztem rá Chanra majd Chagbinra.

- Mert dupla pecséted van. Árny és Fényangyal egyszerre. De erről majd mást kell keress, aki ért is ezekhez a dolgokhoz.
- Értem.

- De most pedig kövessetek. - szólt ránk a magasabbik. Egy templomféleség felé vettük az irányt. Annak ajtajain belépve jajgatás ütötte meg a fülünk.

- Kérem, segítsen, ez itt nagyon kellemetlen már! - szólalt meg a fekvő férfi.

- Ne ficánkoljon, mert csak rosszabb lesz a lábának! - morrant fel rá a csukjás. Egy halk hang hallatszott, mint ha csak ének lenne, majd fény jelent meg a férfi körül.

- Köszönöm! - felsóhajtott.
- Lehetőleg a szárnyalást mellőzze egy darabig, de ha lehet, óvatosan gyakorolja... Túl sokszor köt ki már nálam a héten.

Ezen felkuncogtam. Majd ránk nézett a csukjás.
- Seo és Bang tábornok! Minek köszönhetem látogatásotokat?

- Han Gyógyító, elnézést, hogy zavarunk, de a fiú kasztját szeretnénk kideríteni - mutatott rám Changbin. - örülnénk, ha tudna fordítani erre a dologra pár percet.

- Han Jisung főgyógyító vagyok. Örülök, hogy találkoztunk! - mosolygott rám.
- Lee Felix. Én is örülök.

- Fáradjatok utánam. - majd egy kisebb könyvekkel teli terembe mentünk leült a két tábornok. - Felix, te gyere ide mellém és mutasd a karodon a pecséted.

Azzal felhúztam a csuklómról az anyagot és Jisung felé nyújtottam. Egy darabig csak nézte.

- Tehát ez lenne a legendás pecsét? - mint ha csak magától kérdezte volna eme költői kérdést. - Ez egy kicsit lehet csípni fog. - majd újra hangot adott ki ezúttal más dallammal, igaza volt csípett és éreztem a tüzet benne, amit korábban a napfogyatkozáskor, szemeim is ragyoghattak mert a két tábornok aggódva néztek egymásra. A szememből kicsúszott egy könnycsepp, majd hirtelen, mint ha abbamaradt volna a dallam és a fájdalmat is mint ha elvágták volna.

- Gyógyító! - szólalt meg Jisung.
- Tehát Bang tábornok, nem a te segítségedre lesz szükségem a kiképzésben. - nézett rá Changbin.
- Hát pech. Pedig, azt hittem harcos lesz belőle, mint az apjából.
- Azért ez néha előfordul. - megvonta vállát- Changbin, akarod, hogy én képezzem ki? - sóhajtott fel lágyan és az említettre nézett.

- Jisung, igazából nagyon örülnék, ha te vennéd kezelésbe a tanítását és kiképeznéd.
- Ezesetben kedves Felix, üdvözöllek a Gyógyítók között. - majd szemembe nézve nyújtottá kezét.

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*