*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{ C H A N G B I N }

Reggel a puha ágyban nagyot nyújtóznék, azonban egy kis buksi miatt nem bírok. A szőke tincsek egyre gyakoribbak rakoncátlanul álló hajkoronájában. Egyre angyalibbá teszi őt. Gyönyörködnék még benne tovább, azonban a nap lassan kel, nekünk meg dolgunk van. Újabb nap amikor nem lazsálhatunk, újabb nap amikor nem csak az ágyban fetrengünk egymás tekintetében elveszve és egymás szerelmében.

Óvatosan homlokára csókoltam, végig cirógattam oldalát, amibe a kis szeplős angyalka megborzongott, és pisze orrát felém emelte.
- Jó reggelt szépségem. - szóltam hozzá reggeli rekedtes hangomon, mire nyújtózott egyet kismacska módjára, feljebb tápászkodott és ajkaimra hajolt egy röpke csókra.

Így akarok kelni minden nap. Ezt akarom átélni vele... Minden nap melletted akarok ébredni és ezt érezni, hogy szívem majd ki ugrik a helyéről, lelkem pedig beleremeg a csókba.

- Jó reggelt Hyung.- lassacskán nyitogatta szemeit miközben rám mosolygott. Rakoncátlan ketyegőm pedig majd' kiugrik a helyéről eme látványra.
- Keljünk Lixi baba, ideje kimennünk a pályára. Most én tanítalak míg Jisung vissza nem tér.
- De hyuuuung! - nyújtotta el a szót - Én veled akarok lenni.
- Velem leszel baba, ne aggódj. Egész. Nap! - majd ujjammal pisze orrocskájára ütöttem.
- De tudod, hogy hogy...- majd apró kutakodó mancsait éreztem meg vállamon, és újból csókot kezdeményezett. - Gondoltam...- Felsóhajtottam. Finoman mozgatta párnácskáit enyémeken, hagytam, hogy vezesse ajkaink táncát, akaratlanul is belemosolyogtam, miközben ujjaival át karolt, teste pedig egyre szorosabban simult enyémhez.

Bármennyre is élveztem volna az időt... Bármennyire is azt szerettem volna, hogy ne mozduljunk, muszáj voltam kikelni az ágyból. Már eljátszottuk a héten ezt, hogy hoppá kicsit "megcsúsztunk" az idővel, mert "elaludtuk"...

- Felix. - toltam el finoman ajkait enyémtől, szemébe néztem, állkapcsát végig simítottam, csak úgy csillogtak ajkai a nyálunktól. A látványa, teljesen elragadott és az az ártatlan nézése. - Muszáj mennünk baba, Chan leharapja a fejem meg az apád, ha nem képezlek ki. - Párnácskáimra csapott újra, mire kicsiny testét megragadtam és magam alá szorítottam, amire felnyekkent. Mire csak leszálltam róla.
- Hyung! - nézett maga felé meglepetten. - Ne hagyj itt! - felült az ágyon, szinte hallottam ahogy nyel egy hatalmasat miközben végignézett ahogy felkapom öltözékem.
- Akkor jössz? Mert ha nem akkor itt hagylak. - mosolyogtam rá, mire pironkodva bólintott, és felállt az ágyból. Kómás kiscicaként keresett magának valamit és felkapkodta. Majd indultunk ki a pályára.

Szárnyalva értünk a pálya szélére, ahol minden féle kard volt elhelyezve, a kezdőknek fa és a kicsit edzettebbeknek, ügyesebbeknek pedig pár fémből készült. Ám az igazán kézbe illőt azt a kovácsnál lehetett beszerezni. Felkaptam egy fakardot és Felix felé dobtam.
- Kapd el! - szóltam oda neki, ám a kis kezeiből a fakard kicsusszant és a földre ért.
- Bocsi, Binnie, kicsit elkalandoztam. - fogta meg tarkóját miközben elmosolyodott.
- Nem gond, vedd fel és kezdjük is el!

A kardot megtanítottam neki fogni, egyszerűen más volt a hangulat köztünk már, mint mikor elsőnek érkeztünk a pályára. Mosolyogtunk, élveztük a pillanatokat, amikor forró testünk összeér. Lopott csókunk pedig még varázslatosabbá tették a kis edzésünket.

Az angyal arcú eléggé leizzasztottam, kardjaink pedig csattantak egymásnak. Hol lassabban hol gyorsabb ütemben püföltük. Ám néha észrevettem, hogy elkalandozik újból.
- Lixim, minden rendben van? - álltam meg miközben láttam, hogy lélektükre teljesen nem ide fókuszál. - Elfáradtál? Kicsit abba hagyjuk? - tettem le kezemből a kardot, óvatosan arcára simítottam. Ajkait beharapta, majd mélyen lélektükreimbe bámult.
- Csak... aggódok picit.
- Mi baj? - nyúltam kezéhez a fakard pedig a földre zuhant és két piciny mancsát szorosan megmarkoltam és kutattam tekintetét.
- Csak aggódok Jisungék miatt. - sóhajtott fel. Mély sóhaja pedig gerincemig hatolt.
- Ne aggódj baba, nincs miért aggódni. Jeongin jó harcos ügyesek. Han pedig az egyik legjobb emberünk. Habár gyógyító, fürge, erős és tudnak mind ketten vigyázni egymásra.
- Biztos nem lesz baj?
- Biztos pöttöm. - emeltem egyik kacsóját ajkaimhoz, és egy nyugtató puszit nyomtam annak felületére. - Megígérem, nem lesz semmi gond.

Remélem legalább is... Han, remélem te kézben tudod tartani a dolgokat.

- Minden rendben? -Bólintva rám nézett. - Akkor folytassuk. Kezdő pozíciót fel! - majd felvette kardot a földről és beállt támadóállásba. Majd nekem rontott, mikor jelt adtam neki.

- Erősebben! - szóltam rá egy kicsit később mikor láttam, ereje kicsit fogyatkozott. Majd egy röpke pillanatban lábamat is bevetettem a harcban, amire a kis szeplős angyalkám nem számított és egy kiáltással rám esett. Én pedig hagytam, hagy boruljunk mindkettőnk.
- Aucs. - nevettem fel fájdalmamba, mikor megéreztem a fakardot a fejemnek koppanni. Eltoltam magunktól a két zavaró tárgyat és magamra húztam Lixit. - Hányadik alkalommal akarsz még belém esni kis csibém? - majd felkuncogunk mindketten.
- Minden alkalommal Binnie mikor rád nézek. - ekkor pedig nem bírtam koncentrálni a feladatomra. Mint tanító elbuktam.

Az az édes szeplős szőkeség rajtam feküdt. Ajkaink csak egy pár centi választotta el. A porban fetrengve, csapzottan, izzadtan is megdobogtatta ketyegőm. Ott nem számított semmi. Rajta kívül megszűnt minden körülöttünk. Azonnal lecsaptam puháira, finoman mozgattam szám, mikor rakoncátlan nyelvemnek nem bírtam megálljt parancsolni. Végig nyaltam alsó ajkán mire belenyögött csókunkba, mire átcsúsztattam érzékszervem szájába, ahol táncot járva adtuk át magunkat a minket ellepő vörös ködnek.

Halk suhanást hallottam felénk közeledni, amely egyre csak hangosabbá lett. Majd egy puffanás és egy mély orgánumú köhintés jelzett, ideje lenne megszakítani tevékenységünket.

Felix megrezzent a hang hallatára rajtam, és azonnal lemászott rólam pirongva. Felsóhajtottam, és a mellettem lépkedő harcosra emeltem tekintetemet.
- Ne haragudj, hogy meg szakítottam a... gyakorlásotokat. - vakarta meg tarkóját a Bang Chan. - De... jelentést hoztam. Jisung visszatért.
Felix szeme felcsillant és Chanra nézett, én pedig amilyen gyorsan engedte páncélzatom felkeltem a porból és leporoltam magam.
- Hírt hozott?
- Nem. Megsebesült, Yangot pedig elfogták.
- Mi? - néztem Lixre - De mi történt?
- Gyertek velem a gyengélkedőbe. - mire mindketten bólintottunk és szárnyaltunk egyenest hozzá. - Kell egy Gyógyító neki. Lixit kérte.

Jisung a helyzetez képest jól volt, karját fogta, amiből szivárgott a vér. Lixi egyből oda szaladt hozzá.
- Jis ! Mi történt veled? - aggódó szempárral ránéztek a mókus arcúra, aki csak erőtlenül elmosolyodott.
- Csak egy kis karcolás, ne aggódj. - mutatott a kezén lévő jókora sebre. Majd rám emelte tekintetét. - Elcsesztem Hyung. Lefagytam... - majd szemeiből kibuggyant egy pár könnycsepp. - Rossz gyógyító vagyok, azt hittem meg tudom tenni... Azt hittem Jeonginnal jók leszünk. De képtelen voltam megmenteni!
- Han, Jeonginnal mi lett?
- Elfogták Hyung, megsebesítették és elvitték. Hyung! Miattam fog a királynő majd csapatokat küldeni! Elbuktunk! Háború lesz!

- Ha ez igaz...- megfogtam Felix kezét. - Akkor mi is indítunk csapatokat. Nem várjuk meg, hogy a várfalakig érjenek. Értesítem a királyt és csapatokat indítunk, velem az élen!
- Velünk! - néz rám Lix, azokkal a hatalmas boci szemeivel.
- Nem. Te maradsz. Te maradsz a falakon belül.
- Nem Bin! Veled megyek. Nem hagylak el! Emlékszel mit ígértem meg? A gyógyítód leszek a csatákba és ez lesz az első csatánk. Ott leszek veled!

Nem... Seo Changbin! Nem engedheted meg... nem... Mi van, ha...

Nem...

Nem, ő nem járhat úgy mint Jia!

-NEM! - rivalltam rá hirtelen, a kezét elengedtem. - Nem jössz. Gyógyítsd meg Hant én pedig megyek a királyhoz. Minél hamarabb oda kell érnünk a határhoz a sereggel!
- Hyung! - tört meg előttem.

Baszki Changbin, megint veszekszel vele...

- Lixi. - fordultam vissza hozzá. - Meg kell, hogy értened, nem veszíthetlek el.
- De csak én tudok hatni Minhora!- csuklott el hangja, miközben szeplőin végig gördülő könnyeit törölte le. - Engedd meg, hagyd, hogy segítsek. Nem lesz bajom!
- Azokkal az ártatlan szemekkel nézel rám, amiktől elhinném azt is, hogy lehozod a csillagokat. Azokkal a lélektükrökkel, amik elhitetik velem, hogy van jövőm veled. Azokkal... Amik boldogságom kulcsa. nem hagyhatom Lix, hogy a fény benne kialudjon.
- Vigyázni fogok magamra.

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*