*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{F E L I X}

Binnie odahajolt a számhoz még egyszer.
- Mennyünk ki a vízből drága!

Kimentünk a tóból, kint feküdtünk csupaszon a csillagok alatt, testünket a hold világította meg.
Az éjszaka meleg szellővel megszárított minket egész hamar, így felkapkodva magunkra a ruhákat indultuk vissza a palotába.

Hazaérve az elmúlt órák mámorától elködösült elmével osontunk fel hálórészlegünkre.
Kacagva gyorsan lefürödtünk, valahogy nem éreztem magam még ennyire a fellegek felett, mint most.

Hát...ezt teszi az emberrel a szerelem és ha viszont szeretik.

Nagyot ásítottam még a fürdőszobába állva, egy szál alsóba amire Changbin is felfigyelt.
- Gyere ide álmos kis csibém! - majd vigyorogva az ölébe kapott mennyasszony pózba amire egy aprót sikkantottam.

 
- Shhh, édes! Bármennyire szeretem, ha sikoltozol, de már későre jár. - majd a homlokomra puszilt.

Bevitt az a hálóba majd az ágyra fektetett. Majd rajtam átmászva mellém feküdt, ezzel is meglepve engem.
- Most már aludjunk édes. Holnap még tart a gyakorlatod. Fel is kéne kelnünk reggel időben.

- Jisungnak elmondjuk?
- El akarod?

- Úgy is tudja... Na meg. Olyan nyomot hagytál a nyakamon, amit nem igen tudnék letagadni. - Erre a mondatomra egyet felkacagott majd a számra nyomott egy puszit.

- Ha kell többször megjelöllek, hogy tudják hozzám tartozol.

- Changbin! - és a fejem felé húztam a takarót.

- Na mi van csibém? Csak nem zavarba jöttél? - szinte láttam huncut mosolyát magam előtt - Gyere elő, úgy is megtalállak! - Majd a takaró alá bújva kitapintotta az arcom és egy csókot nyomott számra.
- Jó éjt szépségem!
- Jó éjt Binnie!

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

Nem tudom, mennyi lehetett az idő mikor csak egy ajtó csapódásra rezzentem fel. Laposakat pislogva láttam Yong asszonyt és azt a döbbenetet az arcán.
- Felix Úrfi! Ne-nem akartam, önöket megzavarni- dadogott az asszony, akinek tányérméretűre nőttek a szemei - d-de a király hívatja Önöket.
Changbin is mellettem felült, megrázta kócos haját álomittasan majd, mint akinek koppant valami, leesett neki, hogy Yong asszony előtte áll.

- Te jó ég! - szólalt meg miközben a hajába túrt.

- Én megyek, öltözzenek fel és jöjjenek a taktikai terembe Bang főtábornok és a király már ott van. - majd azzal ki is fordult a szobából annak ajtaját bezárva.

- Szerinted Yong asszony sejti?
- Viccelsz? Nincs rajtam póló se és egy olyan nyom is éktelenedik a nyakamon, amit 100 méterről is ki lehet szúrni! - nevettem el magam kínosan.

- Ki kell majd magyaráznunk... - kezdte volna el Binnie.

- Nem. El kell apámnak mondani az igazat.
- Nem tudom, mit fog reagálni. - húzta a száját- habár a király elég engedékeny fajta. De... Gyorsan mennyünk le. Ne várjanak ránk.
Bólintottam egyet majd gyorsan felkapkodtam az öltözékem és lementünk a taktikai szobába.

- Csak hogy megérkeztetek! - szólalt meg a király.
Majd Binnie meghajolt előtte.
- Seo tábornok. Yong asszony tájékoztatott egy elég kínos szituációról az előbb, amiről később beszélnünk kellene. - vetett rá apám szinte gyilkos pillantást - de ezt most tegyük félre. Bang főtábornok. Kezdheti.

- Nos. Az este folyamán kém csapataink tudomást szereztek Minho hollétéről.

- Megtalálták Minhot? - szólaltam fel türelmetlenül - Hol?!

- Igen. - sóhajtott egyet - az a baj, hogy az Árny királyság főpalotájában látták bemenni, ahova bemenni kész öngyilkossággal ér fel a magunkfajtának.

- Mi? Mit keres ott?

- És ez még a kisebbik gond. - szólalt meg a király is. - ugyan is Harin lányával látták együtt.

- Harin? - fordítottam értelenül a fejem apám felé.

- Igen. Aki elrabolta annak a lányával.
- Azzal a kígyóval, Minjuval? - nézett Binnie Chanra. 

- Igen vele. Veszélyes nő, talán veszélyesebb, mint az anyja.

- Mitől veszélyes? Mit lehet róla tudni? - kérdeztem a főtábornokot.

- Képes az elmédbe mászni és kihasználni a gyengeségeid azon felül, hogy kiváló harcos is egyben.

- Akár egy szirén úgy hat a képessége másokra. - folytatta Changbin magyarázva. - Az ember elmélyét belülről irányítja, vele együtt a testét is. Nagyon erősnek kell lenni, hogy észrevegye az ember, hogy visszavegye az irányítást. 

- Egy csapatot toborozzon össze Bang főtábornok és induljanak az Árny királyságba! Mondják meg a királynőjüknek mik a szándékaink, adják ki Minhot élve, mert ha nem akkor összehívhatom a nemzetet - sóhajtott fel - de akkor az én kezem sem marad kard nélkül.

- Igen is Uram! - kiáltotta el magát Chan.

- Most már elmehet főtábornok. A fiatalokkal szeretnék személyesen megbeszélni a továbbiakat. A fény vezessen téged!

- Igen is Uram! - majd meghajolt és kiment a szobából.
Amint bezárult utána a nagy vaskos faajtó a király megköszörülte a torkát.

- Nos. Ez egy elég kényes téma, de muszáj rákérdeznem. - majd rám nézett - Mi az istent műveltetek ti ketten?
- Uram! - majd Changbin a király elé ereszkedett. - Az én hibám Uram! - szinte hallani lehetett, hogy egy hatalmasat nyelt. - A fiába szerettem - halkult el.

- Nem! Nem csak az ő hibája! - álltam oda elé, de a király szemében nem látszódott harag, csak az, hogy tele van kérdésekkel. - Ha megakarja büntetni, akkor engem is büntessen meg!

- Ugyan Felix, ez az én hibám. - tette a kezét a vállamra. - Uram. Várom az ítéletét, de Felixet ne bántsa.

- Nem fogok én senkit se megbüntetni. - vakarta meg a tarkóját - Hisz mit tehetnék? Én tettelek egymás mellé titeket. - nevetett fel. - Na meg, habár láttam a csillogást Felix szemébe mikor rád nézett, nem vettem a jeleket na meg... Felix te is valami elfogadásról beszéltél... Most már értem mire is gondoltál. - Majd a király felállt székéből, közelebb lépett Changbinhoz. - Te is tudod jól, hogy sokkal tartozok neked. Ha akkor a szerelmed véded, akkor én lennék halott és nem ő. De te engem védtél meg. Így ez a minimum, hogy nem ítéllek el benneteket. Csak az isten szerelmére, Yong asszonyt máskor tájékoztassátok, hogy ne rontson be csak így hozzátok - nevetett fel. - szegény így is sokkot kapott tőletek.

Majd mindhárman együtt nevettünk fel.

- Rendben. Mindenképp megmondjuk neki.
- Apropó Felix. - fordult felém. - Hivatalosan a trónörökös Minho, ha ő is esetleg... - nyelt egyet - tudod, ilyen... nos gondoskodnotok kell a következő trónörökösről utánatok.
- Ezt mi magunk is kijelölhetjük, ki legyen az utódunk?

- Nos, ha király lesz valamelyikőtök, igen.
Bólintottam.
- Tehát nem haragszol rám?

- Fiam, nem.  - fájdalmasan felsóhajtott - Habár nem örülök neki tiszta szívből, de el kell fogadjalak. Hisz még csak most kaptalak vissza téged! Legyél akármilyen, csak boldog legyél! - majd átölelt jó szorosan. -Nem akarlak újra elveszíteni. Se a reményt veled!

- Köszönöm, apám! - majd én is a fejem a vállára raktam.

- Seo tábornok - vetett rá egy pillantást- Kérem vigyázzon a fiamra ezután is! De most már mindennél jobban. Mert ha baja esik, az én haragommal is számolnia kell! - szúrós szemmel nézett rá, amire Binnie kínosan elnevette magát.

- Igen is Uram! A szemem fényénél is jobban fogok vigyázni Felixre! - Binniere néztem és egy lélekből jövő mosoly ült ki arcán.

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*