*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{F E L I X}

Lassan be is következett amire gondoltunk. Yong asszony kopogott be, amire Changbin a kandalló melletti székre iszkolt mellőlem az ágyról át mielőtt az asszony benyitott volna.

- Felix Uraság! - szólított meg - Oh Seo Tábornok, maga is itt van! A vacsorájuk tálalva van.

- Köszönjük, akkor Felix - rám nézett huncut mosolyt villantott - Akkor menjünk!

- Farkas éhes vagyok! - nyújtóztam egyet majd felkeltem és indultunk lefele a lépcsőkön.

Vacsora közbe beszélgettünk a királlyal, hogy hogy halad a kiképzésem, ő pedig büszkén nézett rám.
- Ügyes vagy fiam! - mosolygott rám lágyan- Hallom, tűz alapú a képességed is.

- Igen, Jisung, azaz Han Gyógyító azt mondta ez örökletes.

- Hát igen. Újabb dolog, amit édesanyádtól örököltél. - sóhajtott fel.

- Na de Changbin, a jelentést is nyugodtan leadhatod vacsora után, nem kell külön a trónterembe kérned meghallgattatást. - emelte fel a fejét két falat között - hisz most Felix mellett vagy, kicsit családiasabban kezellek hisz a palotában laksz te is.

Összenéztünk Changbinnal és egy picit elmosolyogtunk. Nem tudtam nem a pár perccel ezelőttiekre gondolni.
Kicsit talán el is kalandoztam.

- Fiam, minden rendben vagy? - nézett rám aggódó szemmel.

- Pe-persze. Miért? - néztem rá értetlenül.

- Olyan pirosnak tűnsz.
- Oh. Nincs bajom! Csak kicsit melegem van! - füllentettem.

Pedig bajok azok voltak. Talán jobban is mint szerettem volna. A szívem, lelkem, testem kívánta Changbint ami miatt nyugton maradnom is nehéz volt. Egy ideig még fészkelődtem a széken, bekaptam pár falatot, de nem bírtam sokáig.
- Köszönöm a vacsorát. -álltam fel az asztaltól majd meghajoltam - Jó éjt.

Elköszöntem mindenkitől majd felszaladtam a fürdőszoba felé vetve az irányt. Kipirult arcomat próbáltam hűteni hideg vízzel több kevesebb sikerrel.
Majd az ajtón bejött egy halk kopogással Changbin.
- Jól vagy?
- Persze. Csak... Kicsit belegondoltam az előző órákban történtekre.
- Oh. - mosolyodott el. -Tehát rám gondoltál?

Rohadt istenit Seo. Ki másra? Megint elpirulok miattad.

- Igen - fújtam ki mosolyogva a levegőt zavaromba.
- Mi lenne, ha még nem fürödnénk? Mutatni akarok neked valami szépet.
- Rendben. Menjünk.

A palota ajtaján kiérve a nap már rég lement, kellemes meleg volt, lámpák fénye világította meg Changbint:
- Fogd meg a kezem! - nyújtottá felém az övét.

- De mi van, ha valaki meglát? - néztem rá értelenül.
- Nem fog, ha gyorsak vagyunk. Gyere, kapd elő a szárnyaid angyalom!

Majd mindketten szárnyakkal kézen fogva vettük az irányt a nyugati kapukon kívülre.
Egyre csak a sötétség vett minket körül, de Binnie csak vezetett a felhőkben úszó holdfényben.

Egyszer csak csobogás ütötte meg a fülem, leszálltunk amikor a holdfény teljesen felragyogott felénk, mint ha tudná, hogy őt várjuk, hogy világítsa meg az éjszakát.

- Ez gyönyörű! - csodálkoztam el a helyen. Egy kisebb tavacska a sziklák mellett, amibe a sziklák tetejéről vízesés zúdult lefele. Vize szikrázott a holdfény teljes pompájában.

- Nem, Felix. Te vagy gyönyörű, ez a hely fel sem ér a te szépségeddel.
- Ah! Changbin! - pirultam el - Ez nem igaz.

- De, kis angyalka. Az. - majd közelebb lépett hozzám és megcsókolt.
Idegtépően lassú csókokkal árasztott el, finoman, majd egy halk sóhajt hallattam mikor a számról a nyakamra vándoroltak párnácskái.
Nyomokat hagyva csókolta végig kulcscsontomat, majd megszabadított felsőruházatomtól.

- Mi lenne, ha megmártóznánk a vízben?
- De- de hisz nem hoztam semmi fürdőnadrágot.
- Minek az? - mondta azt vágytól rekedtes hangon Changbin miközben huncutul rám vigyorgott.

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

💓😈💓

Innentől csak saját felelősségre olvasd tovább vagy lapozz a következő részre!

💓😈💓

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

Megszabadultunk a felesleges ruházattól, már csak egy boxer volt rajtam, majd ránéztem Changbinra aki ugyan itt tartott.
Tátott szájjal néztem végig az alacsonyabb kidolgozott felsőtestén, a vastag izmos karjain, de nagyot nyeltem mikor meglátta, hogy stírölöm és levette alsóját is, ami alatt a nem éppen kis Changbin állt.

- Na, mi az Felix? Nem jössz? - majd bemászott a vízbe és engem várt.
- Ne nézz! - intettem kezemmel, hogy forduljon el.

- Ugyan drága! Mint ha nekem nem olyan lenne a lábam között. - majd beharapta a száját és tovább nézett pajzán mosollyal.

- De... - nagyot sóhajtottam- jól van.
Majd megszabadultam lassan az alsómtól és bementem a vízbe.

- Gyere ide életem! - majd Changbin a karjaiba húzott- Nagyon kívánlak! - majd a nyakam vette újra célzásba. Apró nyálas puszikkal lepett el.

- Hyung~! - szaladt ki egy hosszú sóhaj a számon- Kérlek.
- Mit szeretnél édes? - búgta kérdését a fülembe.

- Téged! Kérlek! Csinálj velem valamit! - szólaltam meg vágytól elködösülve.
- Mond ki kiscsibém és megteszem.

- Dugj meg, Binnie~! -nyögtem fel.
- Biztos, hogy ezt akarod?
- Igen, nagyon! - mondtam már egyre frusztráltabban. Majd megfordultam és az ajkaira tapadtam.
Vágytól elködösülve uraltam ajkait, majd egyszer az irányítást átvéve nyelvét számba tolta úgy mozgatta párnácskáit. Majd elváltunk levegő után kapkodva.

- Fordulj meg Lixie! - majd megfogott csípőmnél fogva és ölébe húzott. - Lazulj el édes.
Majd abban a pillanatban egyik ujját bejáratomhoz tolta. Mikor tövig elmerítette bennem nyögtem egyet a fájdalomtól és egy könnycsepp csúszott ki szememből. - Lazulj el, vigyázok rád. - majd apró nyálas csókokkal kezdte el behinteni nyakam és hátam. Gerincemen egyre jobban futkározott az édes érzés, egyre jobban akartam, amit nyögésekkel tudatára is adtam.

Ezután betolta második ujját, ami fájt jobban a feszítő érzés miatt, de ollózó mozdulatokkal próbált tágítani, amit már egy pár perc mulva jobban élveztem ezután követte a harmadik ujja. Mikor már megszoktam jeleztem Binnienek.

- Binnie~! Kérlek. Tégy magadévá!- sóhajtottam fel mikor kihúzta mind a három ujját, üres érzést hagyva maga után.
Majd makkját a bejáratomhoz helyezte és egy jól irányított mozdulattal majdnem tövig merült, amire felnyögtem a fájdalomtól. Bármennyire is tágított elő egy könnycsepp csorgott végig az arcomon.

- Ah~ baby annyira szűk vagy! - simított végig derekamon. Csókolt nyakamon végig és ráfogott tagomra, hogy elterelje a fájó szúrós érzésről gondolataim. Majd mikor megszoktam tudatára adtam, megmozgattam a csípőm.

- Binnie~! Kérlek! - könyörögtem neki.
Majd rákezdett ütemes mozgással miközbe az egyik kezével a csípőmbe markolt a másikkal tagom izgatta egyre jobban.

- Gyorshabbanh~! - szólaltam meg lihegve.
De ekkor nagyot sikkantottam, mikor eltalálta egyik édes pontomat és egyre gyorsabb tempóra váltott.
- Ez-az Baby! Engedd ki a hangod! - tovább húzgálva a makkomon a vékony bőrt. - Csak mi ketten vagyunk.

A víz csobogása és a kéjes nyögéseink tarkították be a partot. Binnie nedves alakján megcsillant a hold, göndörkés fekete haja homlokára tapadt, ahogy az izzadság egyre kiült rajta. Fekete vágytól elködösült szemekkel nézett rám, derekamat pedig olyan erővel rántott magára néhány mozdulattal, mire felakadt szemem.

- Közelh vagyokh! - szólaltam meg a mámor kapui előtt.

- Engedd bele a kezembe csibém! - majd még ennél is eszeveszett tempóba váltott mind a csípőmozgása mind a keze, aminek meg is volt eredménye, mámoros édes pontom folyamatosan eltalálva, hatalmasat nyögve élveztem kezébe miután tovább hajszolta a saját élvezetét és nevem kiáltva belém engedte örömnedvét. Testem ívbe feszült és teljesen átjárt az eufória hulláma. Lihegve rogytam volna össze, ha kezeivel meg nem tart.

- Ahw, Lixie~ Csodálatos vagy. - hajolt rám fáradtan Changbin. - Szeretlek. - majd kivált belőlem amire egy hatalmasat sóhajtottam.

- Én is Binnie. - Majd felé fordulva újabb lassú csókba invitáltam. Ajkaink mozgása finom romantikus volt. Nedves testünk pedig úgy egymáshoz simult, hogy egy papírlapot se lehetett volna közénk rekeszteni.

Szájától elváltam majd megölelt és a fülembe suttogott.
- Talán ideje lenne visszamennünk lefürdeni.

- De ugye, nálam alszol? - néztem rá hatalmas boci szemeimmel.
- Viccelsz? - majd az arcomra rakta mind két kezét - Ezek után nem bírnák ki egy napot se nélküled Lixie. - orrát az enyémnek érintette,

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

💓💓💓

Az első BL smutom, ehhez a részhez köthető. Ez a verzió pedig egy kicsit átírt változata. Pedig az eredetire is büszke voltam.

Eddig semmi nagy változás nincs a könyvbe, de azért megkérdezem.

Hogy tetszik?