*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{F E L I X}

Amint már a leheletét az orromnál éreztem, hirtelen elhajolt és elkapta a kezét.
- Felix, ne buziskodj itt nekem! - rázta meg a fejét majd hátrálni kezdett.
- Ne-ne haragudj! - de ekkor odament Jisunghoz.

- Folytasd a kiképzését a kis buzinak, hogy ne kelljen hozzám se érnie!
- De, hyung! - meredt maga elé Jisung- Mi bajod van?

- AZ, HOGY UNDORÍTÓ AHOGY ITT FOGDOS EZ A MELEG! - emelte fel a hangját Changbin.
Ekkor megremegett a lábam, a szemeimből könny csak úgy elkezdett szánkázni, vállaim megrántottam, és előhívtam szárnyaim, majd a földről elrugaszkodva szárnyaltam a palota felé...

- NE FELIX! ERRE MÉG NEM ÁLLSZ KÉSZEN! - ordította utánam Jisung aggódva.

El akarok tűnni minél hamarabb mindenki szeme elől. A szobámba akarok lenni, egyedül...

Tudtam, hogy esélyem se lenne nála, mit is gondoltam?

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{ C H A N G B I N }

- Mit műveltél te seggfej?? - jött nekem Jisung mint valami veszett mókus.
- Semmit. - vontam meg a vállam.

- MI AZ, HOGY SEMMIT?! FELIX ERRE MÉG NEM ÁLLT KÉSZEN?! ÉS MI VAN, HA ÚTKÖZBE LEESIK! OTT LESZEL, HOGY ELKAPD A SEGGÉT?! NEM! - forrongott tovább - SEO CHANGBIN! AZONNAL UTÁNA MÉSZ ÉS HELYRE HOZOD!

- Miért kéne utána mennem?

- Te nem vagy normális bazd meg! Nekem kell elmagyarázni? Te vagy az, akinek vigyáznod kell rá te higanyú disznó!

- De agresszívak lettünk kismókus!

- Hogy lehetsz ennyire érzéketlen tuskó? Fülig beléd szeretett a kis csibe te meg lebuzizod, mikor csillog a szemed mikor látod!? Tagadd csak Seo az érzéseidet, de takarodj utána mert ha baja esik nem csak az én haragommal kell számolnod, hanem a királyéval is. Azt akarod, hogy megismétlődjön az, ami miatt elvesztetted a párod? - erre felszisszentem.

- Hagyd ki ebből Jiat! Ne hergelj! - de vettem egy nagy levegőt. Igaza volt. Nekem kell rá vigyáznom. - Te nyertél. Megyek utána.

- Tedd is helyre, amit tettél! - rázta a fejét Jisung.

- Megpróbálom. De nem igérem. - majd kieresztettem szárnyaim és gyorsan megindultam Felix után.

Komolyan gondoltam én az előbbieket?

A palotához érve a kinti őrt megszólítottam.
- Felix úrfit látta bejönni az ajtón?
- Igen tábornok! Az előbb szaladt be.

- Köszönöm.
- Történt valami uram? El kell fogni? Olyat tett, amit nem szabadott volna? - szinte már kész volt előhúzni a fegyverét.

- Nem. Igazából, csak sok volt neki a mai nap és kicsit kiakadt. - füllentettem neki mire leeresztette testhelyzetét és visszaállt őrhelyére.

- Rendben uram!

Felszaladtam a szobájához.
Megálltam előtte. Elgondolkoztam mit is tettem rosszul, miért is vagyok egyáltalán itt.

Felix mikor a kezemet fogta olyan jó érzéssel árasztott el. És amikor azon a kicsit mély hangján elkezdte dúdolni a dalt, gerincemen végigszánkázott egy jóleső érzés. Kirázott a hideg hangjától és a szemei, mint mágnesek húztak magához közel.

Mit csináltál Seo?

Majdnem megcsókoltam...

Biztos, hogy heteró vagyok?

Miért mondtam én olyanokat neki, mikor... lehet... érzek valamit iránta.

Bekopogtam a szeplőshöz, de semmi válasz nem érkezett. Mikor párszor kopogtam, benyitottam.

Lixi az ágyon a párnák közt sírt, szinte széjjel szaggatta a szívem. A tudat, hogy sír és az, hogy miattam teszi.

- Lixie~? - szóltam hozzá kicsit rekedtes hangon.
- TAKARODJ KI A SZOBÁMBÓL! LÁTNI SEM AKARLAK- bőgte el jobban magát.
Ekkor testem szinte magától mozdult és leültem mellé az ágyra.
Felix kissé sipákolva próbált meg apró kezeivel eltolni.

- AZT MONDTAM MENJ INNEN! - emelte fel a hangját hisztisen.
- Felix. - sóhajtottam egy hatalamasat- Sajnálom.

- Menj innen Changbin! - kicsit visszább fogta magát a fiatal, de még mindig sírt.
Kezeimet az arcára akartam rakni mikor ellökte onnan, majd a másikkal újra próbálkoztam.

- Hagyj békén!!! Azt mondtad undorító buzi vagyok, akkor ne fogdoss!

- Felix! - néztem rá csúnyán.
Majd mikor sokadjára is hadonászott elkaptam kacsóit egyik kezemmel és a másik kezemmel letöröltem könnyes arcát.
Hallottam szivét egyre jobban dobogni, teste pedit megremegett.

- Sajnálom, hogy olyanokat mondtam - néztem gyönyörű ében szemeibe - Nem gondoltam komolyan. Felix, igazából tartozok neked egy magyarázattal.

- Nem kell a magyarázkodás Seo! - hallottam rekettes hangját és lesütötte a szemét. - Nem kell sajnálnod. Egy mocskos undorító meleg vagyok.

- Lixie! Hagyd abba! - majd felemeltem a fejét egyenest lélektükreit fürkésztem. - Tudom, hogy szerelmes vagy belém.
Láttamrajta, hogy meglepődik.

- De, honnan? - hüledezett.

- Jisung mondta el - rakoncátlan tincseim közé túrtam - De valahol én is éreztem a dolgot.

- Ne- ne haragudj rám, hogy így érzek... - hallottam a hangját és mikor lefele akarta mozdítani a fejét arcara fogtam mindkét kezem, közelebb hajoltam hozzá egy kis rést hagytam magunk között tartva a szemkontaktust.

- Lixie. Eddig féltem bevallani magamnak is- egy hatalmasat nyeltem, ami a csendben a szobában visszhangzott - Sajnálom, bocsáss meg, de én is szeretlek.

Majd ajkaira tapadtam finoman. Éreztem, hogy nem csókol egyből vissza, valószínűleg meglepődött, de láttam szemeiben, mikor elváltam tőle, hogy felvillan a láng a vágy benne és hirtelen az én ajkaimat kapta le.
Az ölembe húzva csókoltam tovább először azzal a hévvel, amivel ő majd átvéve az uralmat ajkai felett lassú érzelmes csókot váltottunk, ajkára haraptam finoman nyelveimmel bejutást kértem szájába majd nyelveink táncot járva csókoltuk egymást.
Levegő után kapkodva váltunk el egymástól, mire láttam, hogy a kis csibe arca a piros minden színébe cikázik, ahogy az enyém is.

Rámosolyogtam, majd megszólalt.
- Azt hiszem, a bocsánat kérésed ezzel elfogadtam. De ... Nem vagyok undorító?
- Jaj Felix! Dehogy! - forgattam meg a szemem. - Akkor nem tenném meg újra ezt!
Majd leterítettem a kis szeplőst magam alá gyűrve a párnákon és a szájára tapadtam mámorosan.
Egyre jobban csókoltam a száját majd át tértem a nyakára, aminek hatására a Felix egyre gyakrabban tolta felfele a csípőjét. Majd, mint akiben valami koppant egyszer csak megszólalt.

- Changbin... Nem kéne ezt csinálnunk...- sóhajtott fel egy nagyot.
- Miért? Nem akarsz?

- Deh- szaladt ki egy sóhaj a hangján- de lassan, keresni fognak minket.
- Basszus! Igazad van. - majd felkeltem róla.

Láttam Felix kuncogni kezd, amikor végig merté a testem, férfiasságom jelezte, izgatottságát, de ahogy láttam, én is előhoztam a kis szeplős angyalhól ugyan ezt.

- Ne nevess - sóhajtottam - Ez nem vicces, pláne így, hogy nem tudsz vele semmit tenni most.
- Hát - majd hajába túrt. - majd legközelebb Changbin. - majd elpirulva vigyorgott tovább, mint a tejbe tök.

- Felix, az előbbit komolyan mondtam, tényleg sajnálom. De nem tudtam mit érzek, nem tudtam, hogy én is - halkultam el- Érezhetek így egy fiú után. - mondtam már alig hallhatóan.

- Binnie. - ölelt át a szeplős - megértelek, én is nehezen fogadtam el, hogy nem hoznak lázba a lányok egyáltalán. De te... - kuncogott fel - talán túlságosan is lázba hozol.

- Akkor tényleg megbocsátasz?

- Persze. - majd az ajkaimra hajolt egy apró csókot csenve - de egy feltétellel.

- Mi lenne a kívánságod édes?
- Lennél a párom Binnie? - mire megfogtam apró kacsóját és szeme elé emeltem.

- Ha megengeded, hogy boldoggá tegyelek, ezer örömmel leszek a párod.- Majd magához húzott egy hosszú ölelésre majd elváltunk egy idő után és a homlokára nyomtam egy nyálas cuppanós puszit.

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*