*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{F E L I X}

Changbin egyre távolodó alakját néztem, amikor egy könnycsepp csúszott ki a szememből.
- Changbin... Miért mész most hirtelen el? -szólt utána Jisung, de a karomat megragadta.

- Felix. Ereszd le a szárnyaid. - szólt rám - nem szárnyalhatsz még, mert az elején még elég labilis az érzelmi irányítása. Le is zuhanhatsz velük és úgy kötsz ki, mint az a szerencsétlen, akinek a lába tört el. Ha nem vagyok ott, nem segítek neki időben, lebénul. Vagy akár rosszabb is történhet veled. De akkor Changbin is összetörne! - Bólintottam egyet, megráztam vállaim mire a szárnyaim eltűntek, majd letöröltem könnyeim.

- Nem tudom mi baja van, de valami kis szikrát érzek kettőtök között. - arca egy kaján vigyort öltött fel.

- Ne-nem, nincs semmi köztünk. - éreztem Jis beletapintott a gyengepontomba és az arcom égni kezdett.
Felnevetett.

- Jaj, Felix. Ha te hazudsz is magadnak vagy nekem, a szíved nem tud hazudni. - mosolyodott el- se a szemeid. - nagyot sóhajtva folytatta beszédét - Na de most valami fontosat is tanítok neked. Már megvan, az alap, amivel előhívod a szárnyaid, na ugyan ez az erő kell ahhoz, hogy előhívjuk a benned rejlő gyógyító erőt.

Összecsapta a kezét, ami miatt egy kicsit összerezzentem.
- Felix! Nyújtsd ide a kezed! - majd cirógatni kezdte tenyerem. - Ide összpontosítsd majd az energiádat. Tudod mit? Én leszek a teszt alanyod!

- Mi?! Milyen teszt alany? - de már meg sem tudtam szólalni, Jisung előrántott egy tört a ruhája alól és rámarkolt a pengére.
Piros vére csorgott végig a tőr hegyén, majd rám nézett kicsit fájdalmas tekintettel.

- Na, most gyógyítsd meg!
- Mi? Én? De, hogy? - kerekedett el szemem.
- Markolj óvatosan a kezembe. - majd kezét megfogva mondta tovább- Csukd be a szemed és gondolj Changbin mosolyára. - majd ugyan azzal a vigyorral, amit előbb vágott folytatta- Ne szorítsd annyira!

- Bo-bocsi! - engedtem el kicsit a kezét.

Megérdemelted... Kell neked ilyeneket mondani... de igen Binnie mosolya, csak úgy levesz a lábamról.

- Úgy látom működik, amit csinálsz, csak folytasd és koncentrálj a kezedre, hallgass a szíved ritmusát és dallamát.
Majd halkan dúdolni kezdtem egy magamnak is ismeretlen dallamot, kezeim szinte lángoltak, a kezembe lévő véres kéz, sisteregve bizsergette végig kezeim, a vágás mentén.

- Azta! - hüledezett a mókus képű - Ez igen Felix!
Elengedte a kezem, majd méregetni kezdte tenyerét.

- Felix, te beforrasztottad teljesen a vágást és a vért is ráégetted a kezemre!
- Mi? Ne haragudj!

- Viccelsz? Nem haragszok?! Ez bámulatos! FELIX! - ordított fel - Te tűz gyógyító vagy!

- Öhm és az mit is jelent pontosan? -húztam fel az egyik szemöldököm.

- A tűz, minden elem felett áll. A legerősebb és a legveszélyesebb elem is. A királyunk például a föld elemmel harcol. Az is erős, és inkább a védekezés a legfőbb előnye az ő harcos kasztjánál. Valószínűleg édesanyád tűz elemű lehetett. Ez ilyen örökletes, ki, milyen elemet visz tovább.

- Oh! Értem. Nem tudtam.

- Seo pedig szél elemű, erős elem mind, de egy szél elemű akár harcos akár gyógyító feléleszti a te tűz elemed és többszörösét tudod produkálni annak, akire képes lennél. Brutális páros lennétek - vihogott fel - Mármint a harcmezőn is!

- Han! - néztem rá rosszallóan - Elég a célozgatásból. - lefele néztem - Amúgy sincs nála esélyem. Szerintem heteró. - halkultam el a végére.

- Felix - a kezét a vállamra rakta - Az igaz, hogy eddig Changbint még csak nővel láttam, de az a szem, amivel rád néz, nos a vak is észreveszi, hogy nem kicsit felkeltetted az érdeklődését. - majd megpaskolta a vállam - Úgy, hogy fel a fejjel! Aztán hajrá! Bár, Seot ismerve, nem igazán mutatja ki az érzelmeit.

- Észrevettem. Csak néha olyan furán viselkedik, mint akit érdeklek aztán hátrál.

- Lehet a maga érzéseivel sincs tisztába. - gondolkodott el Jisung. - Na de Felix! Folytatjuk tovább a dolgokat. Megyünk a gyengélkedőkhöz. - majd a karomnál fogva megragadott és húzott a gyakorló pálya másik felére, ahol pár kékes zöldes folttal ellátott harcos bajlódott. Volt, aki a másik monoklián jót kacagva cukkolódott a másikkal.

- Pf. Jól pofán vágtál azzal a fakarddal te balfasz!
- Ugyan, te meg úgy hadonásztál azzal a szarral, mint valami buzi! Nézd meg mekkorát csaptál a vállamra! - majd leemelte vállasát és lehúzta az aláöltözékét, hogy a lila folt is látszódjék.
- Harcosok! - lépett hozzájuk Jisung - Sorba álljatok!

- Igen is Han Gyógyító! - majd a katonák előtte egymás után beálltak.

- Ő itt Felix, a gyakornokom. Ő fogja végezni rajtatok a gyógyítást. Legyetek türelemmel felé.

- Rendben. - hallatszott majd egyik még hozzá tette.
- Na ... Megint órákig itt fogjuk akkor baszni a rezet.

- Ha pedig valamelyiketeknek nem tetszik vagy nem bír nyugton maradni én fogom az illetőnek pluszba szétrúgni a seggét! - vetett rájuk veszett mókus pofát Jisung.
Erre mindenki összerázta magát.

- Na - mosolygott rám lágyan Jis. - Felix rajtad a sor. Már betörtem őket.

- Az elején próbáld meg párra rárakni a kezed, mint nálam, de utána menni kell anélkül is. Ugyan is távolabbról is tudsz majd gyógyítani.

Bólintottam, majd kérdeztem az elsőtől:
- Mit kell meggyógyítanom?
- Vállam. - majd a kezem a vállára téve becsuktam a szemem és újra arra az édes félmosolyra gondoltam, ami elvette az eszem.
Szemeim újra vörösen fénylettek, amire kicsit meghúzta magát a harcos, és az előbbi dallam kíséretében éreztem az erő a tenyerembe árad.
Majd elengedtem a vállát. Megrántotta a karját elkezdte nézni majd ámulattal odajött Jisung.
- Ügyes vagy Felix! - nézett a többire - Következő!

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

A sérültekkel már nagyjából végeztem mikor a pálya szélén az egyik oszlopnak támaszkodva megláttam Changbint.

- Felix, te lásd el a maradék kettőt, mindjárt jövök. - majd odament Binniehez én pedig folytattam a dolgom.
Mindenki megköszönte a segítségem, amire én meghajoltam.

- Ugyan Lixie! Te vagy a trónörökös, neked nem kell hajlonganod előttünk, csak apád előtt. - szólalt meg Binnie mögöttem mire felegyenesedtem.

- Changbin. Visszajöttél?
- Amint látod, igen. - elkezdte lábaival a földet rugdosni és felfele nézett hajába túrva folytatta - hallom, jól halad a kiképzésed és már gyógyítasz.

- Igen, Jisung megtanította, hogy mire koncentráljak, a harcosokat pedig én gyógyítottam meg. - mire lágyan rám mosolygott.

- Akkor lassan nekem is lehetsz majd a személyes gyógyítóm? - de ahogy ezt kimondta láttam rajta, azonnal megbánta fejét fogta meg.

- Hát, nem tudom itt, hogy mennek a dolgok. De ha szeretnéd, szívesen leszek a gyógyítód. - dobtam neki ezer wattos mosolyomat amire szemmel láthatóan elpirult. - De még sokat kell gyakorolnom, csak közelről tudok gyógyítani.

- Köszönöm. - a szemembe nézett. De abban a pillanatban Jisung odajött hozzá és elkapta a kezét, a tőrjét pedig egyenest Changbin tenyerén végig szánkáztatta.

- Te jóisten fasza Han! Mi a fenét csinálsz?! - nézett rá csúnyán Changbin - Te ezt megbánod kismókus, hogy ujjat mersz húzni velem! - majd indult volna meg felé mire Jis, mint az üldözött egér elszaladt én pedig Binnie kezére fogtam.

- Ne, hagyd! - majd vérző kezét két tenyerem közé raktam. - Hagy segítsek. Jisungot pedig hagyd. - szemébe nézve kezdtem el a dallamot dúdolni, mire Changbin is mélyen a lelkembe bámulva állt előttem, szikrázott szemeink között a levegő. Éreztem lassacskán arca egyre közelebb van az én arcomhoz és egyre gyakrabban néztem hol a szemeibe hol az arcára. Ketyegőm pedig megállás nélkül egyre erősebben zakatolt ketrecében.

Kész voltam megcsókolni őt ott mindenki előtt.

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*