*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

{ C H A N G B I N }

- Mi a baj Lixi? - vontam fel szemöldökömet.
- Cs-csak melegem lett.

Olyan édes amikor zavarba van.

De olyan, mint ha miattam lenne.

Csak nem belém lenne szerelmes?

Megráztam a fejem, a gondolataimat is próbáltam kirázni a fejemből és Felixre néztem, aki épp ruhát szedett elő a szekrényből.
- Hosszú volt a nap, elmegyek lefürdeni.

- Rendben. - kezdtem felállni az ágyról amikor a kis szeplős megszólalt az ajtóban állva.
- Bin? - nagyot nyelt - Nem jól alszok egyedül. Nálam tudnál aludni?

Rám nézett azokkal a hatalmas bociszemeivel. Megpróbáltam ellenállni, de hamar feladtam, beadtam a derekam. Bólintottam. Mire Felix felém villantotta ezer vattos mosolyát, szemei is felvillantak vörösen.
- Köszi Hyung! - majd sarkon fordult és kilépett a szobából.

Átsiettem a szobámba, levetettem a nehéz páncélomat és előkészítettem egy másik aláöltözéket és visszamentem a fiatalabb szobájába, ne vegye észre, hogy eltűntem.

De miért is törődők én ezzel?

Az ágyára ülve vártam, miközben azon gondolkoztam, tényleg jó ötlet vele aludni?

Mi fura abban, ha két férfi együtt alszik?

Se...mi... Remélhetőleg.

Nem ebbe, nincs semmi gond. Csak kedves vagyok vele.

Igen...

Csak vele...

Nagyot sóhajtottam és a hajamba túrtam. Hol vagy már Felix? Lassan fél óra is eltelt, hogy elmentél már fürdeni.
Elindultam a fürdő fele és bekopogtam.
- Lixie? - szóltam be finoman.
Mikor sokadjára kopogtam, de semmi választ nem kaptam erőt vettem magamon és benyitottam.

Felix a habok között a kádban békésen szundikált. Ahogy közelebb mentem hozzá, végig néztem hibátlan hófehér bőrén.

- Jaj, Lixie. Nem maradhatsz a vízbe sokáig. - gyorsan hoztam egy törölközőt a kád szélére raktam. Majd a szeplőst kihalásztam a habokból. Aki fel sem ébredt csak egy halk sóhajt hallatott.
Megborzongtam mély, mégis édes hangjától.
Próbáltam minél óvatosabban bánni vele majd a törölközőt úgy ráadni, hogy ne érintsek és ne lássak semmit olyat.

Mikor sikerült vékony dereka köré tekernem az anyagot, mennyasszony pózba kapva vittem a szobába. Lehelyeztem az ágyba, aki csak, mint ha mi sem történt volna aludta az igazak álmát.
Körültekintettem, mit adhatok rá, de ekkor eszembe jutott. Visszamentem a fürdőszobába és a ruháit kezembe kapva szaladtam vissza a kis szeplős angyalhoz.
Ráadtam gondosan majd betakargattam.

Megálltam egy pillanatra csak hogy szemügyre vegyem azt az édes szeplős arcát, ahogy békésen szuszog.

Hol jár az én agyam?

Hajamba túrtam majd egy lazább anyagú ruhát felkaptam a szobámba betérve és a fürdő fele vettem az irányt.

Beérve a kis szeplős látványának a képe lebegett szemeim előtt.

Mi van velem?

Arcom teljesen égni kezdett. Próbáltam nem rá gondolni, ami ment is egy darabig majd a kádba ülve újra Lixi illata megcsapta orromat, a kellemes aroma csak úgy átjárta. Az a kellemes édeskés talán valami vaníliás málnás illat.
Egyszerűen mámorítóan hatott rám. Mélyen a habokba merülve ültem a kádba, lelkem pedig a felhők felett volt. Habár szárnyaim voltak, de most a szívem száguldott felfele az ég felé.

Kicsit gondolataimból a lassan kihülő víz szakított ki, amikor feleszméltem kissé elszaladt az idő. Gyorsan kiléptem a kádból, felöltöztem és siettem a kis szeplős mellé.

A szobába érve még mindig ugyan abban a pózban feküdt ahogy hagytam.

Még hogy rosszul alszik. De... Megígértem. Most már itt alszok.

Befeküdtem mellé elhelyezkedtem. Az édeskés illata ott volt már a párnán, egyszerűen nyugalmat árasztva magából.
Oldalról angyali arcát néztem amikor egy mosolyt görbült száján.

Remélem szépeket álmodsz Felix.

Elhelyezkedtem és behunytam a szemem és szinte azonnal elfogott az álom.

Reggel valami furcsára keltem fel. Kis apró kacsókat éreztem a derekamnál fogva.
Óvatosan kinyitottam a szemem, más testrészemet nem mozdítva. Hatalmasra kerekedett szemmel realizálódott bennem, hogy Felix úgy fekszik rajtam, mint egy baby koala. Egyik lábát átdobva lábamon, arcát pedig a mellkasomon pihentette.

Szabad kezemmel Felix hajába túrtam és elkezdtem simogatva felkelteni.
-Lixi... -szólogattam halkan. - Lix. Fel kellene kelnünk. Jisung lassan várni fog minket a gyakorló pályán.

Laposakat pislogva meredt előre a szeplős mikor hirtelen realizálódhatott benne, hogy a mellkasomon van, és hirtelen felült mellettem.
- Ne-ne haragudj Hyung! Ne-nem, nem akartam rajtad aludni. -mondta szinte kétségbe esve. Arca egyre jobban pirosodott befele.

Olyan édes... de nem bánom, hogy rajtam aludt, sőt...

Megint. Mi ez a gondolat Seo?

- Ugyan Lix. Mind egy. Gyerünk keljünk és menjünk.
Gyorsan átmentem a szobámba a kis szeplőst egyedül hagyva kicsit.
Összeszedtük magunkat és elindultunk Jisunghoz. Egész végig azon gondolkodtam, hogy az este mi történt, de szerintem bele is vörösödtem.

Valahogy össze kell szednem magam. Túl sokat gondolok rá, ez nem jó így. Seo Changbin, te heteró vagy! Nem érzel a szeplős iránt semmit! Nem szabad!...

Séta közben, mielőtt még odaértünk volna megszólított:
- Changbin? Szerinted, ma előhívom a szárnyam, ha arra az erősebb érzelemre koncentrálok?

- Meg kell próbálnod mindenképp. Mondjuk, ha elő is hívod utána meg kell tanulnod használni. De szerintem Jisung a gyógyító képességed is előszedeti már. - sóhajtottam fel egyet, de nem mertem a szemébe nézni- De majd elmagyarázza ő, hogy miért.

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*

- Felix! Akkor kezdjük is! - mosolyodott rá Jis. - Elgondolkoztál azon, amit mondtam?

- Igen, másra fogok koncentrálni, mint tegnap.

- Na! Nézzük, ha sikerül előhívnod a szárnyad, nem szárnyalhatsz egyből! Rendben?

- Miért? - nézett rá kerek szemekkel a kis szeplős.

- Mindent a maga idejében! Előbb hívjuk elő a gyógyításod.

Felix bólintott majd kicsit távolabb állt tőlünk, karjait megfeszítette, becsukta a szemét, láttam, hogy nagyon koncentrált. Hirtelen kinyitotta a szemét, ami vörösen izzott és vállait megrántotta.
Két gyönyörű fehér szárny jelent meg fekete végekkel.

Megremegett a lábam, a fekete tollak láttán.
Egyszerűen nem bírtam nézni se, hol magamtól undorodtam, hol pedig a fekete részétől. Majd odamentem Jisunghoz.

- Han Gyógyító. Jelentést teszek a királynak a fejleményekről, megteszed, hogy vele maradsz addig?

- Persze. - majd arcomra nézett- Valami baj van?

- Nem. - ráztam meg a fejem - De vannak kötelességeim.
Vallat rántottam és előkapva szárnyaim repültem egyenest a királyi palotába.

Seo ... Nem szabadna a kölyköt ennyire közel tartani magadhoz. Nem vagy te... Olyan!

*ੈ✩‧₊˚✧･ﾟ: *✧･ﾟ:*