Ahogy a köpeny alatt sétáltam a suli folyosóin, végiggondoltam az estém eddigi részét. Odamentem, P nem jött el, és balszerencsémre még Piton is éppen arra járt! És ez... miért engedett volna el? Valami azt súgta, hogy ezt holnap még felemlegeti. Addig is el kéne jussak Szellemszállásra.

Végigmentem a Roxfort összes sötét, kihalt, kísértetilyes folyosóján. A hideg rázott ki néha, mert úgy éreztem, mintha követnének. Mikor óvatlanul befordultam egy sarkon, majdnem fellöktem Dumbledore igazgatót, aki éppen McGalagony professzorral beszélgetett. Hogy miért este és ilyen messze a kíváncsi diák-fülektől (az enyémet leszámítva), azt nem tudtam, csak egy dologban voltam biztos, hogy egy ideig még kerülgetni fogjuk egymást. Hallótávolságon belül maradtam, de a lehető legtávolabbról próbáltam követni őket. Levegőt is csak folytva vettem.

-Tudja, Albus, nagyon aggaszt a prófécia. Ugyan nem jelenti ki, hogy bárkire vagy bármire is veszélyes lenne az, amit rejteget.- suttogta aggódó hangon a nő.

-Ezzel egyet értek Minerva. Engem kifelyezetten a feltámadó holtak zavarnak.- értett egyet az ősz hajú és szakállú mágus, miközben lassan csoszogtak előre a folyosón.

-Csak nem... csak nem rá gondol?- állt meg egy pillanatra a boszorkány.

-De. Attól tartok Blackwoodnak valami köze lesz ehhez.- az igazgató biccentett a fejével, hogy menjenek tovább, közben csendre intette az asszonyt.

-Blackwood az Azkabanban van, szigorú őrizet alatt.- tiltakozott McGalagony, de a hangja nem árulkodott sem meggyőződöttségről, sem magabiztosságról.

-Tudom. Ez most minden reményünk.- halgatott el komoran egy percre Dumbledore, majd folytatta- Bár, ahogy láttuk, a dementorok kijátszhatók. Nemhiába Siriust is mi tanítottuk.

Nagy volt a kísértés, hogy arra menjek tovább amerre ők, de elfordultak és az udvarral ellentétes irányba folytatták az utukat. Kisétáltam az iskola közepén található kis térre, onnan pedig azon az úton mentem tovább, ami a fúriafűz felé vezet. Tudtam, hogy Szellemszállas arrafelé van, onnan majd haladok toronyiránt.
Ahogy elértem a fát, semmi kellemetlenbe sem ütköztem, mikor viszont ott álltam szemben vele, nagyon is éber volt, épp ellenkezőleg, mint arra én számítottam. El akartam osonni mellette, de felém kapott az egyik ágával és levert a lábamról. Épp időben gurultam oldalra, hogy ne lapítson palacsintává. A köpeny lecsúszott rólam. A fa újra felé kapott, most is eltalált, ráadásul a hasamat, és a törzsének háttal találtam magamat. Pár pillanatig alig kaptam levegőt, viszont mikor újra sikerült és talpra álltam, elhajolva az újabb ütés elől megcsúsztam és egy lyukba estem a gyökerei között.

Földetéréskor fenékre estem, a hátam nagyon megfájdult. Talpra kecmeregtem, fájdalmamban felnyögtem, de sikerült összeszednem magam. Körülnéztem. A szemem már egész jól hozzászokott a sötéthez, így egész sok mindent láttam. Ebbe a sok mindenben például a folyosó is beletartozott, ami az üregből kifele vezetett, ha jól emlékszem, nem a Roxfort felé. Kisöpörtem zöld hajamat az arcomból majd elővettem a pálcámat.

-Invito láthatatlan köpeny!- csak akkor mertem a következő varázsigét mondani, mikor már éreztem a puha szövetet a kezemben- Lumos!

Elindultam lassan, tapogatózva a folyosón, pálcám derengő fényénél. Számtalanszor megbotlottam, de végre elértem egy fa csapóajtót. Lassan felnyitottam és mikor benéztem rajta, három pálcát nyomtak az arcomba. Ezek szerint megérkeztem Szellemszállásra, mert a pálcák Harryhez, Ronhoz és Hermionéhoz tartoztak. Amikor látták, hogy csak én vagyok, gyorsan elrakták őket és felsegítettek. Körben ültünk, négy világító pálcánk adta a fényt közöttünk.

-Kösz a köpenyt, nagy segítség volt.- dobtam oda Harrynek lazán.

-Te.. elloptad? Mikor? Miért?- csattant fel.

-Egy. Nem elloptam, csak kölcsön vettem és szándékomban állt visszaadni most. Kettő. Tegnap délután, amikor nem figyeltetek. Három. Ti mondtátok, hogy legyek találékony. Nem voltam az?- Ron halkan kuncogott, Hermione pedig fel volt háborodva, sokkal jobba mint Harry, aki zöld szemét értetlenül szegezte rám- Bocsánat.

-Mindjárt más.- motyogott Hermoine.

-Akkor.. bevesztek?- kérdeztem nem palástolva a szándékomat.

-Eljöttél. Mi is tartjuk a szavunkat.- bólintott nyugodtan Harry.

-Klassz. Na, miért vagyunk itt?- néztem körül lelkesen.

-Mivel már tudsz a próféciáról, eláruolm: meg próbáljuk fejteni azt. Igyekszünk kutakodni, neveket keresünk, bármi apró nyomot, amin elindulhatunk.- mesélte Ron, miközben néha oldalra pillantott Hermionéra. A lány kicsit unottan hallgatta, nyilván nekik már ez unalmas téma volt, és egy ideje zátonyra futhattak, mert még engem is hajlandóak voltak bevenni.

-Ha nevek kellenek, nekem van egy. Blackwood.- egy pillanatra elhallgattak. Nem úgy néztek ki, mint akik tudták, hogy ki az, de már a név is félelmetesen hangzott- Dubledore és McGalagony beszélgetett róla, mikor kiszöktem.- a Piton-féle incidenst nem említettem meg nekik.

-Miért pont róla?- kérdezte a lány.

-Az igazgatót, idézem, a feltámadó holtak zavarják. Ennek kapcsán merült fel a Blackwood név, aki pedig viseli, elvileg az Azkabanban van. Ez így segített valamit?- kérdeztem, miközben természetes arcot vágtam, ők pedig csak ámultak.

-Megteszi.- dőlt hátra Harry. Nem tudom, a szeme a fűhöz, vagy a hajam zöldjéhez áll közelebb...