Mivel (gondolom) a tanári kar is értesült a hírekről, sokkal komolyabban vették az svk-t. Keményebb varázslatokat tanítottak, és egymás ellen kellett párbajozzunk. Kicsit olyan volt, mikor kinyílt a Titkok Kamrája és mindenki megrémült, az egész suli felbolydult. Bizonyos szempontból jó, mert elnyomják a viaskodást bennem.. igen, idáig süllyedtem. Kedvelem Harryt. 
Egyik ilyen svk órán történt, hogy a tanár úr (Lupin professzor) felvetette, hogy most miért nem próbálok meg én kiállni valaki ellen.  Na persze.. nem vagyok  valami jó közelharcban, de nem akartam gyávának tűnni, pláne így griffendélesként, szóval elfogadtam a felajánlást. Ekkor nyitott be Piton.

-Mit művelsz, Lupin?- vonta kérdőre.

-Miért minek tűnik?- nevetett a professzor- Tanítok.

-Párbajok?

-Igen.

-Amber lesz a következő?

-Igen.- válaszolgatott egyre ingerültebben. Nem értem miért tesz fel egyértelmű kérdéseket?

-Azt akkor megnézem.- ellenvetést nem tűrve belépett és az egyik sarokban nekidőlt a falnak, majd figyelt. A hátamon éreztem a tekintetét.

-Hát jó.- próbált Lupin enyhíteni mindenki döbbentségén- Ki szeretne kiállni ellene?- egy jelentkező sem volt- Ne ilyen sokan és egyszerre..

-Javasolhatnám egyik diákomat?- szólalt meg Piton hátulról. Ne.. csak ne Malfoyt. Ahhoz van most a legkevesebb kedvem- Mondjuk, Malfoyt.- a teremre néma csend telepedett. Mindenki tudta, hogy összevesztünk, de ha nem, akkor az órán lévők biztos. 

Lassan, sokáig elnyújtott mozdulattal állt föl a helyéről, Úgy láttam, ő sem akarja ezt az egészet. Igyekeztem az arcomon nem kimutatni, hogy rettegek. Mi van, ha haragból rámküld valami olyan átkot, ami ellen nem tudok védekezni? Mi van, ha én ártok neki? Hiába kedvelem Harryt is, Draco sokkal mélyebb nyomot hagyott rajtam, mint amekkorát akkor kívántam. Egyedül Lupin hangja adott némi megnyugvást a hátam mögül.

-Csak és kizárólag lefegyverző bűbájokat használunk. Kezdhetitek!

felálltunk egymással szembe, rákészültünk a küzdelemre. Felemeltem pálcámat és az arcom elé helyeztem, ahogy Malfoy is. Egy fél pillanatra találkozotta tekintetünk, de amint ez neki is feltűnt, hátat fordított. Öt lépést eltávolodtunk egymástól, majd hirtelen újra egymást bámultuk, de mezúttal a pálcáinkat is egymásra szegeztük. Fél perc néma csönd, és megszólalt az első varázsige.

-Capitulatus!- kiáltottam, pálcámat az övére irányítva, hogy csak azt találjam el. Ellépett, így célt tévesztett a bűbájom.

-Diffindo!- volt Malfoy válasza. Ez a varázslat szétvágja/ elmetszi azt a tárgyat, amit érint. Ha a pálcámra céloz, azt még nem veszem zokon, de ez felém jött! Hasra vetettem magam, hogy el tudjam kerülni a csúnya véget, de ezzel a pálcám is kiesett a kezemből. Mire utána kaptam volna, már késő volt- Depulso!- jött a következő varázslat. Ez messzire lökte tőlem a pálcám. Meglepetésemre visszarepült a kezembe. Nem haboztam sokat.

-Levicorpus!- kiáltottam és ezúttal el is találtam Malfoyt, aki még mindig azt kereste, hogy ki juttatta vissza a kezembe a pálcámat. Hipp-hopp fejjel lefele lógott a terem közepe felett. Úgy gondoltam, most elégtételt vehetek- Arresto mo..- de megint kiverték a pálcát a kezemből. Dühösen fordultam meg- Ki szórakozik velem?!

-Liberacorpus!- suttogta Piton, mire Draco a földre esett.

-Nem csak lefegyverző bűbájokról volt szó?- vont kérdőre Lupin. Ritkán láttam mérgesnek, most viszont csak fáradtnak tűnt.

-Elnézést tanár úr.- kértem bocsánatot, mert igenis igaza volt.

-Az én hibám. Miattam lett mérges. Hiba volt párbajra kényszeríteni minket.- védett meg Draco. Már azt hittem, tőlem is bocsánatot fog kérni, mikor folytatta- Különben is.. egy sárvérűnél akad méltóbb ellenfelem is!- felhúzott orral kisétált a teremből, a siető Pitonnal a nyomában.

E/3

-Draco, várj egy percet!- szólt utána Piton, mire a fiú megállt.

-Igen, professzor?- fordult meg, hogy a másik szemébe nézhessen.

-Miért hívtad Ambert sárvérűnek? Ez nem vall rád!

-Összevesztünk.. jó? Mégis mi köze hozzá?- a fiú felháborodva állt tovább.

-Érdekel egy titok?- erre Malfoy megállt, de még nem fordult meg- Úgy veszem igen... tessék.- átadott neki egy borítékot- Menj a szobádba, olvasd el, majd égetsd el! Nem akarom, hogy bárki is tudjon róla. Értetted? Elolvasod és elégeted!

-Persze.- elvette a levelet és alig bírta ki, hogy el ne olvassa ott, abban a pillanatban, de hősiesen kibírta a szobájáig, ahol bezárkózott és kinyitotta a borítékot. Megfordult ugyan a fejében, hogy átveri a professzort, de elvetette az ötletet, mert ő volt az egyetlen tanár, akire kicsit is felnézett.

A levélben a következő állt:

A,
Igen, volt egy sárvérű lány, Lily. Egyik nap, az akit jobban szeretett, mint engem, felbőszített. James Potter. Indulatból a lányt vádoltam és sárvérűnek hívtam. Annyira megromlott a kapcsolatunk, hogy többet nem békültünk ki. 
Egyik nap, talán a bosszútól vezérelve kihallgattam egy beszélgetést a Nagy Próféciáról és elmondtam valakinek, akinek nem kellet volna. a lány, Lily, az életével fizetett.
Kérlek, ne követsd el ugyanezt a hibát. Az én életem tönkrement és olyan dolgokat tettem, amit még papírra vetni is szörnyű. 
Nem akarom, hogy a te életed is tönkremenjen.
-P

Eleinte a professzor ezt a levelet Ambernek szánta volna (mint az a címzésen és a fogalmazáson is látszik), végül úgy döntött, Hogy Dracot jutalmazza meg az igazsággal ezen formában.
A fiú úgy felidegesítette magát a levélen, hogy ha a professzor nem kéri, magától is a tűzbe veti.