A suli folyosóin kétségbeesetten próbaltam megtalálni Harryéket. Szerettem volna velük tisztázni ezt az egész prófécia-ügyet, elmagyarázni nekik, megértetni velük, hogy sajnos tényleg rólam szól. Én sem akartam ezt így, de most, hogy kiderült annyival jobban éreztem magamat. Valahogy megkönnyebbültem, úgy éreztem, ez a rejtély is le van tudva. Ez persze nem jelentette azt, hogy jobban éreztem magam és nem éreztem a rám nehezülő nyomást, de igyekszem majd megfelelni a próféciában megjövendölt személynek. Nem fogok csalódást okozni. Ma nem.

-Amber!- visszhangozta valaki kiáltását az üres folyosó fala. Megtorpantam és hátrafordultam. A felém siető Pitont vettem észre. Arca zaklatottságról árulkodott.

-Igen tanárúr?- indultam el felé, hogy kevesebbet kelljen futnia.

-Nincs sok időm, még össze kell szednem a mardekárosokat. Ide figylej!- most volt a második alkalom, hogy letegezett. Egy pillanatra azt a fiút láttam, akit elképzeltem a levelek mögött- Megtudtál valamit Blackwoodról a múltból? Bármit?

-Este érkezett egy levél. Azt mondta, hogy nagyon büszke ember, rögeszméje volt a halott barátja feltámasztása. Érdekelte a feketemágia minden fajtája és amennyire tudta, néhányban igen jártas volt. Kegyetlen ember. Nem bízik meg senkiben.- igéztem fel Perselus gondolatait, amit este olvastam még el.

-Értem. Ezt megjegyzem. Most pedig hallgass rám. Tudom, semmi közöm hozzád és Dracohoz, de ha tartod bármire is a véleményem, beszéljétek meg. Tanulj Lily és az én példámból. Egy életre elvesztettem... de..

-De mi, Perselus..- olyan furcsán hangzott kimondanom a tanárúr nevét a szemébe. Olyan, mintha ez egyenlővé tenne minket. Mintha az ő szintjére kerülnék, amire még korán sem állok készen. Mindenesetre jól esett.

-Visszahozta.- bökte ki. Folytatnia sem kellett volna, már tudtam, mit akar tenni- Lily él. Ha hiszed, ha nem, de én a két szememmel láttam.

-Elhiszem, de ugye nem akar mellé állni?- egy fél lépést hátráltam.

-Meg kell értened Amber.. ha nem is kell, de szeretném, hogy megértsd. Bíznod kell bennem. Most az egyszer muszáj.- felém nyújtotta a kezét.

-Ajánlom, hogy tudja, mit csinál! Mert ha nem, velem gyűlik meg a baja!- egy rövid és játékos mosoly mellett fenyegettem. Ez az akció tényleg a vak hiten és bizalmon alapult. Melegen ajánlom neki, hogy jól süljön el a terve, mert nem vicceltem.

-És Amber.. komolyan beszéltem. Ássák el a csatabárdot a fiatal Malfoyjal. Sosem tudhatják mikor lesz túl késő.

-Megfontolom.- bólintottam, majd sarkon pördült és eltűnt.

Ki is mentek a fejemből Hermionéék, csak az járt a fejemben, hogy tisztázzam a dolgokat Dracoval. Be kellett látnom, hogy Pitonnak igaza volt.
A mardekár klubhelysége felé vettem az irányt. Mikor benyitottam, egy árva lelket sem találtam ott. Egy cetli várt rám Malfoy szobájának ajtaján, az ő kézírása volt.

Ez van Amber. Most elkéstél. Majd még látjuk egymás, ne aggódj!

Nem tudtam mire vélni az egész helyzetet. Aztán hirtelen megértettem. Futólépésben rohantam az udvar felé, fel a pinceből. Csak remélni tudtam, hogy nem a legszörnyűbb gyanúm igazolódik be, amint kiérek a szabadba.
Még pont láttam, ahogy az egész mardekár ház, Piton vezetésével kivonul a Roxfortból. Fel sem fogtam mi történik. Elmennek! Átállnak Osric oldalára! Akkor ezért mesélt Piton Lilyről.. ez az ára annak, hogy visszakapja. Így már mindent értek.

-Draco!- kiáltottam a menetelő sor felé. Az egyik alak megtorpant egy pillanatra, hátrafordította fejét és láttam az arcát. Ő volt az. Ahogy az én szemeimben is könnyek gyülekeztek, úgy az övében is- Ne...- suttogtam erőtlenül. Ő visszafordult a sor felé és továbbment.

Ne hagyj itt egyedül...