Miután Osric már csak élettelenül hevert a földön, az általa feltámasztott mágusok, varázslók és boszorkák szépen lassan porrá váltak, amit tovább sodort a kellemesen langyos szél, a köddel együtt. Az égen megjelentek a csillagok és a hold, az éjszakai madarak újra dalra fakadtak. Nehézkésen talpra állt mindenki, miután kipihenték a fájdalmaikat. Első dolgom volt, hogy a két tanárunkat eleresszem, így egyszerűen elvágtam az őket fogva tartó köteleket. Piton egy kilőtt nyílvessző sebességével szelte át a tisztást azt keresve, akinek a szájából az ő varázsigéje végzett Osrickal. Lily lépett ki az árnyékból, oldalán Jamesszel.

-Anya! Apa!- előzte meg a tanárurat Harry, aki még gyorsabbnak bizonyult.

-Jó újra látni, Harry.- mosolyogtak mind a ketten.

-Miért kell újra végignézzem azt, ahogy elvesztek örökre?- egész jól uralkodott magán.

-Sosem veszítesz el minket! Mindig itt leszünk, veled!- az anyja homlokon puszilta a fiút, az apja pedig megölelte, majd Harry lassan beletörődve elbattyogott, mert nem akarta végignézni ahogyan elporladnak a szülei.

-Miért tetted ezt Lily?- könny szökött Piton szemébe, mikor a fiú után ő lépett oda hozzájuk. Szégyellve magát lehorgasztotta fejét.

-Már egyszer meghaltam. Nem tartozom ide. Túl kell tenned rajtam magad!- felemelte Piton arcát, hogy egymás szemébe nézhessenek- Nem a te hibád! És egyáltalán nem haragszom! Ennek így kellett lennie.

-Igaza van.- szólalt meg szűkszavúan James is- Nincs harag, Perselus.- a kezét nyújtotta amolyan békejobb gyanánt. Pitonnak ez is bőven több volt, mint amire számított, hát még az, hogy nem a gúnynevén szólították! Megszorította Potter kezét.

-Köszönöm.- bólogatott meghatottan. Sosem hitte volna, hogy egyszer még Potter miatt örülni fog valaminek.

-Egyet ígérj meg!- figyelmeztette James az ujját felemelve- Úgy vigyázz a fiamra, mintha a keresztapja lennél!

-Ez most felajánlás?- lepődött meg Piton.

-Csak egy hasonlat!- mire Lily oldalba könyökölte a férjét- Igen... az.

-Hű.- Piton megint nem talált szavakat.

-Emlékezz rám!- azzal egy csókot nyomott Lily a professzor arcára, majd lassal porrá és homokká foszlottak szét és elfújta őket a keleti szél.

-Mindörökké...- suttogta maga elé.

-Gyere Perselus! Menjünk vissza a Roxfortba!- ajánlotta fel Minerva, akinek hangja színültig volt megértéssel és együttérző bánattal. Ő is nagyon kedvelte Lilyt és Jamest.

-Hát, Draco, nekem úgy tűnik, hogy vége... nyertünk.- léptem oda a sérült fiú mellé.

-Igen, valóban.- nyögött egyet halkan, mert még mindig fájdalmak gyötörték.

-Hogy érzed magad?

-Sokkal jobban.. most, hogy már itt vagy.- két tenyere közé zárta az egyik kezemet, majd finoman egy puszit nyomott rá.

-Helyes... most induljunk vissza.

A suli sokkal jobb állapotban volt, mint amire én számítottam. A falak java része állt, csak kormosak voltak, a tüzeket eloltották. Sok volt a sebesült, kevés a halott. A tanári kar mind megúszta, és a mardekár ház nagyja is. Az igazgató úr az irodájában várt minket, hetünket. Arcán nyugalom és elégedettség ült, mikor mindannyiunkat életben talált. Pitonnal és Harryvel kezet fogott, majd részvétét fejezte ki.

-Akkor úgy vélem, Blackwood miatt már nem kell aggódnunk.- bólogatott lassan, mint akinek még meg kell emésztenie a hírt.

-A próféciával végül mi történt? Mármint... azt tudom, hogy rólam szólt, de..- nem mertem rákérdezni arra, hogy esetleg van-e egy másik, vagy van-e ennek még folytatása.

-Szerintem, az egészet félreértettük...- kezdett bele finoman Piton- Én úgy vélem, inkább Dracoról szólt.

-Rólam?- nevetett kínjában a fiú. Sosem érezte még magát különlegesnek, sosem volt még kiválasztott. Egy pillanatra valami melegség öntötte el a szívét és a tudatát, hogy ő is lehet fontos.

-Az első sor világos, hiszen fiatal vagy még.- kezdte magyarázni Dumbledore, akinek már szinte minden világos volt.

-A társad, Amber, velem levelezgetett. Mármint én '77-ben voltam. Gyakran járt ezen az agya, mondhatni a múltban élt.- avatta be a teremben lévőket Piton a mi kis titkunkba, felmutatva az elvarázsolt lapokat.

-Feltámadtak a halottak Blackwood miatt..- folytatta újra az igazgató, aki az egyetlen volt, aki nem tátotta a száját az időutazó levelek hallatán- Úgy érezhetted, hogy mindenki ellened fordul, mert Amber ott hagyott, a házadban lévők kinéztek, mert továbbra is kitartottál mellette, griffendéles létére, a szüleid is eltiltottak tőle, ha jól tudom.. úgymond a te világodban mindenki ellened volt.

-A titok, ami kiderült az az, hogy édesanyám is mugli volt, tehat én sárvérű vagyok.- tettem a kezemet a vállára finoman.

-Kiderül ki barát és ki ellenség. Ez pedig ránk vonatkozik.- nyújtotta a kezét Harry, amit Draco nem mulasztott el megszorítani- Béke?

-Béke.- mosolygott a szőke fiú is.

-És a csata éjszakáján te vezettél minket. Ugyan a nehezét Lily végezte a munkának, de a te terveidet követtük.- fűzte hozzá büszkén McGalagony.

-Nahát...- elálltak a szavai. Gondolkodni is alig tudott, nem hogy megszólalni.

-És Amber, a tiéd most a választás, hogy melyik házban szeretnél maradni. Felajánlom, hogy maradhatsz a griffendélben, de vissza is térhetsz a mardekárba.

-Tényleg?- köpni-nyelni nem tudtam, úgy megörültem ennek én is. Mikor összeszedtem magam, Dracora pillantottam- Gondolom, mindenkinek egyszerűbb lenne, ha visszatérnék a mardekárba.

-Ne rám nézz, griffendéles sárvérű! Ez a te döntésed!- nevetett Draco- Mit hezitálsz ennyit? Ne foglalkozz velem! Ez a véredben van!

-Akkor hát, ha senkit sem zavar, maradnék a griffendélben.

A nagy ujjongás közepette úgy gondoltam, hogy a zöld hajam már nem annyira passzol az új házamhoz és engem sem tükröz méltóképpen. Így elővettem a pálcámat és tűzpirosra festettem pár tincset. Elég őrülten néztem ki, de nekem tetszett!