Mikor úgy éreztük már nem tudunk tovább kitartani, mert már teljesen visszaszorítottak minket a kastély bejáratába, a feltámasztott mágusok abbahagyták a támadás és felemelt pálcákkal elhátráltak tőlünk. A fáradtság győzedelmeskedett és mi is leeresztettük a fegyvereinket. Ez után egy mély és érdes hang csendült, de senki szája sem mozgott. A szavakat a száraz, hideg szél hordozta a hátán.

-Fél órátok van kiadni a kiválasztottat! Fél óra.- majd elhallgatott és az ellenség elballagott. Kiváltak a soraikból a mardekárosok, akikre megrendülten néztek a fekete mágusok. Piton mellett még maradt két másik személy, James és Lily- Áruló...- sodorta a szél az elhaló hangot.

-Így is hívhatsz. De te sem voltál elég bölcs, hogy rágyere...- suttogta Piton elmosolyodva. Nem bírtam megállni, odarohantam hozzá.

-Jól vagy?- úgy szólítottam meg, mint egy régi barátot szokás.

-Semmi komoly bajom.- válaszolt lassan- És te?

-Megvagyok... de engem azért beavathattatok volna!- toppantottam a jobb lábammal.

-Legközelebb úgy lesz.- ígérte meg.

-Mi történt?- kószált elő Wanda arról a leomlott folyosóról, ahova elrejtettük.

-Majd én elmesélem.- léptem oda hozzá és megöleltem.

Erre a pár percre el is felejtettem, hogy fél órán belül ki kell adniuk, különben vége a dalnak. Én vagyok a kiválasztott, ez sajnos ezzel jár.