~But fucks sake, I'm already yours...~

(NIKI-urs)

Az elkövetkezendő pár napban a 'sebesült' tábla lógott a rácsomon. Elsőször csodálkoztam hogy ilyen táblájuk is van, de aztán végiggondolva az egészet, logikusnak tűnt, ugyanis a férfiak azt tesznek velünk amit csak akarnak. Ettől a gondolattól kirázott a hideg.

Aztán amikor elindult az óra és egy alkalmazott leakasztotta a táblámat, tudtam hogy nem kerülhetem el az elkerülhetetlent, így csendben hozzáfogtam készülődni.

...

Az Ő szemszöge:

Idegesen beletúrtam a hajamba. Ma a szokásosnál kevesebben jöttek. Ha így folytatjuk nagy lesz a veszteség.

Sóhajtva felálltam a székemből és kilépve a dolgozószobámból a pince felé vettem az irányt. Mikor leértem a kilincset lenyomva benyitottam a terembe. Kevesen voltak bent. Már elkezdődött a műszakuk. Az ott maradt lányok felé fordultam.

-Valamelyik aranyos kis lány elcsiripelte a kliensének a múltkori incidenst. Ennek köszönhetően nyomatékosan lecsökkent a vásárlóink száma. Félnek tőletek. Nem azért járnak ide az emberek hogy arra várjanak mikor támadják meg őket, hanem hogy kikapcsolódjanak. Lehet hogy ti ennek örültök, de ha nincs ügyfél akkor nem teljesítitek a munkátokat és annál tovább maradtok itt. Szóval a következő alkalommal szépen elmesélitek hogy az egész egy félreértés volt, az alkalmazott bánt rosszul a lánnyal. Mindenki felfogta?-mondtam higgadtan de ők még csak felém se néztek.

-AZT KÉRDEZTEM HOGY MEG— -tekintetem megakadt a 23-as cellán. Üres volt. Éreztem ahogy a düh elönti a testemet.

-HOL VAN ANASTASIA?-odasiettem az asztalnál álló szolgálólányhoz.

-HOL A FASZBAN VAN A HUSZONHÁRMAS?-ijedtében összerezzend, de azonnal a papírokat kezdte tanulmányozni.

-A-a t-tizenhatosban...-még be sem fejezte, máris berontottam a folyosóra.

Minden ajtó előtt állt egy szolgálólány hogy a kijövő férfiaknak törlőkendőt adjanak, és hogy aztán a lányokat visszasegítsék a helyükre.

A folyosó sarkában lévő bőrkanapán ott ült anyám és gondtalanul cigizett.

-MEGMONDTAM HOGY SENKI EGY UJJAL SEM ÉRHET HOZZÁ! MONDD ANYÁM, NEM SIKERÜLT EZT FELFOGNOD? KIADATAM A PARANCSOT, ERRE TE FOGOD MAGAD ÉS MEGVÁLTOZTATOD? ITT ÉN VAGYOK A FŐNÖK, ÉS HA AZT MONDOM HOGY KURVÁRA NEM ÉRHET HOZZÁ SENKI, AKKOR KURVÁRA NEM FOG SENKI HOZZÁÉRNI!-ordítottam, majd az öltönyömet félrehúzva kivettem a pisztolyomat a nadrágomra szerelt tartóból.

Berúgtam a 16-os szoba ajtaját. Anastasia az ágyon térdelt a férfi előtt, háttal nekem. Oldalra fordította a fejét, arcára undor ült ki. A pöcsfej közben hátranyúlt hogy kikapcsolja a melltartóját, másik kezével a mellét fogdosta. Gondolkodás nélkül céloztam és lőttem. A golyó átrepült Anastasia válla felett, egyenesen a hapsi fejébe, aki lassan összecsuklott. Anastasia ijedten felsikoltott, majd felém fordult. Könnyek áztatták az arcát,. Ellazultam a látványától. Odaléptem hozzá és kezemet nyújtva felsegítettem őt az ágyról. Remegett. Derekánál megfogva a falhoz nyomtam, és habozás nélkül tapasztottam a számat az övére. Azt hittem ellök, vagy legalább ellenkezni fog. De nem csinalált semmit. Aztán lassan szétnyitotta ajkait, ezzel engedélyt adva. Közelebb húztam magamhoz, egyik kezemet a hátára, másikat pedig még mindig nedves arcára csúsztatva. Mintha attól félt volna hogy bármelyik pillanatban összeeshet, az ingemet megmarkolva kapaszkodott belém.

Elhúzódtam, bátórítóan rámosolyogtam, majd levettem magamról a zakómat és a vállára kanyarítottam, hogy eltakarja szinte meztelen testét. Kezét megragadva kihúztam őt a helységből, fel a lépcsőn, végig a házon, majd be a szobámba.

Anastasia szemszöge:

Már nem féltem tőle. Bevezetett ugyanabba a szobába ahova pár nappal ezelőtt is hozott. Amint beléptünk, a szekrény felé sietett és ott kutatott valamit, én pedig tanécstalanul álltam a fehérneműmben, kíváncsian nézelődve. Próbáltam minél jobban összehúzni magamon az öltönyét. Mikor felém fordult egy melegítő nadrág és egy fekete póló volt a kezében. Lassan elém lépett és a ruhadarabokat lerakta az ágyra. Ujjait óvatosan végigvezette a nyakamon, le a vállamig, majd onnan lassan lecsúsztatta a zakóját. Kirázott a hideg. Sötét szemeit rám emelte, valami furcsa volt bennük. Arcát kezdtem tanulmányozni, igazából szörnyen helyes volt , de ezt soha nem vallottam volna be eddig. Mégis ki mondaná azt hogy kibaszott jól néz ki arra aki megkínozta őt és még kitudja mennyi lányt?

Gyengéden végigsimítottam szeplőin, majd kezemet a nyakára csúsztattam. Szinte fájt, égetett, annyira akartam hogy újra megcsókoljon. Mintha csak olvasott volna a gondolataimban, szorosan behunyta a szemét, elmosolyodott, és puha ajkait az enyémre tapasztotta. Nem volt heves, sem türelmetlen, nem siettünk sehova. Ujjaimat selymes, göndör hajába vezettem. Közelebb vont magához, kezét arcomról a fenekemre irányította, onnan pedig hát...khm...ODA.

Felynögtem.

-Kérlek...kérlek ne...-suttogtam rekedten, de mintha meg se hallotta volna, nem állt le. Szeme nem volt tiszta, egy pillanatra megijedtem tőle. Az ágyra döntött és folytatta, miközben apró csókokat hintett a kulccsontomra.ű

-Ne...kérlek...állj le...-könnyek gyűltek a szememben. Nem volt erőszakos. Sőt, nagyon gyengéd volt. De én még nem álltam készen. Mégsem dobhattam magam csak úgy oda a férfinak aki megkínzott, akármilyen jól nézett is ki.

-Kérlek...én még nem...én nem...-ekkor egy könnycsepp végiggördült az arcomon.

Azonnal leállt. Úgy nézett rám mintha csak most eszmélt volna rá mit is csinált. Szólásra nyitotta aszáját, de aztán csak megrázta a fejét, felállt és az ablakhoz sétált, kezével a hajába túrva.

-Persze, sajnálom...ne haragudj, én nem akartam hogy...-suttogta.

Csuklómmal letöröltem az elszabadult könnyeimet majd óvatosan lépkedve mögé álltam. Hátulról átkaroltam as derekáté homokomat a hátának döntve. Nem tudtam rá haradudni.

-Semmi baj.-suttogtam vissza. Csak álltunk ott csendesen, egyikünk se szólt egy szót sem. Hallgattam a lélegzését, beszívtam az illatát, éreztem a tenyerem alatt inge selymes anyagát, és ez az egész helyzet megnyugtatott.

-Ugye...nem kell visszamennem oda? Lentre...-kérdeztem félve.

Halkan felnevetett és felém fordult. Egy gyengéd puszit nyomott a homlokamra.

-Nem, már soha többet nem kell visszamenned.

Haii!

az a kérdésem lenne hogy érthető hogy mi történik? érteni lehet azt ami le van írva? mert nem vagyok teljesen biztos benne, de ha az egészet átírnám akkor nagyon belebonyolódnék a történetbe, és magamat ismerve egy teljesen más történetet írnék belőle, ezért inkább hagyom, ha viszont nem érthető akkor nyugodtan írjátok meg és megpróbálom valahogy mégis átírni 😊😊

Luv luv luv