~Leave me alone, let me live my life...~

(Rudimentel, Anne-Marie - Let me live)

Éhes voltam, fáztam és még a legapróbb mozdulat is éles fájdalommal járt. Csak feküdtem a hideg kövön és imádkoztam hogy valami jöjjön és mentsen meg. Ez a valami el is jött, de természetesen nem teljesen úgy ahogy szerettem volna.

Mikor az ajtó ismét kitárult, szorosan behunytam a szemem. Féltem. Nem akartam látni hogy ki az. Léptek, majd lánc csörgése. A bokámba fúródó bilincs és a vele járó fájdalom hirtelen megszűnt.

Egy kéz a térdhajlatomban, egy másik gondosan tapadt a hátamra, majd minden gond nélkül felemelt. Fejemet az illető mellkasának támasztottam, és azonnal tudtam hogy ki az. A citrom és a mentol elárulta. Ha lett volna erőm, biztosan küzdök ellene. De nem volt. Így csak hagytam hogy azt tegyen velem amit csak akar. Igaz, eddig is azt tette...

Bőrömön éreztem a hőmérséklet emelkedését ahogy haladtunk. A reszketésem elmúlt, ami nem tudom hogy a hideg vagy a félelem miatt volt. A karok erősen fonódtak körém és annak ellenére hogy tudtam kinek a karjaiba voltam, biztonságban éreztem magam. Tudtam hogy nem fog bántani. Legalábbis egy ideig...

A válla nekiütközött valaminek, majd hangos ajtócsapódás következett. Lehajolt, le akart tenni ezért megmarkoltam az ingét és belekapaszkodtam. Nem akartam ott hagyjon egyedül.

-Shhhh, semmi baj.- suttogta, lehelete az arcomat csiklandozta. Remegve elengedtem őt, és máris valami puhára érkeztem. Elment de nemsokára vissza is tért, lassan felültetett és belebújtatott egy vastag pulóverbe. Mikor ledőltem a párnára gomdosan betakart. Óvatosan kinyitottam a szemem és a sötét, szinte fekete szempárral találtam magam szemben. Nem mondott semmit, még az arckifejezése sem árulta el érzéseit. Szemhéjam automatikusan visszacsukódtak a fáradságtól. Erőtlen voltam, nem voltam teljesen magamnál. 

Lehet hogy ez nem is történik meg. Csak a képzeletem játszik velem. Igen, határozottan csak ennyi az egész... A gondolat hogy ez nem valódi furcsamód megnyugtatott és lassan elnyomott az álom.

...

Az illat. Az erős mentol és citrus szag. Ebből jöttem rá, hogy valószínűleg mégsem álmodom. Teljesen körbevett, nem számított merre fordultam. Kinyitottam a szemem, tekintetem rögtön az ágy szélénél ülő alakra sikliott. Lehajtott fejjel, könyökét a térdére támasztva, kezeit összekulcsolva maga előtt. Fekete tincsei a szemébe lógtak, teljesen eltakarva az arcát. Felültem és amennyire csak tudtam magamra húztam a takarót. Erre azonnal felkapta a fejét. Tekintetünk találkozott. Lágyan nézett rám, én mégis féltem tőle.

-Szia! Hogy vagy?-nem tudtam hogyan válaszolhatnék. Egyrészt nem voltam valami túl jól, másrészt szörnyen megijesztett a kedvessége. Ez valami trükk? Belecsalogat a csapdájába hogy reménytelenül higgyek neki, aztán pedig váratlanul eltipor? Mert simán el tudom ezt képzelni róla...

Megvontam a vállam és lesütöttem a szemem.

-Kérsz valamit?-habár szörnyen éhes és szomjas voltam, csak megráztam a fejem. Nem tudom milyen volt az arckifejezésem, de valószínűleg elég távolságtartó fejet vághattam, ami nem igazán tetszett neki, mert meleg tekintete azonnal fagyossá változott és komoran bólintott. 

-Ma itt maradsz. Holnap visszamész és folytatod a munkád. Ha megint megpróbálsz elszökni, hajrá, de csak te jársz vele rosszul.-mondta érzelemmentes hangon majd kisétált az ajtón. 

...

Mikor egy alkalmazott visszavezetett a pincébe, örültem hogy újra láthattam a lányokat. Csak bámultak rám miközben visszavittek a helyemre, szerintem el sem hitték hogy még élek. Én sem hittem el.

Aznap később Mrs.Hicker bejött hozzám hogy kicserélje a kötéseket a lábamon.

_Ez a fiú, Isten segítse meg, miért kell mindenkit bántania? Csodálkozok kedvesem hogy nem ölt meg.- motyogta, rosszállóan csóválva a fejét.

Felszisszentem mikor hozzáért a sebemhez, de nem állt, folytatta a fertőtlenítést.

-Már... már másokkal is csinált ilyet? Másokat is felvitt?- kérdeztem halkan.

A vattapamacs megállt a levegőben. Egy pillanatra elgondolkodott, aztán lassan megrázta a fejét.

-Nem, még soha senkit...De egyik lányt sem bántotta úgy ahogy téged.