🖤I taste you on my lips and I can't get rid of you...🖤

Másnap reggel beszélgetésre keltem. Természetesen egyedül voltam az ágyaban, ugyanis felébredtem az éjjel közepén amikor Finn kisurrant a szobából.

Sóhájtva felültem és a beszédre koncentráltam, ami a folyosón zajlott.

-Lehet hogy nem is kéne menniük...
-Hát de nem fog gyanakodni?
-Ez nem a mi dolgunk. Majd ők megoldják. Mi parancsot kaptunk és teljesítjük.
-De hát nem fog akarni...
-Nem hiszem hogy számítana mit akar.
-De én ezt nem értem. Ez már a harmadik ebben a hónapban.
-Tudod hova viszik?
-Senki se tudja.
-Fiona azt mondta hogy ő egyszer velük ment, mert muszáj volt.
-Igen, és Fiona azóta egy éveben két és fél mondatot beszél. Valami olyat látott ott, vagy olyat tettek vele, ami szinte örökre elhallgatatta. Ez nem játék. Komoly dolgokról van szó, olyanokról amikbe nem szabad beleszólnunk. És már csak azért is megbüntetnének, ha tudnák hogy erről beszélünk. Szóval hess. Eredjetek a dolgotokra.-ez Cathrine volt.

Miről beszélhettek? Kit vittek hova? És ki az a Fiona? Mi van?

Összezavarodva lépkedtem az ajtóhoz majd lassan lenyomva a kilincset kitártam.

Cathrine Sofiával és egy ismeretlen szobalánnyal beszélgetett, és még láttam a folyosó sarkán befordulni Genevievet is. Elgondlkodtam hogy megkérdezem miről beszélnek, de mivel azt említették hogy nem szabadna érről társálogniuk, szinte biztos voltam benne hogy hazudnának, vagy irtó nagy büntetésben lenne részük valaki megtudná hogy hallottam.
Így inkább annyiban hagytam a dolgot és egy műmosolyt varázsolva az arcomra kiléptem a folyosóra.

-Jó reggelt, Ana.-mosolygott rám Cathrine, de tekintete frusztált volt.
-Jó reggelt.-köszöntem vissza.
-Ma egy igen zsúfolt napod lesz, ma van a bál és az ilyesmi nagyon sok előkészülettel jár. Javaslom hogy mennyj le reggelizni, azután el is kezdhetjük a készülődést.-hadarta én pedig csak bólintottam és elindultam a lépcső felé.

Az étkezőbe leérve megdöbbenve pillantottam az asztalra kirakott hatalmas mennyiségű ételre.
Mrs.Robertson a könyhában sürgött forgott.

-Jó reggelt, Miss Buttler. Tessék, foglaljon csak helyet, és lásson nyugodtan hozzá. Egyedül fog reggelizni, Mr.Wolfhard...nos ő éppen nem ér rá.

Sóhajtva bólintottam, majd rámosolyogtam az idős hölgyre, és leültem.
A tányéromra pakoltam egy adag rántottát, sült szalonnát és gofrit, amit leöntöttem juharsziruppal, és hozzá is fogtam az eltüntetéséhez.

Miután teljesen teletömtem magam, úgy hogy mozdulni is alig bírtam (ami ügyes húzás volt pont a bál előtt, komolyan elgondolkodtam hogy bele fogok e még férni a ruhámba).

De Cathrine-t nem hatotta meg a könyörgés hogy majd meghalok és csak egy picit hagy bújjak vissza az ágyamba, hajthatatlanul felvonszolt az emeletre és betuszkolt a kádba.

Úgy éreztem magam mint egy szépségszalonban. Geneviev valami zöld arcpakolást kent az arcomra, míg Sofia teleengedte a kádat levendula illatú vízzel, és mindenféle rózsaszirmokat, meg nyugtató hatású fürdősókat rakott bele. Közben egy másik szobalány, aki Marina néven mutatkozott be, elkezdte szép, madula formájúra lereszelni a körmeimet.

Másfél óra alatt kétszer megmosták a hajamat, többféle hajpakolással kenték be, testemet átdörzsölték bőrradírral, és mindenféle puhító hatású testfürdővel.

Miután kijöttem a kócos fürtjeimet szépen kifésülték és megszárították, az arckrém és a testápoló se maradt el.
Már attól elfáradtam ahogy néztem hogy forognak körülöttem.
Míg Sofia elkezdte becsavarni a hajam, Geneviev egy csodaszép, sötét piros árnyalattal fedte be a körmeimet.

Aztán Cathrine elkezdett dolgozni a sminkemen. Megkértem őt hogy ne csináljon belőlem műbabát, mire felnevetett és azt felelte hogy nem tervezte.
Így kaptam egy gyönyörű, vörös, de természetes sminket.

...

Három és fél óra elteltével izgatottan toporogtam a szobámban, és már majdnem kész voltam. Idegesen felnevettem mikor Geneviev megdicsért hogy lélegzetelállítóan festek, de én ezt nem tudhattam ugyanis féltem belenézni a tükörbe.

-Ana elképesztően nézel ki.-sóhajtott fel Cathrine, mikor még mindig csak a kezemet piszkáltam ahelyett hogy megnéztem volna magam.

-Mi van ha Finnek nem fogok tetszeni? Vagy a többi vendégnek?-nyafogtam.
-Emiatt igazán nem kellene aggódnod.-mondta Sofia mosolyogva.
-Apropó Finn! Nem tudjátok hol van? Egész nap nem láttam őt.-gondolkodtam el, mire a szobalányaim azonnal másfelé kapták a tekintetüket.
-Gondolom ő is készülődik, mint ahogy te.-mondta zavartan Geneviev.
-Hát jó, essünk túl rajta.-sóhajtottam fel és lassan a hatalmas tükör elé sétáltam.

És akkor elakadt a lélegzetem. Soha nem tartottam magam szépnek, vagy ilyesmi, de a látványtól leesett az állam.
-Lányok...hű...ez....csodálatos munkát végeztetek. Minden tiszteletem a tiétek hogy ilyen széppé tudtatok alakítani...-fordultam hátra hozzájuk, mire csak kedvesen rám mosolyogtam.

Vörös, pántnélküli ruhám a földet súrolta, fekete, hullámos hajam pedig eltakarta a vállamat. Felemeltem a ruhám alját hogy megcsodálhassam a cipőmet is.

Mielőtt elindultam volna az ajtó felé, Cathrine a kezembe nyomott egy lapos, fehér dobozt.
-Mr.Wolfhard küldi.-kacsintott rám. Felnyitottam a tetejét és egy elképesztően gyönyörű nyaklánc volt benne, egy pár fülbevalóval.
Cathrine segített felvenni, aztán késznek nyilvánított.

Levezetett az előszobába, ahol Helen várt egy sofőrrel.
Mikor meglátott csak mogorván felhúzta a szemöldökét, de tekintetében mintha meglepettség csillant volna meg.
-Indulhatunk?-kérdezte monoton hangon.
-Hol van Finn?-néztem körbe, hátha megpillantom a göndör kócot.
-Azzal nem kell foglalkoznod.-húzta fel az orrát a nő, és elindult az ajtó felé.
-Már elnézést, de úgy hiszem hogy Finnel megyek a bálba, de sajnos nem látom őt sehol. Addig egy lépést nem teszek, amíg meg nem mondja valaki hogy hol van!-csattantam fel dühösen, és keresztbe fontam magam előtt a karomat.

Helen megtorpant, és gúnyosan mosolyogva felém fordult.
-Kedvesem, a kutyát se érdekli hogy mit akarsz. Fogod magad, beülsz az autóba, megjelensz a bálon, és illedelmesen mosolyogsz, még ha ezt Finn nélkül is kell megtenned. Figyelmeztetlek, ha nem teszed meg magadtól, akkor erőszakkal fog megtörténni, és ámbár neked borzalmas lesz, én nagyon fogom élvezni a műsort.-azzal sarkonfordult és kilépett a házból.

Félve ültem be a hatalmas, fekete limuzinba, és amint megláttam Robot Helen mellet, még jobban rám tört a szoronogás, és körmeimet a tenyerembe kellet vájnom, hogy lenyugtassam magam.

-Hallom megint jelenetet rendeztél.-mondta a férfi előttem és a szájához emelte a whiskey-s poharát.
-Megmondaná hol van Finn?-néztem rá unottan, de reménykedve.

Halkan felnevetett és lerakta a poharát.
-Filip, indulhatunk.-szólt hátra a válla felett a söfőrnek, aki bólintott és már a gázra is taposott.
-Csodásan nézel ki. Pont ahogy lenni kell. Arra kérlek, hogy próbálj meg ma viselkedni.-mondta miközben szeme fenyegetően csillogott.
Felhorkantottam és kinéztem az ablakon. Az út további részében csak a mellettünk elsuhanó fákra, majd az azokat felváltó épületekre, autókra és emberekre koncentráltam.

...

Mikor kinyitották a limuzin ajtaját elgondolkodtam hogy azt hazudom hogy rosszul lettem, és sürgősen haza kell mennem, de amikor tekintetem találkozott Helenével, felsóhajtva kiszálltam az autóból.

Nem szamítottam a látványra ami elém tárult. A hatalmas fehér épület előkelően tornyosult a vörös szőnyeg felé, ahol több száz híresség és fontos ember pózolt a kameráknak, adott interjút, vagy csak beszélgetett.

Ahogy elindultunk a bejárat felé rám tört a pánikroham. Mit fogok én kezdeni Finn nélkül? Nem tudom ezt végigcsinálni egyedül...Én erre nem vagyok képes. Túl sok itt az ember, túl nagy a figyelem.
Szaporábban kezdtem venni a levegőt, a mellkasom elszorult és hirtelen nagyon melegem lett. A szemem sarkába könnyek gyűltek, és ökölbe kellett szorítanom a kezemet hogy ne vegye észre senki hogy remeg. Bizonytalanul haladtam Rob és Helen mellett, és a sok pillantás égette a bőrömet. Mosolyt erőltettem magamra, de olyan érzésem volt mintha fulladoznék.

Aztán egy kéz csúszott a derekamra, és megcsapott az ismerős citrom és mentol illat. Felpillantottam, és Finn mosolyával talátam magam szemben.
-Úr Isten.-nyögtem fel és nem érdekelt mennyire illetlenség amit csinálok, odabújtam hozzá és szorosan megöleltem.

-Feltartjuk a tömeget.-suttogta fülembe, és akkor esett le hogy a vörös szőnyeg közepén állunk. Megragadta a kezem és továbbhúzott, én pedig végigmértem őt.

Tökéletesen nézett ki, öltönye makulátlan volt, haja elengáns fürtökben vette körbe csodálatos arcát. De valami furcsa volt rajta.

Tekintete zavaros volt, és szorongott. Mintha nem önmaga lett volna teljesen.

-Finn! Tudod mennyire aggódtam hogy egyedül kell ezt a szarságot végigcsinálnom? Hol a francba voltál?-suttogtam neki mérgesen.
Rám pillantott és elmosolyodott.
-Nyugi, már itt vagyok.-mikor látta hogy még mindig összeszűkűlt szemmel nézek rá, komoly arccal felsóhajtott.
-A bál után mindent elmondok, igérem. De nem akarom elrontani a hangulatot, szóval kérlek, feledkezzünk meg most erről.

Egy aprót bólintottam és megszorítottam a kezét.
-Pedig már kezdtem azt hinni, hogy egyedül kell majd táncolnom.-motyogtam mire Finn felnevetett.

...

-És akkor megjelent az angol királyné! Elhiszitek ezt?-nevetett fel az idős hölgy, ha jól emlékszem Elizabtha Isadora Palmgrin hercegnő. Kétségkívül ő adta a hangulatot az asztalunknál. Mosolyogva rápillantottam, mire elkapta a tekintetemet és az alkalmat kihasználva csevegni kezdett velem.

-És mondd csak, kincsem, te és Finn egy pár vagytok? Igazán aranyosak vagytok együtt. Te is hercegségből származol? Nem csodálnám ha Finn ilyen magasra tenné a mércét. Tudod, kincsem, ilyen apró kora óta ismerem Finnt. Igazán helyes kisgyerek volt. Otthon, Norvégiában vannak is róla babakori képeim. Igaz, még akkor éltek a szülei, Isten nyugasztallja szegénykéimet, de sikerült előhalásznunk pár fotót, és egyszerűen elbűvölő volt. Már akkor is ilyen rakoncátlan, göndör fürtjei voltak.-rázta a fejét nevetve, mire én vidáman Finnre pillantottam, aki csak megforgatta a szemeit.
-Eliza néni, kérlek. Ezek bizalmas információk, nem szabad őket megosztanod idegenekkel.-rám vigyorgott, mire a hercegnő legyintve ismét rám pillantott.
-Jaj,drágám, hiszen Anastasia nem idegen. De mondd csak, honnan jöttél, kedvesem?
-Ó, hát én innen Amerikából.
-A grófságból?-nézett rám izgatottan, nekem pedig nem volt szivem elszomorítani őt, hogy teljesen átlagos vagyok, és semmilyen fonalak nem fűznek semmilyen előkelő családhoz, így egy gyors pillantást vettem Finnre -aki csak 'na ebből nem mászol ki' fejjel nézett rám és vigyorgott- majd a hercegnő felé pillantva mosolyogva válaszoltam.
-Igen, valami olyasmi.
-Hát ez csodálatos. Na, de hol is tartottam... azt hiszem, ott hogy az angol királyné, épp megjelent amikor...Ó! Pincér! Kérhetnék még egy ilyen áfonyás italt?

-Miért most kell megtudom hogy rokonságban állsz a Norvég királyi családdal?-suttogtam Finn fülébe, amikor a hercegnő épp elfordulva a pincérnek mesélte hogyan esett le a lóról XII.Henrik király, amikor azt hitte sikerül neki kéz nélkül lovagolnia.
-Miért most kell megtudnom hogy az amerikai grófságból származol?-vigyorgott rám gúnyosan mire vállon ütöttem őt.

-Finn!-hallottam meg a hátam mögött egy ismerős hangot, mire hátrafordultam.
Josh és Elena közeledett felénk. Josh iszonyatosan jóképűen nézett ki (de természetesen Finnél nem volt jóképűbb), Elena pedig elképesztően nézett ki bronz színű, testhez simuló, selyemruhájában.

-Sziasztok.-köszönt Finn amikor az asztalunkhoz értek. Felállt hogy kezet fogjon a legjobb barátjával és megölelte Elenát. Én is felálltam mire Josh boldogan vigyorogva felém fordult.
-Ana! Megjegyeztem!-felnevettem és megöleltem őt is.
-Jaj, Ana, annyira örülök hogy újra láthatlak.-vont szorosan magához Elena, mire ismét elnevettem magam.
-Figyelj csak Finn, lenne pár dolog amit szeretnék megbeszélni veled.-halkította le a hangját Josh, mire Elenával aggódó tekintettel fordultunk a fiúk felé.
Finn bólintott, és máris elindultak valami csendesebb helyre.

Visszaroskadtam a helyemre, mire Elena felsóhajtva ült le Finn székére.
-Utálom amikor ezt csinálják. Eljövünk, hogy egy kicsit jól érezzük magunkat, erre itt is csak a munkáról beszélnek.-dőlt hátra.
-Ne is mondd, annyira idegesítő. Állandóan aggódnom kell. Múltkor ahogy hazajött...egyszerűen szörnyű volt.-ráztam meg a fejem, mire Elena összevonta a szemöldökét.
-Nekem mondod? Halálra aggódtam magam. De ne beszéljünk mi is erről, mert csak megfájdul a fejem.-nevetett fel.
-Igazad van. Egyébként, gyönyörűn nézel ki. Az a ruha valami eszméletlen.
-Úristen dehogyis, te ezerszer szebb vagy. Mindenki téged néz, nem tudják rólad levenni a szemüket.-nézett rám mosolyogva.
-Jaj, ne mondj ilyeneket, mert még elpirulok.-legyintettem játékosan.
-A múltkor, amikor találkoztunk, hallottam ahogy azt mondod hogy nem a legjobb emlékeid fűződnek ahoz a házhoz? Mi történt?-halkítottam le a hangom és közelebb hajoltam Elenához.
-Ez egy hosszú történet, de te megértheted. Ugyanaz történt velem is mint veled. Másfél hónapig voltam lent a pincében a lányokkal, amikor egy nap Finn elhozta Josht. Megakadt rajtam a szeme, és addig kérlelte Finn-t, amíg ő meg nem engedte hogy elengedjen. Aztán magához vett, és eltartott. Eleinte persze féltem tőle, de aztán lassan beleszerettem, így most itt tartunk.
-És nem haragszol emiatt Finnre? Végülis elfogott és egy pincébe tarott, hogy férfiakat...-elhalgattam, és szomorúan összenéztünk.
-Sokáig nehezteltem rá, Josh próbálta elmagyarázni hogy nem Finn választja ki a lányokat akiket elkapnak, ő csak az ügyfeleket és más háttérben lévő fontos dolgokat intézi, de nem tudtam úgy rá nézni hogy ne jusson eszembe mik történtek odalent. Persze még ma is eszembe jut, de már túltettem magam rajta.
-Nagyon nehéz lehetett. Annyira sajnálom.-fogtam meg a kezét, mire mosolyogva megszorította.
-Az ilyesmiről nem mi tehetünk. És próbálom mindennek a pozitív oldalát nézni. Van egy elképzelhetetlenül szexi vőlegényem, egy nagyon jó barátom, és ha ez nem történik meg, akkor téged sem ismerhettelek volna meg, ami pedig nagy kár lett volna.-vigyorgott rám, mire felnevettem és kinyújtottam rá a nyelvem.

...

-Elnézést uram, ellophatom Anastasiát?-csendült fel mögöttem Finn hangja, és beszéd közben kezét a hátamra helyezte.
-Ó, természetesen. Igazán elbűvölő hölgyemény, remélem sokáig meg tudja tartani.-kacsintott rám a spanyol külügyminiszter, mire felnevettem.

Finn a táncparkett felé húzott, majd magához közelebb vonva feltartotta a kezét, én megfogtam és már táncoltunk is.
-Látom sok mindenkivel összehaverkodtál.-mosolygott rám.
-Igen, igazából az ember azt hinné hogy ez egy nyomott, szörnyen hivatalos esemény, de mindenki olyan szabadon viselkedik. Például szelfiztem a francia elnök lányaival. Meglepődnél milyen jól beszélnek angolul. Aztán ott volt a színész-énekes, Ansel, ő például megkért hogy nevessek, mert hogy nagyon tetszik neki a nevetésem. Erre természetesen felnevettem.
-Nehogy hagyd magad elcsábítani, különben azon kapod magad hogy Mrs.Elgort leszel.-vigyorgott rám mire felröhögtem.
-Akkor most hogy állok? Mrs.Wolfhard?-vontam fel a szemöldököm.
-Attől függ.-kacsintott rám, mire beharaptam a számat. Kezét a hátamról a fenekemre csúsztatta és a fülemhez hajolt.
-Tudod, még nem mondtam de hihetelenül nézel ki. Ez a ruha...de valahogy jobban tetszene ha nem lenne rajtad.-nagyot nyeltem, és szaporábban vettem a levegőt. Lesöpörte vállamról a hajamat és egy apró puszit nyomott a bőrömre.
-Finn, itt nagyon sok az ember. És lehet hogy bámulnak. Mit szólnának a szüleid ha ezt megtudnák. Ezt nem szabad...-hadartam, de közbevágott.
-Túl sokat beszélsz. Tudok jobb dolgokat is amivel lefoglalhatnád a szádat.-suttogta a fülembe.

-Miért csinálod mindig ezt velem?-nyögtem fel halkan.
Nem állt le, egyre feljebb haladt, már a nyakamat hintette be a apró puszikkal.
Hirtelen hátrébb léptem és sarkon fordulva magam után húztam.
Nem kérdezett semmit, csak szorosan mögöttem jött. A mosdó felé vettem az irányt, majd belökve őt a helységbe, kulcsra zártam az ajtót.

Ajkaimat azonnal az övéire tapasztottam, karomat a nyaka köré fontam, míg ő kezeit ismét a fenekemen pihentette.
Vad csókcsatánknak azzal vetett véget hogy elhúzódott.
-Ugorj!-suttogta, majd szánk ismét egymásra talált.
A fenekem alá nyúlt, mire ugrottam, és lábaimat a dereka köré fontam. Kezemet beleakasztottam szénfekete fürtjeibe, és gyengéden meghúztam, mire felnyögött.

Tett pár lépést, majd lerakott a mosdó mellé, a pultra, így a lábaim között állt.

-Úgy gondolom kezdesz elrontani. Olyan dolgok fordulnak meg a fejemben, amikre eddig még gondolni se mertem.-suttogtam egészen közel hajolva a füléhez, miközben elkezdtem kigombolni az ingét.
-Szerintem nagyon is jól vagy így.-morogta, majd becsúsztatta a kezét a ruhám alá és felvezette a combomon.
Ujját beleakasztotta a csipkés bugyimba és már le is húzta rólam.
Felnyögtem, és kibújtattam a zakójából, majd az ingéből. Az öveért nyúltam, de megfogta a kezem.
-Biztos hogy ezt akarod?-úgy nézett rám mintha egy törékeny porcelánbaba lennék.
Határozottan bólintottam, mire lassan megcsókolt, és hagyta hogy kigomboljam a nadrágját.

...

Tisztázzunk egy dolgot! Nem feküdtünk le (az Isten szerelmére is, hiszen egy mosdóban vagyunk egy bálon!), vagy ilyesmi, csak hát...történtek dolgok.
Fáradtam pihentettem a fejemet Finn mellkasán és az ujjaival játszottam.
-Azt hiszem mennünk kéne.-suttogta behunyt szemmel.
-Nem, még maradjunk egy picit.-sóhajtottam.
Ujjait végighúzta a karomon, amitől megborzongtam.
-Komolyan mondom. Kint van vagy ezer ember. Valakinek biztos feltűnik ha túl sokára eltűnünk.-mondta halkan, mire felnyögtem, de ülő helyzetbe tornáztam magam. Finn feltápaszkodott és kezét nyújtotta hogy felsegítsen.

-A...a nyakad.-kuncogtam fel miután felálltam,mire értetlenül nézett rám.
-Egy kicsitt rúzsos lett.-vigyorogtam rá, mire megforgatta a szemeit és a tükör elé lépve letörölte a vörös foltot.

-Kezdesz szemtelenül viselkedni.-húzott magához a derekamnál fogva és még utoljára megcsókolt.
-A legjobbtól tanultam.-elfordultam és visszakentem a rúzsomat az ajkaimra.
-Na gyere, te kis szemtelen.-nézett rám,mire mosolyogva megfogtam a kezét.
Próbáltunk minél feltűnésmentesebben kisurranni a mosdóból, és nagyon remélem hogy sikerült.
-Hé Finn.-szóllt valaki, amikor elindultunk az asztalunk felé.
Elena ért mellénk, mögötte Josh-al.
-Hát ti meg hol voltatok?-nézett rám a barnahajú lány.
-Hát öhmm...-felpillantottam Finnre.
-Csak megbeszéltünk valamit.-vágta rá, mire Elena sokattudóan rám vigyorgott.
Megforgattam a szemem de viszonoztam a gesztusát, így hangtalanul megbeszéltük a történteket.

-Á, Finn, gyere csak egy kicsit!-intett oda a göndörnek egy idős férfi, mire Finn rám mosolygott, megszorította a kezem és ellépett mellőlem.

Tanácstalanul áldogáltam, aztán elindultam a sütis asztal felé.
Végigpillantottam a tömérdek édességen, majd a tányéromra pakoltam egy adagot.
-Ana, nagyon örülök hogy eljöttetek.-érintette meg a vállamat, valaki mire ijedten hátrafordultam. Erik vigyorával találtam magam szembe, mire az idegességtől görcsbe ugrott a gyomrom.
-Én is.-mosolyogtam rá erőltetetten.
-Egyszerűen elképesztően nézel ki. Még szerencse hogy Finn ilyen csinos lányt választott ki.-kacsintott rám, de én csak összevontam a szemöldököm.
-Ezt hogy érti?
-Ó, hát kincsem, te vagy a cég reklámarca. Ezzel hogy eljöttél, és megmutattad magad, újra fellendíted az üzletet. Már nagyon sokan jeleztek vissza, hogy a következő terminusban számíthatunk rájuk. Jó munkát végeztél drágaságom.-megsimította az arcomat és már ott is hagyott.

Hogy mi?

A dühtől megremegett a testem, szinte lángoltam. Körmömet ismét a tenyerembe vájtam, és egy idő után éreztem hogy valami nedves végigfolyik az ujjaimon.

Tekintetemmel megkerestem Finnt. Mikor kiszúrtam őt, elindultam felé.
Mellé érve, megböktem a vállát, így felém fordult és elmosolyodott.
Felemeltem a kezem és tiszta erőmből arcon vágtam őt. Feje oldalra csuklott és ijedten kapott az ütés nyomához.
-Seggfej! Ha még egyszer hozzám mersz érni, esküszöm hogy megbánod!-sziszegtem összeszorított fogaimon át, majd sarkon fordultam és elengánsan kihúzva magam végisétáltam az asztalok között, majd ki az épületből.

A hűvös, esti levegő végigszántott a bőrömön és belekapott a hajamba. Odamentem az első fekete limuzinhoz, mire egy egyenruhába öltözött férfi kinyitotta nekem az ajtót.

-Haza vihetem kisasszony?-nézett rám a visszapillantó tükörből a sofőr, miután beültem.
-Igen, kérem.-bólintottam, és éreztem ahogy az első könnyek végigfutnak az arcomon.

*mélyen beszippantja a levegőt és arra gondol hogy mit csinált Finn és Ana. A MosDóBAn! A BÁLON! és aztán sikít*

OMG!! Spicy,spicy,drama,drama...

Hey bois and gurls!
Hát eeeeezt nem terveztem előre. És amúgy nagyooon nem vagyok jó az ilyesmi irásában, szóval bocs hogy nyomorék lett meg ilyesmi....
Egyébként meg OMG 3084 szó!!!! Még életmben nem írtam ilyen hosszú részt!
Váááááá! Elnézést, mostanában elég sokat tör rám a fangörcs xd.
Hupszika?
Remélem tetszett ez a rész is.😜

Love u❤️
💁🏼‍♀️Crudelis∆