~There's no finger on the trigger, but we're like a loaded gun...~

(CRWN-Hate Your Rules)

Mikor az oldalamra fordulva kinyitottam a szemem, szinte biztos voltam benne, hogy Finn nem lesz mellettem. Kellemesen csalódtam, mikor megpillantottam a göndör bolyhot.

Elmosolyodtam és összeszedve az erőmet egy gyors mozdulattal rágurultam.

-Fiiiiinn! Ideje felkelni.-suttogtam lágyan és ujjaimmal kiigazgattam gyönyörű arcából a kósza tincseket.

-Mmmm... Még öt perc...

-Na, gyere kelj fel!- ülő helyzetbe tornáztam magam, így a csípőjén ültem.

-Ha most nem lennék ilyen álmos, esetlegfélreérteném ezt a helyzetet.-vigyorogta csukott szemmel és derekamra helyezte kezét.

-Még szerencse, hogy álmos vagy.- egy gyors puszit nyomtam az orrára, majd lekászálódtam róla.

-Lemegyek. Ha felkeltél, akkor gyere.

-Mhmm...-morogta, majd visszamerült szép álmaiba.

...

Miközben Mrs.Robertson, a szakácsnő reggelit készített, én a konyhapultnál ültem, és vígan hallgattam ahogy az életéről, a semmitevő gyerekeiről és a mihaszna férjéről csevegett.

-Jaj, kincsem, ha nekem is ilyen jó kisfiam volna, mint Finny... Ez a fiú maga a megtestesült jóság, a nagylelkűség mintaképe. Igaz, az anyja meg az apja kicsit karót-nyelt, de ők is tudnak önzetlenek és kegyesek lenni. De Finn...

-Mi ez a jó illat?- jött le a lépcsőn az említett személy ásítozva, majd a pulthoz sétált.

-Gofri. Mrs.Robertson igazán kitett magáért.-mondtam mosolyogva, mikor a hölgy az étkezőasztalra pakolta a finomságokkal megrakott tányérokat.

-Ugyan, kérem hiszen Ön keverte a tésztát.-mutatott rám kedvesen.

-Az Ön pontos utasításait követve nem igazán tudtam volna elrontani, de azért örülök, hogy valamiben segíthettem.- nevettem, majd Finnt követve leültem az asztalhoz.

Finn felkapott egy gofrit és beleharapott.

-Jó munkát végeztél. Lehet, hogy szakácsnőnek kéne téged felvennem. Talán úgy jobban végeznéd a munkád.-motyogta és visszarakta a gofrit a tányérra, majd álmosan az asztalra hajtotta a fejét.

-Miért, amúgy mi a mnkám?-vontam fel a szemöldököm.

Vigyorogva felemelte a fejét. Értettem a célzást.

-Bunkó!-mondtam sértetten és a saját tányérom felé fordultam.

-Na, nehogy megharagudj! Tudod, hogy csak viccelek. Vagyis részben...-az utolsó mondatot olyan halkan mondta, hogy épphogy meghallottam. Felhorkantottam, mire elröhögte magát.

-Figyelj csak, azon gondolkodtam, hogy nekem nincsenek ruháim... Mármint, félre ne érts, imááádom a te ruháidat hordani, meg minden, de egy kicsit nagyon, meg ilyesmi...-mondtam félve és meglepetésemre Finn csak bólintott.

-Igazad van, gondolom a szobádat is be akarod rendezni.-motyogta teli szájjal.

-Fúj! Várj, van saját szobám?

-Persze, hogy van. Gyere!-eltolta maga elől a tányért és felállt. Megfogta a kezem és magával húzott az emeletre, a szobája melletti ajtó elé.

A szoba teljesen üres volt, világító fehér falakkal.

-Ez az enyém? De hát, én nem értek az ilyesmikhez...Berendezni egy szobát...

-Nyugi, biztos vagyok benne, hogy megoldod. Most pedig gyere, elviszlek vásárolni.- mondta idétlenül, elvékonyított hangon, mire felröhögtem, aztán átgondoltam amit monott és a mosoly azonnal eltűnt az arcomról. Finn kilökte az ajtót, és kilépett a szobából.

Összezavarodva utánna szaladtam, majd a karját megragadva leállítottam őt.

-Finn! Hogy érted, hogy vásárolni? Mármint.. ki? Kimehetünk? Kimehetünk mi egyáltalán? Úgy értem te...meg én...-valamiért rossz gondolatok áramlata kavargott a fejemben.

-Anastasia! Ne bonyolítsd túl a dolgokat.-nézett rám a válla fölött kedves tekintettel, majd tenyerembe csúsztatta tenyerét és behúzott egy szobába, ahol azelőtt még soem jártam, ugyanis eddig mindig zárva volt.

A szoba hatalmas volt, könyvek ezrei sorakoztak minden falon, a terem középén egy hatalmas fa íróasztal áltt, körülötte méregdrága bőrülések és kanapék. Az asztalon tömérdek telefon, öt darab laptop és három számítógép sorakozott. Eltátottam a számat, mire Finn csak kiröhögött és beljebb tessékelt. Leültetett az egyik székbe és a kezembe nyomott egy MacBook-ot.

-Tessék. Jó vásárlást.-kacsintott rám, majd elindult kifelé.

-Finn, de...-kezdtem, mire megtorpant és visszafordult felém.

-Igen?-fevonta a szemöldökét és félrebillentette a fejét.

-Mennyit költhetek?-kérdeztem halkan. Finn megvonta a vállát.

-Amennyit csak akarsz.

-Komolyan kérdztem.

-Komolyan mondtam.

-Finn!-néztem rá csúnyán, mire felsóhajtott és elém sétált. Kezét a combomrahelyezte és mélyen a szemembe nézett.

-Ana, az egész életemet úgy éltem le, hogy bármit megkaptam, amit csak szerettem volna, és soha nem kellett aggódnom a pénz miatt. Azt szeretném, hogy te se gondolkodj ezen. Nyugodtan vásárolj, amennyit csak akarsz.-guggolt le elém, majd lágyan megsimogatta a hajamat.

-Oké, értem. Köszönöm.-halványan elmosolyodtam.

-Lent leszek, ha keresnél.-intett hanyagul.

-Ja, és délután vendégeink jönnek.-mondta,majd kisétált a szobából.

...

Lassan kisliszzoltam a helyiségből, le a konyhába. Szokatlanul nagy volt a csend. Benéztem a nappaliba, majd miután azt is üresen találtam, visszamentem az emeletre.

Óvatosan benyitottam Finn szobájába. Akaratlanul is elmosolyodtam a látványon. Az ágy mellé telepedtem és megsimogattam a békésen alvó Finn haját. Halkan odahúztam egy széket és lehuppantam rá.

...

Kopogtak. Felkaptam a fejem és leraktam a rajzfüzetem az éjjeliszekrényre. Az ablakhoz sétáltam és kipillantottam rajta. Egy méregdrága, fekete autó állt a ház előtt. Visszasétáltam és leültem az ágy szélére.

-Finn...-mondtam halkan.

-Hé, Finn!- az ujjaim közé fogtam egy tincsét.

-Finn, kelj fel!- szájon csókoltam őt, de még mindig nem kelt fel. Karba tettem a kezem és felvontam a szemöldököm.

-Tudom, hogy felvagy.

-Hmmm... ezt még egy ideig csinálhatnád.-motyogta álmosan, majd afejére húzta a takarót. Felnevettem.

-Valaki jött.

-Ah, basszus.-motyogta mérgesen és ledobta magáról az ágyneműt. Felült és durcásan megdörzsölte a szemét.

-Gyere csak ide.-nézett rám, mire elé léptem. Elkapta a csuklómat és az ölébe rántott, szá

Halk léptekkel elsétáltam a lépcsőig.
-Igen, már nagyon régen láttalak.-mondta egy női hang.
-Tudom. Nem gyakran jöttök ide.-mondta Finn.
-Hát igen, nem éppen a legkellemesebb emlékeim fűződnek ehez a helyhez...-monda a lány.
-Megnézhetem? Felmehetek?-szólalt meg egy izgatott férfihang.
-Nem.
-Csak egy pillanatra...
-Josh, nem mehetsz fel.-mondta határozottan Finn.

Elmosolyodtam és még utoljára végigpillantva magamon lementem.

-Szia.-Finn arckifejezése megenyhült amikor meglátott. Odasétáltam hozzá, ő pedig a derekamat átkarolva közel húzott magához.

-Ana, ő itt Josh, a legjobb barátom, ő pedig a menyasszonya, Elena. Srácok, ő itt Anastasia.-a fiú sötétbarna hajjal egy idős lehetett Finnel, a lány fiatalabbnak tűnt, de öregebb volt nálam. Rövid, sötét, haja és nagy mogyoróbarna szeme volt. Gyönyörű volt.

Josh hiperaktívan mint egy kisgyerek odaszaladt és karjával átölelt.

-Jaj annyira örülök Hana, Finn olyan sokat mesélt már rólad.-mosolygott rám.

Ezek szerint nem eleget ha még a nevemet se tudod.

-Én is örülök, és egyébként Ana.-húztam el a számat rosszállóan, de amikor megláttam ijedt arckifejezését azonnal megenyhültem.
-Jaj úristen annyira sajnálom. Nem vagyok valami jó a nevekben, kérlek ne haragudj.
-Semmi baj.-nevettem fel, mire Finn felhorkantott ezért a könyökemmel gyengéden oldalba vágtam őt.

-Gyertek, Mrs.Robertson már megterített a vacsorához.-mondta a göndör mire a szerelmespár elindult. Én is mentem volna, de Finn az ujját a nadrágövembe akasztva visszahúzott magához és belesuttogott a fülembe.

-Biztos hogy szükséged van új ruhákra? Mert az enyéimben irtó szexi vagy.-mély hangjától és meleg leheletétől kirázott a hideg.
Felkuncogtam és gyorsan megcsókoltam őt, majd Elena és Josh után mentem.

...

Elenával kitárgyaltunk minden témát ami csak az eszünkbe jutott. Közben Finn és Josh félrevonultak és valamiről suttogtak.

-Gyere szivem, ideje indulnunk.-állt fel Josh és kinyújtotta a kezét Elena felé.
-Nagyon örülök hogy megismerhettelek.-szorosan magához húzott, és mosolyogva elindult a vőlegénye után.

Finn átkarolta a derekamat. Josh visszafordult és kezet rázott a göndörrel, engem pedig megölelt. Mielőtt kiléptem az ajtón még hátrafordult és egy komoly pillantást váltott Finnel.

Az ajtó becsukódott én meg kérdőn fordultam felé.
-Ez mi volt?
-Mi mi volt?-pillantásomat kerülve a konyhába ment és elkezdte összeszedni a tányérokat.
-Ez a nézés.-követtem őt és felkaptam pár evőeszközt, majd belesülyesztettem őket a mosogatóba.
-Nem tudom miről beszélsz.
-Finn!-tettem csípőre a kezem.
-Semmi olyasmi ami miatt aggódnod kéne. Van egy ügy amit el kell intéznünk Josh-al, de semmi komoly.

Aggódva néztem rá mire megforgatta a szemeit.
-Pont ezért nem akartam elmondani.-sóhajtott fel.
A pultnal támaszkodtam és lehjatottam a fejem.
-Gyere ide.-elém lépett és szoros ölelésbe vont. Belekapaszkodtam a trikójába és beszívtam az illatát.
-Nem akarom hogy elmenj...
-Hé, nyugi, nem ma kezdtem a szakmát.-viccelődött, de ez nem segített.

Aztán hirtelen kifutott alólam a talaj és Finn vállán landoltam.
-Mi a...? Finn tegyél le!
-Nem.
-Finn ez nem vicces, fejjel lefelé lógok.

Erre felnevetett de nem tett le, csak ment tovább fel az emeletre.
-Finn már igazán lerak—kezdtem bele de akkor előrelendített és ledobott az ágyára.
Vigyorogva fölém mászott és megcsókolt.

-Ettől még nem felejtettem el hogy el akarsz menni.-mondtam mérgesen mikor elhúzódott.
-Nem akarok, de muszáj.-mondta sóhajtva és szétterült mellettem.
Odabújtam hozzá, ő pedig a hajammal kezdett játszani.

-Maradj itt...-mondtam behunyt szemmel.
-Itt maradok.-suttogta és egy puszit nyomott a fejemre.