~If I'm not all you need then just set me free...~
(Bebe Rexha-Knees)

A fülemben ordított a zene. Teljesen átvette felettem a hatalmat, nem is hallottam semmi mást. Dudorászva, csak a dallamokra figyeltem, ahogy sétáltam hazafelé a munkámból. A belvárosban dolgoztam egy kis kávézóban, körülbelül 10 percnyire az otthonomtól.

Sötét volt, a nap már rég lebukott a magas épületek mögé, csak az utcalámpák gyér fénye nyújtott némi fényforrást.

Halálrarémülve rántottan ki a fülhallgatót a fülemből, mikor valamit észrevettem a szemem sarkából, és annak irányába fordulva lélegzetvisszafolytva figyeltem. Megkönnyebülve fújtam ki a levegőt mikor rájöttem hogy a hang forrása csak egy fehér furgon, ami épp az utcába kanyarodott. Jobban kéne vigyáznom, hiszen mindenki tudja mi történt a múlt hónapban.

Összerezzentem mikor a kezemben megcsörrent a telefonom.
-Igen, anya?-sóhajtottam fel amint a fülemhez emeltem a készüléket.

-Kincsem, hol vagy?-hallottam meg aggódó hangját, és szinte teljesen biztos voltam benne hogy görcsösen figyeli az óráját.

-Anya, a Prinston Road-on vagyok, még 6 perc.

-Vigyázz magadra. Te is tudod mi történt múltkor azzal a kislánnyal.

-Anya, Avery Beckett egy olyan lány, aki gondol egyett, összepakol és lelép pár hétre a haverjaival. Egyáltalán nem biztos hogy igaz amit a sajtó mond. Avery egy elkényeztetett, kis riba-

-Anastasia! Vigyázz a szádra!

-Jó, bocs. És Avery amúgy sem kislány, már 16 éves. A haverjai vagy valamelyik pasija biztos rászedte őt hogy szökjenek el.-mondtam határozottan, azonban én sem voltam száz százalékig biztos a kijelentésemben.

-A 16 még kislány, és te is csak annyi vagy, szóval fogd magad és húzz bele. Nagyon vigyázz magadra. Szeretlek.

-Én is téged.-motyogtam és kinyomtam a hívást.

Befordultam a Rosetree utca sarkára, amikor megpillantottam a fehér furgont, amelyik nemrég hajtott el mellettem. Az utca végében állt, pont az egyik osztálytársam, Tina Youn háza előtt. Szemöldökömet összeráncolva elindultam a jármű felé, próbálva nem magamra vonni a sofőr figyelmét. Közelebb érve szemügyre vettem a fickót. Öreg volt és hájas, egyik kezében egy félig megevett hamburgert tartott, másik kezével pedig egy távcsövet emelt a szeméhez. Undorodva néztem a furgonra, majd összeszedve minden bátorságomat elindultam felé, miközben a táskámban kotorászva megmarkoltam a keresett tárgyat. Mikor odaértem magabiztosan bekopogtam az ablakon. Az öregember ijedtében majdnem kiejtette kezéből a távcsövet. Mogorva tekintettel lassan lehúzta az ablakot.

-Elnézést uram de szeretném megtudni hogy mit keres ennél a háznál ezekben a késői órákban. Ugyanis titkárnő vagyok a helyi rendőrörsön és ez itt pedig a rendőrfőnök otthona. Ha esetleg valami bejelenteni valója van, egy rablás, esetleg egy betörés akkor nyugodtan mondja és felhívhatom őt. Vagy akár be is csengethetünk, a rendőrfőnök még biztosan nem alszik.-mutattam a ház felé, még csak a szempillám se rebbent a hazugság közben. Bájosan mosolyogtam a férfire, mire az mérgesen kivágta a kocsi ajtaját.

-Na idefigyelj kislány, nincs időm a játszadozásra. Most szépen velem jössz!-mondta miközben elkapta a csuklómat és elkezdett a furgon hátulja felé ráncigálni.

Előkaptam az eddig táskámban lévő kis flakont, és egy jó adag hajlakkot fújtam a fickó szemébe és arcába. A fájdalomtól felüvöltött és a fejéhez kapott, mire én azonnal hátráltam pár lépést.

-Jobban tenné ha elhúzna innen, maga mocskos perverz.-ordítottam aztán futásnak eredtem.

A lábam égett, az oldalam szúrt, a szívem majd kiugrott a helyéről, de akkor sem álltam meg. Csak akkor lassítottam le amikor megláttam a házunk előtt lévő fehérre festett kerítést. Végigsiettem az utcán, be a kapun, fel a lépcsőn a bejárathoz. A kezem remegett ahogy elővettem a kulcsot és behelyeztem a kulcslyukba. Beslisszoltam az ajtón, bevágtam magam után és nekidöntöttem a hátamat a kemény fának. Muszáj volt felnevetnem. Az egész olyan nevetségesnek tűnt, még annak ellenére is hogy halálra voltam rémülve.

-Ana? Te vagy az?-hallottam meg anya hangját. Egyértelműen megint az óráját nézte. Semmiképpen sem szabad megtudnia hogy mi történt. Csak még jobban aggódna.

-Igen anya... ki más lenne...?-sóhajtottam majd táskámat, cipőmet, kabátomat ledobva bementem a konyhába. Anya a konyhapultnál sergett-forgott, odaléptem hozzá hogy egy puszit nyomhassak az arcára.

-Mi volt ma a kávézóban?-mosolygott rám kedvesen egy pillanatra, aztán már újra belemerült a sütésbe.

-Elég sokan jöttek-mentek, és képzeld egy nagyon helyes srác is bejött, akitől extra borravalót kaptam. Olyan cuki, göndör haja volt.-vigyorogtam, miközben képzeletbeli göndör fürtöket csavargattam az ujjaim körül a fejem mellett.

-Édes.-mosolyodott el anya ismét.

Elővettem a telefonomat és felmentem a közösségi oldalaimra. Az első bejegyzés ami felugrott egy hirdetés volt.

"Avery Beckettnek, a River Florencei Gimnázium diákjának egy hónapja veszett nyoma. Több százan gyűltek össze a rendőrség által megszervezett keresőcsoportba. A tizenhat éves lányt utoljára a Heallen utca sarkán látták, a szülei állítása szerint egy barátnőjéhez indult. A cikk alatt megtalálható Avery fotója. Ha bárki bármilyen információval rendelkezik Avery Beckett hollétéről, kérem azonnal tudassa velünk, a linkre kattintva tudnak minket elérni."

www.findthemissing.com/AveryBeckett/help/255451336

Megborzongtam. Összeráncolt tekintettel felpillantottam anyára és jobbnak láttam ha nem tud a cikkről sem.

-Kincsem, kivinnéd a szemetet? Nemsokára kész a Thai csirke.-nézett rám anya fáradt szemeivel, ami kizökkentett a gondolataimból.

-Persze.- mondtam és ellöktem magam a konyhapulttól.

-Á! Fasza!-motyogtam magamnak mikor kiléptem az ajtón és láttam hogy nagy cseppekben csepereg az eső. A fejemre rántottam a kapucnimat és lehajtott fejjel elindultam a kerítés túloldalán lévő szemeteshez.

Már épp fordultam volna vissza, amikor egy kéz tapadt a számra. Erősen hátrarántották a karomat, majd a derekamnál fogva felemeltek és felhajítottak valahova. Valami keményen értem földet, és mielőtt teljesen elsötétült volna előttem minden, éreztem a vér fémes ízét a számban.

Haiiii!

Üdvözlök minden egyes új és visszatérő olvasót.

Ha már olvastad ezt a blogot akkor nagyon AJÁNLOM az újraolvasást, mert a régi részek ujraolvasása során annyit cringeltem hogy az nem igaz. Rendesen rosszul lettem a saját írásomtól... xd szóval itt a javított változat, jó olvasást hozzá. Azonban ha nem szeretnéd elöről kezdeni akkor a Day 88-nál tudod majd folytatni. A feltöltés nem fog valami gyorsan haladni ugyanis elkezdődött a suli, és jóval megcsappant a szabadidőm szóval jaaah...

Remélem tetszett *wink wonk*

Love u